Logo
Nyomtatás



Lázadozások könyve


1.

Feleségem kedélybeteg. Semmit nem tehetek ellene vagy érte. Legföljebb vihetek neki banánt a kórházba. Meg zserbót. Aminek örül. Ha örül. Olyan ez, mint az időjárás. Rajtam kívül álló dolog. Ha esik, esik, ha fúj, fúj. Nem befolyásolhatom. Sőt, kénytelen vagyok védekezni ellene.
Ugyanakkor mérhetetlenül zavar és megvisel a tehetetlenségem. Marcus Aureliusz szerint, minden feszültség belső felfogásból adódik. S én egyszerűen képtelen vagyok úgy felfogni ezt a helyzetet, hogy ne fájjon, ne emésszen, ne ingereljen. Szörnyű nekem is, neki is.
A szeretet istene pedig a felhők mögött mosolyog.


2.

Megoszlanak a vélemények arról, hogy a szenvedés Istentől való-e – megpróbálja az embert –, vagy Ő nem bánt, csak engedi ügyködni a Sátánt. Akár így, akár úgy, a világ teremtője, a jó és rossz megalkotója, vastagon benne van a buliban.


3.

Értelmes magyarázatot adni érthetetlen jelenségekre ki képes?

4.

Lucifer a teremtés selejtje. Alkothat selejtet aki tökéletes?

5.

Ha az egek ura kiemel a mocsárból, az pazar érzés. De miért taszított bele?

6.

Próbatétel, próbatétel, próbatétel. Szárnyalni szeretnék. S hol tartok? Azért rebegek esti hálaimát, hogy életfunkcióim működnek, együtt a család, van mit ennünk és ma se kellett mentőt hívni.

7.

Nem merek senkibe kapaszkodni, mert úgy van megszerkesztve a világ, hogy bárkit bármikor elveszíthetek.

8.

Egy hullát ölelgetek. Egy élő halottal próbálok szeretkezni hetente, kéthetente, havonta egyszer. Próbálom szeretni. Ha visszasimogat, ha reagál, az számomra „a szexuális élmény”.

9.

Bele kell törődni: beteg van a háznál. Aki nem nyűgösködik, de nyűg. Akire, ha el van varázsolva, még egy bevásárlást se lehet rábízni. Pedig diplomás.

10.

Három gyereket szült – nekem. Már ezért is örök hűséggel tartozom – neki.

11.

Ott jár, ahol a földi valóság szertefoszlik. Isten közelében. Égi hangokat hall, azoknak igyekszik engedelmeskedni. Lehet, hogy az én szenvedéseimet is átvállalta, azért néz ki ilyen elképesztően?

12.

Jézus meghalt értünk a keresztfán, eltörölve bűneinket. De úgy látszik, kínjainkat meghagyta nekünk.
B. nejemet az a tézis lelkesíti, hogy részt vállalhat Jézus szenvedéseiből. Szüksége van erre Jézusnak vagy neki? Egyáltalán: szükséges a szükséges dolgokat tennünk?

13.

A sors legnagyobb igazságtalansága, hogy egyeseknek megadatik, hogy saját maguk baltázhassák el az életüket, másoknak nem. Másokét, mások vágják tönkre.

14.

Azt gondoltam, majd lesz egy társam, akire számíthatok. Ehelyett: társul szegődtem valaki mellé, aki számít rám.
Azt gondoltam, majd ketten húzzuk a szekeret. S mi történt? Valaki felült a szekeremre.

15.

Egyik hangulatból a másikba zuhanok. Ő rezzenéstelenül viseli sorsát. Mint egy kis virág. Tűri a napszakok viszontagságait. Nem keres kétségbeesetten kiutat, nem firtatja, ki tehet erről, nem vádaskodik.
Csodálom. Mert én lázadok. És meg akarom oldani „a problémát”.
Néhányan azt mondják: szerencséje, hogy velem él, mert nem hagyom el. S én egyre inkább érzem: szerencsém, hogy velem él, mert nem hagy el. Soha már.

16.

Lehet, hogy Istennek megható pillanatok kellenek. Azokat gyűjti, azok boldogítják, mint a gyermeket a szivárványos üveggolyók. Ezért kerülhet valaki egy bűnös élet után is a Paradicsomba, ha a halottas ágyán megtér. Őszintén, tisztán, kiüresedve.

17.

Más a fontos, és más a lényegtelen, mint ezelőtt.

18.

Tizenkét évi házasság. Ennyi idő alatt sem sikerült a feleségemet a fogyasztói társadalom hasznos tagjává nevelnem. Két gyes között elment egy-egy kicsit tanítani, de alig várta, hogy kiírják táppénzre. Úgy tűnik, bármit vállal annak érdekében, hogy ne kelljen semmit se vállalnia. Még be is golyózik.
Amikor megismertem, káromkodós kis fruska volt. Aztán rátalált az egyházra, ahol olyannak fogadták el amilyen, ahol nem bántották, nem noszogatták, ahol semmit sem követeltek tőle.
Beleszeretett Istenbe.

19.

Az áldozathozatal csak akkor ér valamit, ha önkéntes. Ha nem a lehetetlen lét kényszerít az állandó önmegtartóztatásra, böjtre. Ha van miről lemondani. Kísértés nélkül mi fölött diadalmaskodhatsz szerénységeddel, szegénységeddel? Eleve sárba taposva hogyan szemléltetheted nagyvonalúságodat, önzetlenségedet? Midet oszthatod meg másokkal, ha semmid sincs? Uram, add, hogy adakozhassak!
Az áldozathozatal csak akkor ér valamit, ha másokért vállaljuk. Úgy, mint Jézus. Nem neki volt szüksége a megtestesülésre és a megfeszítésre. Ő Isten volt és Isten maradt. Mi nyertünk valamit általa. Sanszot. Hogy a lét magasabb osztályába léphessünk.

20.

A sebhely érzékeny. Vigyázni kell vele. Könnyen kifakad, könnyen elfertőződik.
A lélek sebeit a szép szavak gyógyítják.

21.

Hozzánk költözött anyám, és az anyós-meny (v)iszony meghozta gyümölcsét. Látszólag hitéleti elsokalás az elmebaj oka; úgy fest, ez is vállalhatóbb, mint a valóság: a nem-szeretet. Mindenki rosszul érzi magát, mindenki másképp hülye, s mindeközben: nem arról van szó, amiről szó van.
Lakást keres a mama. Ha elköltözik, kinek lesz pofája pezsgőt bontani?

22.

Isten sakkozik. Érdeklődéssel figyelem. Én vagyok az egyik bábuja.

23.

Az utolsó pillanatok hősei vagyunk. Kapkodóbajnokok. Még a lottószelvényeket is a húzás előtti napon adjuk fel, pedig volna rá egy hetünk.
Isten csak akkor segít, mikor már senki más. Lehet, hogy Ő is az utolsó pillanatok virtuóza?
Elvégre saját képére és hasonlatosságára teremtett minket...

24.

N. szerint az élet, egy bizonyos kor után: kibaszások sorozata. Igaza lehet?

25.

Állítólag Istennek van humorérzéke. Miért nincs akkor a Bibliában egyetlen poén, egyetlen szellemes történet sem?

26.

Ne kapkodj! Úgyis rá kell szánnod az idődet – az életedre.

27.

Teremtőnk tökéletesen ismer bennünket. Mégis kísérletezik velünk? Vagy nekünk akarja megmutatni, hogy vészhelyzetben milyenek vagyunk, és kikre számíthatunk?

28.

Szanaszét szaladgálunk, hogy összehordjuk kincseinket. Halálunk után másoké lesz mindenünk. Széthordják gyűjteményünket, saját szemétdombjaikat építgetve.
Ha átruccanunk a nemlétbe, megtaláljuk azt a helyet, ahol értelmetlen a felhalmozás, mert minden van, mindenhol van, és mindenkinek van...?

29.

Az út végén az is kiábrándul, aki egész végig büszkén hitte, hogy fontos dolgot csinál. Az is, aki sikereket ért el, az is, aki meggazdagodott, az is, aki nagyot alkotott.
Ha a mű sem az élet értelme, akkor mi az?

30.

Az ima, azt mondják, csodákra képes. Fohászkodhatunk például a tisztítótűzben szenvedő lelkek szabadulásáért. De milyen indokkal? Nem Isten helyezte őket oda? Nem azt érdemlik? Befolyásolható a Megváltó? Bizonytalan a döntéshozatalban? Nem mindig határoz helyesen és megfellebbezhetetlenül?
Vagy mi lennénk elköltözött rokonaink, felebarátaink ügyvédjei? Kapcsolatban állunk velük, mint gyökér a virággal? Szólhatunk, cselekedhetünk értük, kiimádkozhatjuk őket a Purgatóriumból, jobbá tehetjük lelküket saját jóságunk által?

31.

Feleségem – két év elteltével – kezd javulgatni. Nagyon akartam, és egy kicsit hittem is hogy így lesz... Talán fordítva kellett volna.

32.

Élet. Szokásos adagja 70 év. Ha az Isten másképp nem rendeli.

33.

A végtelen véglegesség Isten dolga. Az ember csak véges átmenetekben gondolkodhat.
Elkezdhet és befejezhet folyamatokat, kapcsolatokat, korszakalkotó műveket. Aztán más korszakok következnek, másféle múlandó szenzációkkal és sajátosságokkal. És ez így van jól.
Tulajdonképpen az életben az egyetlen igazságos dolog: a halál.

Utoljára frissítve:2016. október 23., vasárnap 20:25
Wessely Gábor

Van az úgy, hogy az ember áll a szélben, és szeretne visszafújni. Mert egyenrangúnak érzi magát az elemekkel. Sőt, uralkodni vágyik rajtuk. Aztán rádöbben, hogy se rangja, se hatalma, de még jelentősége sincs. Ha eltűnne a Földről – az ember, az emberiség – mi sem változna. Legföljebb a jéghegyek nem ütköznének titanicokba. 

*

Ha eltűnnék így 57 évesen, mi történne? Néhányan megsiratnának, néhányan fellélegeznének, a gyerekeim szociális segélyt és tandíjmentességet kapnának az egyetemen, az ezredfordulós életérzéseket pedig egy firkásszal kevesebb vetné papírra. Kertem virágai kókadoznának, krumplibogarai tapsikolnának, ám összességében, nem borzadna bele nemlétembe a táj. A Nap ugyanúgy melengetné a krokodiltojásokat, mint eddig.

*

Tíz évig földmérő mérnökként dolgoztam, főként a Hortobágyon fejtve ki áldásos tevékenységemet. Huszonöt éve újságíróként keresem a kenyeremet, de nem mindig találom. Tolna megye Tolna városában élek a feleségemmel és három gyerekemmel; a Balaton-alvidék glosszabajnokának tartom magam. Sokfelé laktam már. Elhintem morzsáimat néhány kisfaluban és nagyvárosban, néhány éven, évtizeden át. Hátha összeáll belőlük egy kenyér…

 

 

© A Hetedik, minden jog fenntartva.