Bányai D. Ilona

Bányai D. Ilona

BÁNYAI D. ILONA
A borsodi bányavidéken, Rudabányán születtem. Az egész családom a bányához, a bányászathoz kötődött. Nagyapám, apám, bátyáim, de egy ideig még az édesanyám is a bányában dolgozott. Nálunk az iskolában a hivatalos köszönés is a "Jó szerencsét" volt. Ezért lett az írói nevem Bányai.
A gyermekéveimet a mesék világában éltem. Első emlékeim egyike, talán két-hároméves koromból, amikor a nővérem először elvitt a könyvtárba. Pici, vékony, copfos kislány a hatalmas polcsorok előtt, tátott szájjal: Ez mind mese? Alig akartam elhinni...
Akkor már ismertem a könyveket. Televízió még nem volt, a rádióból esténként csak recsegés szólt, így a négy eleven gyereke megzabolázására esténként édesapám felolvasott nekünk. A kedvencünk az Egri csillagok volt, de bármilyen harcos, kalandos regényt szívesen hallgattunk. Később én magam is kitaláltam mindenféle történeteket, amit több-kevesebb sikerrel meséltem a környezetemben élőknek.
Amikor már magamtól jártam a könyvtárba, "mindenevő" lettem. A klasszikusoktól a sci-fi-ig mindent behabzsoltam. Tizenévesen sokszor nyitástól zárásig a könyvtárban tanyáztam.
Érettségi után dolgozni kezdtem, de az olvasás létszükségletem maradt. Dolgoztam, néha több helyen egyszerre, elláttam a családomat, gyereket neveltem, átlagos életet éltem. Szerettem a munkámat, szállítással, szállítmányozással és szervezéssel foglalkoztam 33 évig, aztán lerokkantam. Hirtelen sok időm lett, és egy barátom unszolására megírtam az első novellámat, aztán már nem volt megállás. Több antológiában megjelentek írásaim, és két hónappal ezelőtt kezembe vehettem az első kiadott regényemet. Elsősorban magyar történelmi témákról írok, tagja vagyok a Történelmiregény-írók Társaságának is.
Az új év új öröme, hogy a Magyar Rádió a Thália Színház művészeinek közreműködésével rádiójátékot készít az egyik novellámból.
Özvegy vagyok. Gyermekem a családjával, mint annyian mások, külföldre költözött. Kettesben élek imádott kutyámmal, körülvéve néhány igazi jó baráttal.
Az irodalom a szerelmem, imádom a verseket is, és zene nélkül nem tudnám elképzelni az életemet. A vizuális élmények is nagyon fontosak számomra, így örömmel fogadtam, amikor meghívtak a Gondola szerkesztői közé. Remélem, hogy sok szép percet tudtam és tudok majd szerezni az olvasóinknak.