Logo
Nyomtatás

Csendes éj


Ha te magad volnál a csend, mert elcsented a mások nyelvét és elégedetten csettintesz.
Ja, hogy a csend? Micsoda dolog, megtöröm, mint a diót, mogyorót - kibelezem, mert édes!
A csend, mint harmonikaszó, vagy lehangolt zongora odébbáll, szétterjed és ellapul. Felette repülők - repülök.
Madárdalba kapaszkodom és elhajlom balra, mint a megcsonkított karácsonyfa - fenyőkorában.
De nagy szerencsém volt, elromlott a fűtés, de házon belül nem fagytak le gyökér-lábujjaim, mintha a Mounteveresztre, de csak a padló volt beeresztve, mégis kiraktak az előszobába.
Az énekes cselédlány vikszelt, hogy tud valaki ilyen hamisan énekelni, mennyből az angyal is lejött, jól megnézte magának és hozott egy zoknit, pedig minden évben bundabugyit szokott. Svájcinak hívják, és nem az angyalt, se nem a gárdát - a ruhadarabot. Hogy néha ledéren lekerül, igaz, de az ágy hideg, a pokróc hideg és üres a huzat, egy bakát se küld arra az angyal!
Pedig milyen párák - és nem csak a szájából, mármint, ha énekel és tudjuk hamisan. - Az angyalhajba is belegabalyodtam - mondta visszatérőben az angyal, a sok ajándékozásban elfelejtettem mondani nekik, de nem baj, majd jövőre!
- Jövőre eggyel kevesebben lesznek! - szólalt meg egy zsémbes hang a sarokból. - Mindent magamnak kell intéznem, de hogyan hiszik el rólam?
- A kereszten is elhitték!
- És mégis…
- És mégis megbocsátottál, fiam!
- Atyám, nem tudják…
- Jól van, jól van, én tudom, az elég és akkor már hárman tudjuk!
- Na, visszamész? Vagy én feküdjek megint abba kényelmetlen jászolba? Fontos, hogy ne csak a csendet észleljék, a csillagokat bámulják, egymás szemében a könnyeket - és a csomagban felejtett számlát, a garanciába tekerve!
- Direkt csinálta, tudom, hogy zsugori vénember, direkt csinálta, és máris vége az ünnepnek!
- Az öregasszony nagyon szeret zsörtölődni, de remélem kicserélted a csomagjában egy számmal kisebbre?
- Jaj, az a cselédlány olyan hamisan…
- Nem mehetsz le többé, az én koromban már Mikulásnak kell öltöznöm, de lemegyek, és hallgatnom kell, hogy télapó vagy, meg mit tudom én?
- Te mindent tudsz!
- Látod, ilyen az öregség, már elfelejtettem... Ha te magad volnál a csend, mert elcsented a mások nyelvét és elégedetten csettintesz.  Ja, hogy a csend? Micsoda dolog, megtöröm, mint a diót, mogyorót - kibelezem, mert édes! Csak ki kell csomagolnom a rojtos selyempapírból, de előtte szétcsavarom a sztaniolt…
- Mi az a sztaniol? - kérdezi a kisunoka felriadva.
- Valami régi fólia, aludj csak tovább, neked még nem kell bundabugyival foglalkoznod!
(Elég, ha én elvettem az a cselédlányt, nemcsak anyádat ringatta, meg  téged. De ehhez már semmi közöd, ez tizennyolc éven felüli mese, néhány év múlva, ha kijöttök a síromhoz, neked a füledbe súgom!)
- De miért van mindez zárójelben - kérdezi az öregember, akinek kiesett a két megmaradt foga közül a kihűlt tajtékpipa...? Hogy már nem hallják? Rám nem figyel senki, ideje volt!

Lassan lecsúszik a karosszékben, a feje, mintha helybenhagyólag bólintana, a mellére esik.
Ne kérdezzétek, hogy behunyta-e a szemét?

Utoljára frissítve:2016. december 04., vasárnap 19:48
Radnai István

Bemutatkozás 2018-12-18

"Konok, komisz költő kell a kornak - Radnai István ilyen. Legalábbis első látásra ilyen. De ha jobban megnézzük a pattogzó álarc mögött szemérmes férfiarc rejtőzik.... " - írja rólam egyik szerkesztőm, Gyimesi László.

Ez a komisz ember 1939-ben született. Túlélte az ostromot, a forradalmat, két-három rendszerváltást - mindegyiket csak hajszálnyira úszta meg élve. Egyes epizódokra önéletrajzi alapú versekben és novellákban bukkanhat az olvasó.
Nálam a fikciói is a valóság része, szürreális vagy realista stílusban, ahogy téma megkívánja. Szeretek tömören írni, nem engedem a gondolatokat szabadjára, nem szaporítom a szót! A vers mégis önmagát írja, a novellát a történet logikája vezeti.
Pályám néhány évtizedre ugyan megszakadt, ami a publikálást illeti, de sajátos, önálló hangom folyamatosan épül. Kritikusaim szerint "az avantgárd és a hagyományos képviseleti líra elemeit sajátos egységbe összegyúrva" tartalmazza "a jelenkor társadalmi nyomorúságain keresztül a történelmi létvesztés válságáig mindazokat az egzisztenciális jelentőségű sorstapasztalatokat", amelyeket eddig megéltem majd' 80 év alatt. (Gyimesi L., Bertha Zoltán jellemzéseiből)
Eddig 9 kilenc kötetem jelent meg. Ebből 3 novellákat, prózai műveket tartalmaz. Folyóiratokban és a neten is jelen vagyok.
Tagja vagyok a Magyar Írószövetségnek.
Úgy érzem a jelen század szerzője vagyok, sem a látásmódom, sem a stílusom nem az elmúlt századokat idézik.
Kerülöm az öncélú, szélsőséges, hevenyészett írásmódot.

(Radnai István)

Köteteim - versek - Bűnkehely (2010), Tilalmak kertje (2012), Világtest a látható fényben (2013), Tűlevelű ünnep (2015), Jégbefagyott fény (2016), A bukás édessége (2017)
novellák – Valahol (2011), Aszalt kelkáposzta (2016)

© A Hetedik, minden jog fenntartva.