Konzervált érzelmek

Reggel mikor felkelek az első utam a Kedvek Kamrájába vezet. A polcokon különféle üvegekben lekvárok, befőttek, gyümölcs- és zöldséglevek, erjesztett és nem erjesztett főzetek sorakoznak. Alattuk aszalványok és sajtok érlelődnek. Derékig érő zsákokban magvak sokasága tekint rám szemenként. A polcok felett kifeszített rúdon füstölt húsok és kolbászok lógnak a szalonnák után. Az egyik polcot kifejezetten csak fűszerek lepik el, és egyéb olyan tartalékok, amelyek önmagukban íztelenek és semlegesek. Éléskamra a szűkös és a hétköznapokra egyaránt. Mindennap többször bemegyek és hol a baracklekvár édes örömével töltöm fel a lelkem, hol pedig a birsalmasajt fanyarsága veszi el az életkedvem. Minden egyes üveg, zsák és konzerv érzelmeket képes csiholni bennem.
Ébredés után van, hogy hosszasan nézegetem a polcokon sorakozó konzervált érzelmeket, de vannak kapkodósabb napok, olyankor csak lekapok egyet. Ha szerencsém van jókedvet ébresztő ízt fogok meg. Jártam már úgy is, hogy számomra idegen érzést kaptam egy fűszeres tökös csatnitól, a féltékenységet, mára már nem az. A naspolya lekvár pedig meglepően kellemes emlékeket hívott elő, anyai szeretet járt át, újra kislány voltam. A legizgalmasabb mindig az ízek újonnan felfedezett kombinációi által kiváltott érzelmek bonyolódása. Elvesztik tiszta esszenciájukat, hogy egy új minőséget hozzanak létre. Anyag nem vész el csak átalakul - szól a mondás. Gondoljunk csak az aszalt alma pelyhek savasságára, ahogy összeölelkezik a gouda sajt selymességével vagy a lilahagyma édessége és a száraz kolbász fűszerességének randevújára. Az első kirobbanó tavaszi újrakezdés érzésével tölt el, míg a második variáció a vidék téli disznótorainak nehézségét, munkálkodását, de a túlélésért folytatott harccal edzi a lelkünket.
Meggyőződésem, hogy azok az ízek, ételek, amelyeket nem szeretünk, valamiféle rossz érzéseket hoznak fel a felszínre. A gomba semmilyensége bizonytalanságot ültet egyesek lelkébe, míg ugyanez az íz bennem kreatív alkotásvágyat szül. A bocskorszíjtól szorongó leszek, de valakinek egy kellemes emléket tár fel. Sokszor elég egy falat, hogy a jó kedvünk bimbója kinyíljon bennünk, de a leges-legjobb, hogy megoszthajuk másokkal ezeket az érzelem konzerveket. Ezt hívom én szívből főzésnek.

Utoljára frissítve:2022. február 02., szerda 11:41

Legfrissebbek a szerzőtől: Papp Zsuzsanna

Tovább a kategóriában: « Tízpróbás Játék »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned