Logo
Nyomtatás

Hephaisztosz, Aphrodité, Árész


Hephaisztosz:
(ötvösmunkát készít, közben morgolódik) Nyakláncot a hölgynek! Karkötőt! Csengettyűt, kösöntyűt, kesztyűt, lábtyűt, kütyüt! E durva ujjaknak hála... erre használja, meg néha masszázsra... De mit csináljak, mikor azt mondom: vége, Zeuszra! - mindig körülhízeleg a boszorka...


Segéd kentaur:
Uram, úgy hírlik, becses felesége újra készül szépségversenyre, hogy felséges bájait más Istennőcskékkel összemérje, hihihi...Tudom, Ön nem kedveli az efféle hívságot...


Hephaisztosz:
Hallgass fickó vagy megbánod! Emlékeztetlek, kettőnk közül ki a halhatatlan.


Kentaur:
Ó Uram, csak nem képzeli, hogy ugratni akartam?...


Hephaisztosz
(egyedül): múltkor valami rohadt almán veszekedtek, most meg ez a nyavalyás szépségverseny. Még csak az kéne, hogy én odamenjek - sántán, szakállasan - az efféle népség a munkát lenézi, csak amit kiizzadok, az eredmény kell néki. Engem csak nevetnének és sajnálnák a feleségem, aztán vígasztaló akadna nyomban, nem is egy. No persze így is akad. Az úrfi kerülgeti újabban, azt nyeríti ez a gyalázatos kentaur - nem volt az úrfinak elég a kráter, ahova két halandó dobta, na majd adok én neki, hitvesi ágyamban hemperegni. Fejre azért nem ejtettek, készítek én nászi leplet, - majd megtudja mire jó a mesterségem - minden kéjes mozdulatra újabb szorulástok lészen. Majd úgy ütöm a vasat, hogy meg ne sántuljon bele az én kicsi feleségem...


Aphrodité:
Drágám, Zeusz göndörítse szakállát!
Hephaisztosz: Hmmmmm…
Aphrodité: No, ne morcoskodjék, tartsa ide az okos kis állát.
Hephaisztosz- (kicsit engedékenyebben morog) Mit akar, ellenállhatatlan fehérnép?
Aphrodité: Kicsit kifehérítem azt a sötét felleget, mely ráncolja homlokát.


Aphrodité Nimpha


Nympha:
Gyönyörűséges Istennőnk, kinek fénye ránk is vetül, hogy választhattál egy ilyen sánta füstös kovácsot férjedül?


Aphrodité:
Ó, hát nagyszerű, hogy a házat nem holmi félisten vigyázza, hanem egy ISTENI férfiú (nyomatékkal ejti, kissé gunyoros de inkább játékos) ki nem végez félmunkát (kacag) otthonom nem is bíznám másra. Tetejébe a tűzzel dolgozni számára mesterség, s a ház tüze éjjel-nappal ég - nem éri hát csalódás, ki betér háztűznézőbe (megint kacag)
Egyébként meg oly édesen zsörtölődik, morgása csiklandozza fülem, s válaszul megcsiklandozom az állát - nem élhet ő már nélkülem (nevet).

Kentaur: Úrnőm nem kegyetlen hozzá kissé? Én ha Úrnőm nevét kiejtem, arca elsötétül, és máris állat a nevem.


Aphrodité:
Ó te szegéééény (megcirógatja a kentaur fejét) De hát vád engem nem érhet, egyetlen pillanat alatt kárpótolok százévnyi kínokat - Azt ne mondd, Férjuramnak nincs ideje, hogy végtelen életének néhány ezer évét ily módon élje le (nevet).


Arész, Hephaisztosz:


Arész:
Mesterem, kellene, mint a múltkori, olyan vért nekem, csak kicsit díszesebb.


Hephaisztosz:
Nem érek rá, érkezett egy megbízásom egy különleges baldachinra. Fantázianeve: Nesszosz násza. Mond ez neked valamit?
Arész: Így hirtelen – nem.
Hephaisztosz: Nem lepsz meg még véletlen sem.

Hephaisztosz, Kentaur


Hephaisztosz:
(morog magában) Mit eszik ezen a tökfilkón a feleségem, nimfa legyek legyek, ha ésszel felérem.


Kentaur:
Uram, az észt itt jobb, ha félreteszi.


Hephaisztosz:
Nem hozzád szóltam, ész dolgában főleg nem.

Kentaur: Ha megöl, akkor is kinyitom a számat, saját magával van baja, fogja föl! És ha valaki megmondja az igazat, azt kitömött patkóhirdetésként mutogatja a műhelykirakat!

Hephaisztosz: Ötletet adtál, gyalázatos - megbánod, ha nem tűnsz előlem – most!

Hephaisztosz, Aphrodité, Árész, Istenek, Nimfák, Kentaurok - kivéve Héra, ő nincs jelen

(Aphrodité és Árész meztelenül az ágyban, egy különös vasszerkezet tartja fogva őket)

Zeusz nevetve: "A gép forog, az alkotó pihen". Na ily mulatságot régen láttunk. Köszönjük, kedves barátunk. Mestermunka volt.

Hephaisztosz: Mit hallok? Nem élő vagyok, inkább holt. Atyánk, igazságért kiáltok!
(Az Istenekre átragad Zeusz jókedve)

Hermész: Most igazán megcsodálhatjuk e szép pár testtájait - hívjátok Pheidiaszt!

(Az Istenek nevetnek, zsibonganak, Arész és Aphrodité kínjukban velük nevet)

Zeusz: Drágáim, hagyjuk itt ezt az édes hármast, ezt a zárat más úgyse nyitja ki, csak maga a Mester - de gyanítom, előttünk ilyet tenni restell.

(Istenek el).

Nagy Andrea

A művészet minden megnyilvánulása érdekel, én magam képek alkotásával,versek, prózai szövegek, esszék írásával foglalkozom, Gudenus Géza és Litván Ádám filmjeiben szerepelek, tagja vagyok a Báró Jósika Miklós társulatnak. Eddig egy darabot rendeztem „Hogy nézel  ki?” címmel melyet Litván József szokatlanul tárgyilagos,ezzel együtt nagyon emberi és visszafogottságában nagy erejű emlékezései alapján rendeztem. Én magam játszottam a szerzőt, az előadásra a Zsivágó kávéházban került sor. Verseim eddig különböző lapokban jelentek meg, és egy verseskötetem Jancsi kertje címmel a Hungarovox kiadónál. 2015-ben Halász Arisztid vezetésével létrehoztuk a FoolMoon fordító közösséget.

Számomra nem merül fel az a kérdés, melyet sokan feltesznek, hogy érdemes-e ma ebben a formában művészetekkel foglalkozni. Részben vallom Egon Schiele kijelentését „A művészet nem lehet modern, mert a művészet örök”, másrészt pedig művészetekkel foglalkozni, gondolati-érzéstartalmakat formába önteni életműködés, szükséglet. A recepció kérdése ettől elkülönül, de nem tagadom, hogy fontos kérdés lehet.
A versírást nálam hol nyilvánvalóan, hol pedig búvópatakként, vagy inkább fűtőanyagként táplálja a szerelem, a versírás számomra szerelmesség kifejezése, még ha a témának nincs is köze a szerelemhez, akkor is fűti a mondanivalót. Ennek ellenére úgy érzem, nem monokróm az íráshoz való viszonyom – ezt azzal is kifejeztem, hogy japán álnéven írtam a kötetben két ciklust, körülbelül a saját nevemet próbáltam japánra fordítani.

A kötetben szerepelnek egész korai versek, rajzok, de a legutóbbi kedvenc montázs sorozat, a „Sorozatgyilkos” néhány darabja is. A lehetőségeket valamennyire behatárolta, hogy fekete-fehér illusztrációkra volt csak lehetőség, így a nagy színes kedvencek közül csak a rajz-akvarell-montázs technikával készült Jancsi kertje szerepel a borítón. Itt préselt, száraz virágok is gazdagítják a felületet, illenek a témához, és még a nők által szívesen alkalmazott lakásdíszítő technikához is kapcsolódnak. 

Az életben is és a művészetben is arra törekszem,hogy olyan alapélményekig jussak, ahol az egyediben megjelenik a közös, amiben egyek vagyunk. Sem az egyedi akár szélsőséges szabadságáról, sem a mélységes emberi összetartozásról nem mondok le. Nincs értelme magamról beszélni, ha azzal a hallgató-olvasó nem tud párbeszédbe bocsátkozni. Sőt, legjobb lenne, ha át tudnám ölelni az olvasót, ahogyan engem ölelget Lev Nyikolajevics Tolsztoj.

Legfrissebbek a szerzőtől: Nagy Andrea

© A Hetedik, minden jog fenntartva.