Logo
Nyomtatás

Mogyorótorta

 

A mogyorótorta receptje az egész család féltve őrzött kincse volt. Ági sok-sok évvel ezelőtt kapta egy régi kolleganőjétől, aki már rég feledésbe merült volna, ha a receptes fiókban lapuló kis cédula nem őrizte volna a keze írását.

Áginak ezt a süteménye mindenkinek ízlett, aki csak megkóstolta. A receptjét azonban még senkinek sem kellett leírnia, pedig szinte mindig megkérdezték, hogyan készül, amint megkóstolták. De meghallván az első mondatot, lemondóan legyintettek. Kinek van erre ideje…

Ági azonban legalább egy évben egyszer, karácsony előtt elkészítette, a családja kedvéért. Most is, karácsony előtt egy héttel, vasárnap délután, nekifogott a mogyorótortának.

Kis lábosban a gázra tette a 15 dkg mogyorót. Kevergetni kezdte, és élvezte a piruló szemek illatát. Halkan szólt a rádió a konyhában. Vivaldi négy évszakának áradó zenéje, s a sülő mogyoró illata karácsonyi hangulatba ringatta Ágit. Amikor megpirultak a kis gömbök és kezdett elválni a barna héj a mogyorószemektől, Ági a forró lábast az asztalra tette, és leszedegette a maradék héjat a mogyorókról. Közben régi karácsonyokra gondolt.

Amikor a nagyobbik fiát hét hónaposan tartotta a karján az első karácsonyfája alatt. A férje lefényképezni készült őket, amikor a kicsi villámgyorsan megragadta a karácsonyfa ágát, és egy férfias, határozott mozdulattal a szája felé húzta… Ági nem tudta elengedni a gyereket, hogy elkapja a dőlő fát, csak sikított. A férje meg elkészítette a család legemlékezetesebb karácsonyi fotóját. A kép a sikító Ágit, a dőlő fát, és az elégedett kicsit ábrázolja, amint már majdnem sikerül a szájába gyömöszölni az ágat. A férje miután elkattintotta a fényképezőgépet, még az utolsó pillanatban a karácsonyfát is elkapta.

Ági begyújtotta a sütőt, a megpucolt mogyorót ledarálta és összekeverte 15 dkg porcukorral. Végre megvolt a legfőbb alapanyag, kezdődhetett a sütés.

A gázra feltett egy fazék vizet forrni, a tepsit kibélelte alufóliával. Öt tojás fehérjéből kemény habot vert.

Amikor már mindhárom gyerekük óvodás korú lett, karácsony délutánján a férje elvitte a kicsiket, megnézni az ablakokat, hol látnak már feldíszített, csillogó fenyőfát. Hol jár már a Jézuska, mikor ér oda hozzájuk… Ez alatt ő, az anyósáékkal, viharsebesen díszítette a karácsonyfát. De sok szép dísz bánta a nagy sietséget! Amikor a megbeszélt időre elkészültek, és az ajándékok is a fa alatt voltak, Ági hiába tartotta a kis csengőt a kezében, hogy – amint nyílik az előszoba ajtó – megrázza. Nem voltak sehol. Se férj, se gyerekek. Nagyon hideg volt, felszálltak a metróra, hogy a gyerekek egy kicsit átmelegedjenek. Igen ám, de az volt az utolsó járat, leállt a közlekedés. Taxival jöttek végül haza, jó sokára.

Összekeverte a felvert tojáshabot a porcukros mogyoróval, vastagon bekente zsiradékkal a fóliát a tepsiben, és óvatosan belesimította a cukros - mogyorós tojáshabot. Betolta az előmelegített sütőbe, és lassú tűznél sütni kezdte. Ez lesz a torta „tésztája”.

Amikor a kislánya ötéves volt, akkor hoztak a játékboltokba, karácsonyra először, igazi csecsemőt formázó, síró-nevető babát. A baba hátába tett kis hanglemezen volt a sírás és a nevetés hangja. Ági órákig állt sorban a Kígyó utcai játékbolt előtt a csikorgó hidegben, és közben halálra izgulta magát, hogy el ne fogyjon a „síró-nevető” baba, amíg sorra kerül. Az utolsók egyikét sikerült megszereznie. Boldogan vitte haza a szépen csomagolt olasz játékot. A kislánya csodálkozó, boldog arcát képzelte maga elé, amikor az esti sötétben, az utcájuk elején megtámadta egy nagydarab asszony. Ki akarta csavarni Ági kezéből a babás dobozt. A parkoló autók takarásában elkeseredetten küzdött a nála magasabb, és erősebb nővel a babáért. A táskáját talán már odaadta volna, hogy szabaduljon, de a babát nem! Szerencsére befordult a sarkon egy járókelő, és ő meg elrohant. A kezén sokáig látszottak a mély karmolások nyomai.

Kivette a piros-barnára sült illatozó „tésztát” a sütőből, és még forrón, keresztben négy egyforma csíkra vágta. Egy nagy porcelán tálat vett elő és összekeverte az öt tojás sárgáját, három evőkanál tejet, és 15 dkg porcukrot a tálban, megszórta három púpozott evőkanál kakaóval. Az egészet rátette a gázon lévő forró vizes lábas tetejére, és a gőzön kevergetni kezdte a tálban a masszát, hogy megsűrűsödjön.

Amikor ideköltöztek, a szomszéd családnál karácsonyra kikapcsolták a villanyt, mert elmaradt a villanyszámlával. Petróleumlámpa fényénél vakoskodott a család. Ági karácsony délutánján összeszedte az összes hosszabbítót. Összedugta őket, és a havas udvaron át elvitte az áramot a szomszéd házig. Bekopogott hozzájuk egy tányér süteménnyel és a hosszabbító végével. Nézhették a karácsonyi műsort a tévében, világíthattak náluk is a kis izzók a karácsonyfán. Azon a karácsony estén Ági számára a szomszéd ház ablakán kiszűrődő fény világított a legszebben. Aztán másnap becsengetett a szemben lakó, hogy tilos és veszélyes, amit tett, és feljelenti őket.

Amikor megsűrűsödött a gőzön a forró csoki krém, Ági hűlni tette.

Az elsőszülött gyereknél ők is beleestek abba a hibába, amibe olyan sokan. Korához képest túl hamar vették meg neki a játékokat. Kétéves elmúlt a kicsi azon a karácsonyon, amikor megkapta az első LEGO-ját. Ági gyesen volt a kislányukkal, így nagyon kevés pénzből gazdálkodhattak. Azért mégis rááldozták a nem kis összeget a hároméveseknek való készletre. Nagy örömmel várta a karácsony estét, előre élvezte, hogy mit fog szólni a kicsi az ajándékhoz. Amikor aztán kibontották az ajándékokat, a kisfia rá sem nézett a LEGO-ra. Anyósa ott karácsonyozott náluk, és egy hajszárítót kapott ajándékba tőlük. A kisfiát csak és kizárólag a hajszárító érdekelte. Születése óta rajongott az elektromos dolgokért. Amikor Ági kisházat, kiscicát, virágot rajzolt neki, türelmetlenül összegyűrte a lapokat és azt követelte, hogy lámpát, vasalót, rádiót rajzoljanak. Így aztán nem csoda, hogy a hajszárítót ki sem akarta adni a kezéből azon a karácsony estén. Ági alig tudta palástolni a csalódását. Bizony a LEGO még egy évig háborítatlanul pihent a dobozában, csak utána lett a kisfia kedvence.

Amikor a krém kihűlt, 20 dkg vajjal habosra keverte. Végül a kis lapocskákat ezzel a csoki krémmel rétegezte. Karácsonyig letakarja alufóliával. A kőkemény mogyorós lapok majd magukba szívják a krémből a nedvességet, és olyan finom lesz, mint amilyen isteni az illata. A kamrát meg kulcsra zárja, mert három-négy nap múlva, ha puhulni kezd, addig kóstolgatja majd a család, amíg karácsonyra egy morzsa sem marad.

A csokiról eszébe jutott az első karácsonyuk a férjével. Még nem laktak együtt. Balatonon kivettek egy lakást, oda utaztak le karácsonyozni. A férje egy sporttáskán kívül egy nagy reklámszatyrot hozott magával. Ági el nem tudta képzelni, milyen ajándék lapul benne. Karácsonyeste először ő tette ki a szoba asztalára a becsomagolt ajándékait, aztán a férje kiküldte őt a konyhába. Most ő jön, mondta! Ági csak várt, csak várt a konyhában, hogy a férje is kitegye az ajándékait. Már fogytán volt a türelme, és halálra fagyott, amikor a férje végre kiszólt, hogy bemehet. A nagy reklám szatyor egy kis karácsonyfát rejtett, az ő első közös karácsonyfájukat. Azt díszítette fel ilyen sokáig a férje az ő kedvenc csokoládéjával, konyakos meggyekkel.

Az óvintézkedésnek hála, a mogyorótorta épségben megmaradt karácsonyig. Amikor ott állt az egész család a szépen feldíszített fa alatt, és gyertyagyújtás után együtt énekelték a karácsonyi dalokat, Ági a szeme sarkából szeretettel nézte a férjét. Még mindig olyannak látta őt, mint azon a réges-régi karácsonyon, amikor a kicsit fenyőt feldíszítette neki konyakos meggyekkel. Egyszer csak érezte, hogy egy meleg tenyér fonódik az ujjaira: a férje keze. Ott a karácsonyfa alatt, mindketten a sok együtt töltött karácsonyra emlékeztek. A sok csillogóan feldíszített, plafonig érő fenyőre, és arra a legelsőre, ami idáig vezette őket.    

A novella sütije elkészíthető! Megjelent a "Holnap Antológia Ősz - Tél" című kötetben 2009-ben  

T. Pandur Judit

2008-ban költöztem Isaszegre, és azóta írok elbeszéléseket, cikkeket, meséket, és most írom a harmadik könyvem. Úgy tűnik, valami van Isaszeg levegőjében, ami alkotásra ösztönözött…

2008 óta – a meghirdetett irodalmi pályázatokra beküldött írásaimnak köszönhetően – eddig tizennégy antológiában jelentek meg alkotásaim és két mesés könyvben, valamint a Holnap Magazin irodalmi folyóiratban, és sci-fi magazinokban. Meghívást kaptam a Pécs Tv „Egy csepp mese” című műsorába, ahol felolvastam egyik pályázati nyertes mesémet.

Amióta csak emlékszem, történeteket találtam ki. Meséket a húgomnak, amikor kicsik voltunk. Meséket a gyerekeimnek, amikor ők voltak kicsik. Történeteket meg csak úgy magamnak. Amióta felnőttek a gyerekeim, azóta van időm leírni őket. Remélem, hogy mások is élvezettel olvassák alkotásaimat.

             T. Pandur Judit

Legfrissebbek a szerzőtől: T. Pandur Judit

© A Hetedik, minden jog fenntartva.