Játék

Jó veled játszani, olyan vagy, mint egy baba. Csinos pofika, selymes, hosszú haj, formás mellek, vékony lábak, kerek popsi. Ha akarom, lefektetlek, levetkőztetlek és játszom veled. Játszom a testeddel, a magamévá teszlek. Csókolgatlak – imádom az ajkaidat – látom, és hallom mindkettőnknek tetszik ez a játék. Szeretem a frissen mosott hajad illatát és tincseidet az ujjaim köré tekerni, húzogatni finoman. Beszélgetni is jó veled, de azt játék közben is lehet. Szeretem az őszinte kedvességed, amivel megajándékozol. Sosem mondasz bántó szavakat, ügyesen csavarod őket, hogy hozzám simuljanak, ahogyan teszed a testeddel játék közben. Nem félsz tőlem, mégsem akarsz közel kerülni hozzám, mert nem akarod megégetni magad. A sérülést mégsem kerülheted el.
Ott és akkor játszunk mikor nekem jó, és úgy, ahogyan én akarom. Együtt, de az én szabályaim szerint. Urallak fizikailag. Az ágyban pakolgatlak, rakosgatlak, majd hozzád bújok, pőreséged izgalomba hoz. Ölellek, és az öledbe feledkezem. Mohó vággyal ízlellek, kóstolgatlak. Régen játszottam veled, türelmetlenül várom a következő játszmát. Úgy érzem te is szeretsz ilyet játszani, ügyes vagy ebben a játékban, bár még pár dolgot tanítok neked, hogy még jobb légy. A saját szájam ízére formállak, hogy minél élvezetesebb legyen ez a játék nekem, de azt szeretném, ha te is élveznéd, mert csak úgy lesz igazán jó nekem is. Hajlékonyságod ámulatba ejt, végtagjaidba gabalyodva szeretek létezni játék közben. Én irányítok, te csak tedd, amit mondok, élvezd a játékot és csodálj engem, cserébe én is megcsodállak téged erre a kis időre.
Játszom az érzelmeiddel. Tudom te más vagy, mint én. Te nem tudsz érzelmek nélkül játszani. Bennem csak testi vágy ébred, benned szerelem.
Összezavarlak, összemosom a határaidat. Annyira, hogy már ne tudd mi a csodálat és a valódi szerelem. Kifordítalak önmagadból, őrültté teszlek ebben az őrült világban, ahol nincs tisztesség, sem tisztelet annak, aki érdemelné. Ebben az őrült világban, ahol nagy a kísértés és minden „all-in” alapon működik. Csak én nem veszíthetek semmit, viszont te mindent. Félelemben tartalak, hogy ne tudj nekem nemet mondani, hogy mindent elveszíthetsz, akár önmagadat is. Akkor és úgy hízelgek és vagyok kedves veled, amikor kell, amikor látom, hogy hezitálsz és bizonytalan vagy; azért, hogy azt érezd, nem tudsz nélkülem létezni. Bármit megengedhetek magamnak, neked szinte semmit. Nem vagyunk egyenrangúak és ezt éreztetem is veled, azt is sokszor, hogy nem vagy elég (jó). Mindig kettős érzést keltek benned, irányomban… ha nem gondolkodnál másképp, mint az átlag talán ez az egész meg sem történik. Ez sokszor eszedbe jut és az is, hogy talán hiba volt ez az egész a részedről, de annak sem mondanád, mivel sok mindent tanultál tőlem. Nemcsak a közös játékunkról… hanem magadról és a körülötted lévő világról is. Megmutattam neked mekkora a vonzerőd, és a hatalmad a férfiak felett. Számomra izgalmas volt kezdeményezni nálad, hízelgő, hogy tetszem neked, csakis akkor kezdtem meg az ostromlásod, mikor már tudtam, hogy képes leszek lerombolni a körülötted lévő falakat. Végül a kaput is kinyitottad, nem kellett a nehéztüzérséget bevetnem. Az vonz benned, hogy nem vagy átlagos és nem vagy könnyű. Bonyolultságod és intelligenciád gyönyörködtet. Győztesnek érzem magam!

Uralom az érzelmeidet is. Zavarba hozlak, élvezem, ahogyan elpirulsz és lesütöd a szemed. Játszom lelked húrjain is. Nem te vagy a tesztalany, volt időm megtanulni másokon, előtted. Akkor kereslek mikor nekem jó, te ne is keress, mert úgy is lepattintalak, elhajtalak. Lecsaphatnak ránk, de ez nem valódi félelem. Ez csak látszat, mint minden boldogság az életemben.
Azt akarom, hogy ne tudj nélkülem élni. Leszek a drog, melyért remeghetsz és könyöröghetsz. Uralni akarlak minden síkon. Életeken keresztül az örökkévalóságig, és még tovább. Amikor majd megunlak és bedoblak a sarokba, összetörtem a már így is összeragasztott lelkedet, de te még akkor is utánam fogsz epekedni.
Boldogtalanságom rád vetítem, bőröd fehér vásznára; fiatal és ruganyos testedre, mely mindig készen áll rám, hogy befogadjon. Olyan, mint egy szaharai utazó, mely minden kedvesség cseppemet mohón issza, nyeli és vágyja, és még többet akar. Mi ez, ha nem a pokol tornáca neked?! Nekem ez a Mennyország egy darabja.
Most te vagy a kedvenc játékom. Most még izgalmas vagy. Most még új vagy. Várom még, hogy mutass valami újat, hogy felfedd kis titkaid, titkos izgalmasságod, melyet épphogy megkapargattam. Minden újabb alkalom egy vizsga számodra. Mit tanultál az előző játékban és hogyan tudod alkalmazni, ha ügyesen megugrod a lécet, akkor haladhatunk tovább ezen ösvényen. Teljesen ki akarlak sajátítani. Nem akarok osztozkodni rajtad, de te osztozz rajtam a többi babámmal.
Akarom, hogy legyél az enyém, a tulajdonom, de csak addig, ameddig én akarom, az én játékszabályaim szerint, utána mehetsz, mert unalmas lettél. Mélyebbre akarok hatolni benned. Mélyebben akarok lenni benned. Teljesen el akarok mélyülni benned. Minden percedről tudni akarok. Mit csinálsz, mikor és kivel. Azt akarom, hogy oldódj fel te is bennem, a közelemben, válj a részemmé, de ha kell le is tudj válni. Ha kell, kilöklek magamból, de az csak neked fog fájni igazán, nekem nem. Azt akarom, hogy add önmagad nekem, hogy legyél szerelmes belém, velem. Nem izgat, hogy elepedsz a rám való vágyakozástól, isteníts csak tovább a többi megunt babával, akiket már tönkretett, felemésztett az utánam való sóvárgás. Vágyva kergetem a felhőtlen boldogságot és a feltétel nélküli szeretetet, azért játszom veled. Talán te meg tudod adni…?

Utoljára frissítve:2022. február 02., szerda 11:45

Legfrissebbek a szerzőtől: Papp Zsuzsanna

Tovább a kategóriában: « Konzervált érzelmek A döntés »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned