Hibás kamuflázs,

avagy homok a gépezetben…

 

  A féreglyuk vége egy fákkal sűrűn benőtt területen tátongott, a "férfi", mert férfi testet kapott, ügyetlenül próbált felállni. "Állnia" kellett, hiszen ezen a planétán a humanoid egyedek "két végtagjukon, járva" közlekednek. Neki ez igen furcsa lehetett. Náluk a 3457-JK, galaxis, 124.-bolygóján, lebegve jutottak, egyik helyről a másikra, ezért aztán felettébb érdekes volt neki kipróbálni ezt az új dolgot.
  Megállapította, járás közben, különös bizsergést, fáradságot észlel, most már tudta, miért kell ezen a "testen" a tömérdek izomköteg. A szőrzettel sem tudott megbékélni ami beborította a testet, helyenként egészen sűrűnek találta, de mindegy ezt kapta a csapattól, azt mondták, hogy majd megszokja. Fintorogva húzta el a száját, arra gondolva, hogy mennyit kell még gyalogolnia, míg eléri a kitűzött kutatási célját, pedig az otthoniak egészen pontosan a cél mellett nyitották meg a féreglyuk végét.
  Meglepődve vette észre, hogy ennek ellenére elég gyorsan haladt, két fura végtagján.Sosem gondolta volna, hogy szerény, kis tudós létére, idáig el fog jutni, hogy egy másik csillagrendszer élőlényeit, viselkedését figyelheti meg "észrevétlenül", közéjük vegyülve és rengeteg újdonsággal szolgálhatja Mesterét, népét. Már régóta látogatták a "Földet", a mester csak egyszerűen, Dlöf-nek hívta, mert így titokzatosabb volt, ha mások előtt kellett említenie.
  A fákkal sűrűn teletűzdelt terület végére ért és kikukkantott az erdő fái közül, hogy merre vegye az irányt, sietnie kell, mert kevés időt adtak neki a feladatra. Valami épület mellett találta magát, fából volt az is, mint az erdő körülötte. Ijedten visszarebbent amikor először meglátta a kis növésű humanoid egyedet, de aztán a kíváncsiság győzött az óvatossága felett.
  Próbált minél lassabban közeledni, hogy ne rettentse meg a "gyermeket", mert közben a karján levő térdimenzionáló készülék egyéb tudását is felhasználta és ezen keresztül küldte az üzeneteit a bolygójára. Segítségével kikereste miféle egyedet sodort elé a véletlen. Így aztán rögtön tudta nemigen kell félnie tőle, hogy megsebesíti, vagy rossz esetben megsemmisíti a testet, amiben igencsak feszengett most is.
  Ebben a pillanatban a gyermek befókuszálta a szemeivel és legnagyobb meglepetésére sikkantott, vagy valami hasonló hangot adott ki. Sőt kommunikálni kezdett, vele.
-Hát te meg hogyhogy itt vagy?
- Hogy kerülhetsz te ide?
-Kiugrottál a mesekönyvemből?-kérdezte elképedten, miközben közelebb jött hozzá és alaposan megnézegette magának.
-Szerintem senki nem fogja elhinni nekem, ha hazajönnek!-minimum bolondnak néznek!-motyogott magában és kerülgette, bökdöste apró ujjaival. Amikor alaposan körbenézegette, előkotorászta a táskájából a telefonját, gondolta megörökíti a hihetetlen kinézetű egyedet, még most is azt hitte csak valami jelmez lehet, de igen élethű lett az már egyszer biztos…
Kattintott párat és elküldte minden föllelhető ismerősének netszerte.
- Még az a szerencse, hogy nem vagyok olyan ijedős fajta, morfondírozott a lány félhangosan.
A férfi rákérdezett:
- Miért kellene tőlem félned?
- Talán a külsőm nem a megszokott errefelé?
- Hát, nem mindenki ilyen edzett, mint én, aki netes fantazykon nevelkedett és nem mellékesen az erdő közepén lakik. Mondta a lány.
- Szóval szokatlan a külsőm?
- Az, enyhén szólva…
- De miért, hát ki, vagy mi vagyok én?
Erre a lány megragadta a karját és magával cibálta a házba és odaállította egy ezüstösen csillogó nagy tárgy elé. A férfi nem tudta, hogy mi az a tárgy, (de mi tudjuk, egy tükör előtt állt), jobban mondva egy talpig tükör előtt. A lány melléje állt és valóban sokkal másabbul nézett ki mint ő. Sokkal szőrösebb volt, mint a lány, neki a haja volt csak fekete, neki a tömött szőre volt feketés, a kinövésről a fején már nem is beszélve...Talán a cég hibázott, amikor a testet kiosztották számára, s nem a megfelelőt adták, most már látta...
- Tényleg, akkor én mi vagyok?
- Biztosan akarod tudni?-kérdezte a lány.
- Akarom,-mondta a férfi.
- Maga vagy az Ördög.

Utoljára frissítve:2016. szeptember 05., hétfő 17:13
Nagygyörgy Erzsébet

Nagygyörgy Erzsébet vagyok, 1964. Június 25.-én, Kunszentmártonban születtem.

Tiszakécskén élek, egy kedves kis fürdővárosban, a Tisza mellett.

Végzettségem szerint Gyógymasszőr, manual terapeutaként dolgoztam az egészségügyben, majdnem  húsz évig.

Valaha gyógyítottam az emberek testét, ma már inkább csak a lelkét.
Minden, ami irodalom a kedvencemmé tud válni. Versekben, a hagyományokhoz ragaszkodom, de szabad verseket, gyermekverseket, mesét is írtam már.
Verseket, novellákat írok, olvasóim, és magam örömére, reményeim szerint.

Komolyabban három éve gyakorolom az írást, a nyelvünk bűvöletében élek, nap, mint nap.
Több irodalmi portál tagja vagyok, (7Torony, Magyar Parnasszus, Tanítványi Láncolat, Tollal.hu és még jó néhány oldalon publikálok. Több antológiában már szerepelnek verseim, nagy örömömre. Saját kötetem még nincs, de tervezem, ha a sors is úgy akarja. 

Szeretem érezni, ahogy a vers homokszemei peregnek ujjaim közül.

Szeretettel köszöntöm, meglévő és lelendő olvasóimat.

Legfrissebbek a szerzőtől: Nagygyörgy Erzsébet

Tovább a kategóriában: « Utazás Diótörő »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned