Súlytalanság



Azt mondják, a munka nem formál szép testet, Fuszterin Bendegúz fáradtan lépett ki a hivatal ajtaján, úgy érezte, összesen kettő darab agysejtje maradt, egy azért, hogy hazataláljon, a másik pedig azon okból, útközben ne pisiljen be; vadul kavargó, vörösbe hajló, narancsszínű felhők kergetőztek az égbolton, a meteorológia nem jósolt esőt, cigánygyerekek sem potyogtak az égből, csak fújt a szél, keletről, jeges lehelettel, beleborzongott az ember.
Fázósan húzta össze magán a zakót, türelmetlenül ácsorgott, de a villamos még váratott magára. Egy hegedű állt mellé, halkan szipogott, de nem nézett rá.
– Valami baj van? Segíthetek? – kérdezte Fuszterin bátortalanul.
– Félek – felelte a hegedű, s még inkább szipogott.
– De mitől fél?
– Attól, hogy hamarosan csak indulókat kell játszanom. Idióta, tehetségtelen zeneszerzők szörnyű dallamait.
– Miből gondolja ezt?
– Érzem. Benne van a levegőben, görcsösen megfeszülnek húrjaim, elhangolódom, pedig engem megöl a hamisság.
A hegedű szomorúan lépett fel a csikorgó kerekekkel fékező villamosra, Fuszterin úgy döntött, jól esne sétálni, mély lélegzetet vett, hátha ő is érezne valamit a levegőben, de csak a kipufogógáz csavarta orrát.
A négyemeletes múlt századi ház előtti parkban leült egy padra, még nem akart felmenni az üres lakásba, ahol senki sem várta, csak az üres, fehér falak, a hűtőszekrény zúgása, s a dobozokba csomagolt, cukorspárgával gondosan átkötözött emlékei, melyek minden este kiszöktek, lármáztak, énekeltek, néha még a szomszédok is átdörömböltek a falon. Fuszterin olyankor elszégyellte magát, s arra gondolt, jobb lenne kiugrania az ablakon, a negyedik emeletről zuhanás igézete tartós megoldást ígért az idő szemtelen múlására, ám a gondolattól is kiverte a veríték, be kellett látnia, nem elég, hogy élni gyáva – gyáva beleszagolni a levegőbe, egy női hajzuhatagba, a szabadságba... –, a haláltól is retteg.
Camus Közönye ott feküdt a combján, de ki sem nyitotta a könyvet, minden meg nem fogalmazott vágya olyan volt, mint a pestis, emésztette testét, lelkét, míg egyszer majd a kór végleg ledönti lábáról, cinikusan vigyorogva, beleröhögve a képébe; íztelenné vált lassan a kedvenc babgulyása, töltött káposztája, kapros-túrós lepénye...
Egy kislány sétált oda hozzá, nem lehetett több háromévesnél, nem szólt semmit, csak nézett rá elkerekedett szemekkel, halvány mosoly settenkedett a szája szögletében, egy kék luftballont tartott a kezében, az volt ráírva citromsárga betűkkel: Repülj! Még ma, mert lehet, hogy holnap már nem tudsz repülni sem! A kislány odanyomta az orra alá, integetett, s elszaladt. Fuszterin nem tudta mire vélni, szemével vadul kereste a szülőket, nehogy az legyen, hogy a gyerektől elrabolta a luftballont, s utána majd magyarázkodhat, de nem látott már sem kislányt, sem közelben sétálgató felnőttet, tartotta kezében a vékony zsinórt, tanácstalanul ücsörgött. Aztán a luftballon emelkedni kezdett, pedig még szellő sem libbent a környéken, egyre magasabbra, a férfi nem értette mi történik, már feje fölé nyújtotta karját, a luftballon még mindig emelkedett, s azt vette észre, a lába már nem éri a földet, mintha csak a súlytalanság állapotában lebegne, könnyűnek érezte magát, először csak mosolygott, majd hangosan nevetett, végül már hahotázott, ahogy a torkán kifért, tele szájjal, tiszta szívvel; életében először...

Egervári József

Egervári József vagyok, Jászberényben születtem 1962-ben, de Cegléden élek már huszonöt éve. Semmiféle irodalmi végzettségem sincs, a kötelező általános- és középiskolai magyar órákon kívül csak az olvasás szeretete vonzott az írás művészetéhez mindenféle kacskaringós utakon.

Tizenhét évig újságírással foglalkoztam, egy kisvárosi lapnak főszerkesztője is voltam egy darabig, míg bele nem tenyerelt a politika, s mivel sosem szerettem bértollnok lenni, egyik napról a másikra eljöttem az újságtól.

Öt éve ismét nekifogtam verseket, elbeszéléseket, novellákat írni, több antológiában, internetes oldalon jelent meg írásom.

Legfrissebbek a szerzőtől: Egervári József

Tovább a kategóriában: « Csendes éj Kávé - vörösborral »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned