A háztetők havasak

Fehér dobozba pakolta bele őket édesanyánk. Jól eldugta a szekrény mélyén, a fogasról lelógó ruhák mögött rejtőztek. A kíváncsi gyermekszemek pontosan tudták, hol vannak. Néha a kiskezek széthúzták a ruhafüggönyt, megérintették a doboz fedelét. Persze ilyenkor nem tartózkodott ott senki sem. Ugyan kik voltak ők? Kik őrizték ott a rejtélyes titkokat? A karácsonyfa díszei. Ők voltak.

Egy éven át lapultak a sötét dobozban, szorosan egymás mellett. Bizony sokat kellett várakozniuk, hogy a ház fényességei legyenek. Pompájukat azonban nem érte el semmilyen tárgy a házban, ez vigasztalhatta őket. Mert nézzük csak meg! Ott van például a szép mozsár, időnként valamit törnek benne. Az esemény azonban hétköznapi és szürke. Igaz, közben a polcon áll, a fény megtörik a szép formájú, aranyozott mozsártesten. De most menjünk csak vissza a dobozba, fedelét vegyük le! Azért is, mert karácsony estéje közeleg.
- Ugyan, menj már arrébb! – mocorgott a piros gyöngysor, kit nem bogoztak ki vízkereszt napján kellően.
Összegabalyodva élte a sötét, gubancos életet. Csak remélni tudta, hogy az ügyes kezek majd őt keresik, megtalálják, csomóiból kibogozzák, s újra egyenes lesz. Ahogy körbeöleli a gyöngysor a fát, olyan az, mint ékszer, a női nyak ékszere.
- Menjél te! Akkor sem törsz össze, ha elejtenek! – méltatlankodott a piros gömb, nagy levegőt vett, egészen kikerekedett.
- Mit gondoltok? – szólalt meg a doboz teljes szélességében fekvő arany csúcsdísz. – Most is piros-arany színt választanak?
- Nem valószínű – válaszolta a kis aranyozott harang, aki alig látszott, olyan kis helyet foglalt. – Szerintem most az ezüst-kék következik, de az is lehet, hogy a fehér.
- Én! Én szeretnék következni! – kiabált az ezüst dió, aki a harang alatt kuksolt. – Lassan lekopik, szétszóródik rólam az ezüstpor, varázsom elvesztem – fejezte be szomorúan.
- Teljesen igazad van! – helyeselt az ezüstsújtás. – Jönnek és mennek a divatok, de a legtündöklőbb mégis az ezüst és az arany.
- Tényleg! – kapcsolódott be a beszélgetésbe az egészen kicsi arany gömb, aki érdekes módon egész fényesen csillogott.
A doboz aljához szorult, szinte alig látszott.
- Még az is lehet, hogy az idén a két legvarázsosabb szín alkot majd párost.
- Álljon meg a menet! – méltatlankodott a kék szalag. – A kék akár az ég. Néhány gömb és én, oly egyszerű, oly nemes.
Arról mélyen hallgatott, hogy bizony mennyire összegyűrődött, mennyire hiányzik a vasaló.
- Még szerencse, hogy nem laknak köztünk mézesek és horgolt fehérek – jegyezte meg a toboz, ki már megsérült a pakolásban, nem kergetett nagy álmokat.
Különben is haragudott az új divatokra. Legszívesebben piros almát, fagyöngyöt, egy szerény gyertyát látott volna maga körül.
- Tudjátok-e, hogy engem mi izgat? – szólalt meg rekedt hangon a legöregebb dísz, a zöld kabátos manó.
Szakálla a szűkös helyen jól összeborzolódott, kabátjáról is leszakadt a gomb. Ő még a régi, fehér-ezüst, sztaniol csomagolású szaloncukrok világából érkezett. Ugyanis tudnotok kell, hogy ebben a dobozban az idő megáll. A mutató csak karácsonytól karácsonyig ketyeg, minden más elveszik a tengernyi időben.
- Mi izgat? – próbáltak felé fordulni sikertelenül többen is.
- Hát az, hogy karácsonykor esik-e a hó.
Mindenki elcsöndesült, erre senki sem gondolt. A díszek saját magukkal törődtek, miként az emberek szoktak. Csillogásra, szereplésre vágytak, ugyan kit érdekelt, havas-e a háztető.
Karácsony estéje most is bekopogtatott. A dobozban mindenki izgult, forgolódni vágyott, helyet követelt. Valójában a doboz felnyitását várták, és azt, hogy a kéz őket keresse. Kivegye, a fára feltegye. Csak ez foglalkoztatta most a díszeket. A pillanat bekövetkezett. Egy, csak egyetlen szalag búcsúzott. Ő nem is volt említésre méltó, fényes, rózsaszín szaténszalag volt. Nem is értette senki, miért van ott. A fa ezen a karácsonyon csupa-csupa fehér színbe öltözött. Hogy zöld ruháját hová dugta el, azt sejtelmes, karácsonyi fátyol fedte. Egy-két rózsaszín gömb, sok-sok rózsaszín szalag került rá, most így lett.
A dobozbéli rózsaszín szerényen figyelte az újdonságokat. Ugyan őt sosem kérdezték, mégis a doboz lakóihoz tartozott. Karácsony estéjén társaira, a dobozban lapuló díszekre gondolt. Pontosan tudta, most milyen csalódottak, milyen szomorúak. Álmaikba némulnak, s egy újabb évet kell várniuk. Hogy vidíthatná fel őket? Ezen gondolkozott. Majd hirtelen, mindenki meglepetésére nagyot kiáltott.

- Manó! És ti, többiek, ott a dobozban! Karácsonyeste van! Az ablakkal szemközt lettem masni, üzenem, hogy leesett a hó. Az üvegen túl békés háztetőket látok. A háztetők havasak!

Utoljára frissítve:2021. december 24., péntek 13:30
Toldi Zsuzsanna

Toldi Zsuzsanna

 

Nyugdíjas általános és középiskolai tanár vagyok, főiskolai és egyetemi végzettséggel rendelkezem magyar, ének-zene szakon. Életemnek fontos állomásai: Kecskemét, Kunszállás, Csongrád. Egész életemben tanítottam, sosem éreztem azt, hogy dolgozom. Tényleg hívatás volt. Nyugdíj után újságot írtam - főként oktatási-nevelési témákban. Szépirodalmat 2002 óta alkotok. Eddig 26 könyvet írtam az epika műnemében, novellát, regényt és mesét, jónéhány könyvbemutatót tartottam. Van olvasói köröm, akik szeretik, keresik írásaimat.  Tizenhárom mesekönyvet sikerült léterehoznom. Sok pályázat díjazottjaként elismerték munkámat. Könyveimnek csak egyharmadát sikerült saját költségemen kiadnom, illetve szerény szponzori segítséget kaptam külföldről. 2016-ban a Canon-pályázat egyik díjnyertese voltam, így egyetlen támogatott könyvem lett a Miklóska mesekönyve, mely 30 mesét tartalmaz. Tizenhat évig voltam tagja a csongrádi Faludy György Irodalmi Műhelynek, a Föveny c. szépirodalmi lapban rendszeresen publikáltam. 
A Hetedik Egy, ki tudja, hol a kapocs... című pályázatán 2020-ban próza kategóriában különdíjban részesültem. A Gondola Kulturális Magazin szerkesztője vagyok, rovatom címe: Lentről a világ. Továbbá publikálok a Litera-Túra Művészeti Magazinban is. Főként novellistának, meseírónak érzem magam. 
Az NKA támogatását, könyveim kiadásának segítségét várom, próbálkozom. 
Tovább a kategóriában: « A különös búcsú Kanári »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned