Azt mondták: lecsengett

Jelenet egy háziorvosi rendelő várótermében, szokásos berendezés, természetesen valahol egy automata kézfertőtlenítővel a falra szerelve, és persze egy feltűnő tábla, amely a kötelező maszkviselésre és a kéz fertőtlenítésére szólít fel. Az orvosi rendelő ajtaja zárva, amely soha nem is fog kinyílni. Időpont valamikor 2021. esztendő késő nyara, kora ősze.

Szereplők: A, B, C, D.

A: hatvan körüli úr, főbb jellemzői: keveset beszél, bölcseket próbál szólni, higiénia mániás, fontos még, hogy van egy táskája, amiből majdan sok minden előkerül,

B: valamivel ötven alatti úr, rendkívül kommunikatív, barátkozó, amolyan túl sok típus,

C: harmincas évei vége felé járó, rendkívül magabiztos, NER öltözetű (vagyis egy számmal kisebb öltönyt viselő, hegyes-kunkori orrú cipővel),

D: nem kimondottan csinos, de mégis jól kinéző, húszas évei vége felé járó nő, aki már láthatóan várandós, úgy az ötödik-hatodik hónapban, könnyen elpityeredő típus).

Alaphelyzet: szereplőinket behívták sms útján a háziorvosi rendelőbe, azonos időpontra, azzal a céllal, hogy megkaphassák a már engedélyezett, ingyenes COVID- 19 vírus elleni első oltást, mivel mindannyian jelezték online, hogy szeretnék megkapni.

Elsőként a mindig pontos (avagy biztonságból tizenöt perccel a megadott időpont előtt érkező) A úr érkezik. Természetesen rajta egy FFP2 maszk, s fölötte, arcán egy plasztik és szintén szabályos arcvédő pajzs, alatta egy időről időre bepárásodó távollátó szemüveg. Kezén fekete gumikesztyű. Miután belép egy székre teszi táskáját, majd gyorsan a kézfertőtlenítő automatához lép, ahol levéve kesztyűjét alaposan átmossa kezét, a folyadékból a kesztyűbe is ereszt egy keveset, majd visszaveszi, és kesztyűs kezét is átitatja a fertőtlenítő folyadékkal. Ezután a székéhez lép, fertőtlenítő sprayt vesz ki táskájából és a széket is alaposan befecskendezi. Ezután az orvosi szoba ajtajához lép, megvizsgálja az ott írtakat, előveszi telefonját egyezteti a berendelés szövegét, óráján az időpontot, s helyet foglal a befecskendezett székén. Telefonján láthatóan valamit élvezettel olvasni kezd.

Másodikként B viharzik be (rajta se maszk, se pláne kesztyű), az orvosi ajtónál egyezteti sms-ét a behívásról, majd megpillantva A-t hozzálép és kezet próbálva nyújtani, bemutatkozik:

B: Bé vagyok, jó napot kívánok kedves uram – A csak felnéz, de nem nyújt kezet, s visszamerül telefonjába, B szégyenlősen visszahúzza kezét, de folytatja – bizonyára maga is az oltásra jött. Hát már itt volt az ideje, hogy megkapjuk szinte utolsónak a népességből, mindig ez van, mi kisemberek már csak akkor kerülünk sorra, amikor már tök mindegy.

A felnéz és jelentőségteljesen a maszkviselési táblára mutat. B tekintetével követi a mutatás irányát:

B: Értem mit akar mondani, de hát már hetek óta azt mondja a média, hogy lecsengett a fertőzés, a teljes lakosság felét beoltották, a vakcina már megölte a koronavírust, tudja ez a nyájimmun micsoda miatt már nem is veszélyes a helyzet, meg éppen a kocsiban hagytam a maszkot, de maga úgyis látom elég jól védi magát. Tőlem meg ne tartson, mert a feleségemet, aki tanítónő, néhány hete megint letesztelték, s negatív az eredménye, biztos az enyém is az. Legyen nyugodt felőlem, már nem fertőzhetem meg.

A: Azért ezt vegye fel – vesz elő A egy orvosi maszkot táskájából – s ne higgyen el mindent! A fertőtlenítő sem véletlen van kitéve!

B: Hát ha úgy gondolja – így B és arcára helyezi a kapott maszkot – sose lehet tudni, azért jöttem el erre az oltásra is, tudja, ami nem ől meg, az megerősít. Hálás vagyok önnek uram. A feleségem is gyakran mondja, hogy orosz rulett a mindennapi tanítás azok között a kis piszkos gyerekek között, ki tudja mit hoz haza. Ez a korona is csak egy a sok lehetséges fertőzés között, tavaly amikor köhögve jött haza.....

Épp itt tartott, mikor belép D a várandós hölgy, akin egy szép színes textilmaszk van, s a beszélgetőkről tudomást sem véve, kissé nehézkesen az orvosi ajtóhoz lép, majd szép lassan a padhoz sétál, s A mellett foglal helyet.

A: Kérem asszonyom, hagyjon ki helyet közöttünk.

B: Uram láthatja, hogy terhes az asszonyság, engedje meg, hogy a rendeléshez közel ülhessen le – mondja kissé rosszallólag B.

A szó nélkül feláll és az ülés tisztítási rituáléját ismételten elintézve egy távolabbi széken foglal helyet. B a hölgyhöz lép:

B: B vagyok, kedves hölgyem ön is az oltás miatt jött?

A hölgy előveszi a telefonját és B felé mutatja az sms-t a berendelésről, majd:

D: Már öt hónapja jelentkeztem az oltásra, pont mostanra kaptam időpontot.

B: Nem is tudtam, hogy terhesek is beolthatók, nem lehet, hogy ez a kicsíny magzatra veszélyes?

D: Amikor jelentkeztem, még nem is tudtam, hogy gyereket várok, de szerintem az orvosom tudja, hogy miért hívott be ebben az állapotomban. Gondolja – kissé elpityeredve – ez árthat a gyerekemnek?

B: Én nem gondolok semmit csak tudja valamikor, amikor az előző rendszerben kaptuk azt a sok oltást, akkor az volt a mondás, hogy terhesen az nem adható. Ki tudja a tudomány ma már mikre képes, meg ugye sok minden másképpen van már, főként amióta veszélybe van mindenki? Bár én azt mondom legyen óvatos, nem biztos hogy érdemes a magzatot veszélyeztetni, pont akkor, amikor azt mondják, hogy ez a pandémia már nagyon is lecsengőben van.

A: Hagyja már a hölgyet ezekkel a hülyeségekkel – szól bele A – egyrészt maga nem virológus szerintem, másrészt hallhatja a hírekben, hogy már sok országban elindult egy harmadik fázis. Asszonyom tegyen a legjobb belátása szerint! Mindenesetre kérem fertőtlenítse le kezeit, köszönöm valamennyiünk érdekében.

B: Szívesen odavezetem – ugrik a terhes nő felé B és nyújtja karjait felé.

A: Kérem tartsa meg mindenki a megfelelő távolságot láthatja, hogy a hölgy nem mozgássérült, csak várandós!

A terhes nő elindul a fertőtlenítő felé, B visszahúzódik egy sarokba, midőn az ajtón beviharzik C. Senkiről sem tudomást véve megnézi az orvosi szoba ajtajának feliratát. Telefonja csenget, felveszi és hosszú üzleti jellegű beszélgetésbe kezd a hívóval hangosan, s egy székre leülve. Rajta van egy dizájnos fekete maszk, sarkában kisebb nemzeti zászlóval, amelyet beszélgetése alatt félrehúz. Valamennyien jól hallják a következőket:

C: …....Neki a kúrva anyját, minden elő van készítve, most is ő a nyerő, ha azt teszi, amit mondunk....mondd azt neki szépen, hogy kérünk - tudod az az átkozott piszi – ha nem, akkor már be is lendítheti a lemondását. Vagy inkább ne is mondj neki semmit csak rendeld be hozzám kábé egy óra múlvára. Majd én rendbe teszem, csak elintézem ezt az oltást, tudod, ami mindannyiunknak kötelező. Apropó, te már megkaptad? Na jól van, én is túl leszek rajta, már nem tudtam halogatni tovább, csak eddig azt a szar ruszkit tudták adni, amiben én sem bízom. Te mit kaptál?..... Ja, bátor ember vagy. Akkor intézd! Egy óra múlva szőnyegszélére állítjuk ezt a balekot. Csáo...Ja még annyi, azért pedzegesd meg, hogy mennyi lóvét intéztünk neki az elmúlt két évben. Na cső.

C a többiekhez fordul:

C: Mióta várnak? Szerintem már nekem kell következni, gondolom későbbre jöttek?

B: Mindannyian erre az időpontra lettünk hívva, de még semmi, biztos elfoglalt a doktor úr. Régi betege vagyok, jól ismerem. Ha hívnak akkor első a terhes asszony, maga csak a negyedik, de ne aggódjon gyorsan fog menni, hiszen csak egy szuri az egész.

C: Sajnos sok dolgom van és maguk el sem tudják képzelni mennyire fontos. Nem időzhetek itt sokat, maguk meg kibírják akkor azt a pár percet, remélem megértik!

A: Fertőtlenítés, semmi nem fontosabb – int fejével a flakon felé.

C: Nyugi öreg én nem fertőzők már egyszer átestem tavaly tünetek nélkül.

D: Akkor mit keres itt? Remélem megérti állapotom.

C: Oké, a hölgy után engedjenek be, indokaimat hallhatták, különben is a veszélyhelyzet már több hónapja elmúlt. Bizonyára ismerik a kormányrendeletet erről. Elhárítottuk a ránk veszélyes pandémiát, csak azért vagyunk itt, hogy megkapva az oltást, mi is teljesítsük állampolgári kötelezettségünket, megelőzve ezzel az újabb veszélyt, nem is a megbetegedést, de inkább a gazdasági összeomlást. Mostanában elsősorban ezen dolgozunk, kérem segítsék azzal is nemzetgazdasági munkámat, hogy mihamarabb szabaduljak innen. Mostanra már szinte mindenkit meggyógyítottunk!

A: Ja, eddig meghalt vagy húszezer jó magyar állampolgár, lehet, hogy ők erről későn értesültek?

C: Meglehet, de hát ők már amúgy is nagyon öregek voltak és más halálos betegségben is szenvedtek, bizonyára már amúgy sem élhettek volna sokáig. Talán nem is a COVID vitte el őket! Sajnálom persze, de minden háborúban vannak áldozatok!

A: Azokkal a betegségekkel akár évtizedeket is élhettek volna, nekem is magas a vérnyomásom már vagy húsz éve, de nem készülök a korai elmenetelre. Ha időben intézkedtek volna ez a statisztika más is lehetne, sokkal másabb!

C: Na látja, a statisztika azt mutatja, hogy Európában a legsikeresebb öt nemzet közé számítunk a védekezés eredményeit illetően.

A: Igaz, csakhogy alulról nézve.

C: Hagyjuk, maga az ellenzéki hazugságoknak hisz, de ez a maga dolga, pedig itt van és ön is megkapja a kormányunk által biztosított ingyenes oltást. Tudja ez mennyibe kerül az állam pénzéből?

A: Valójában a mi pénzünkből! Na és az Európában mindenhol ingyenes tesztelés? Nekem az elmúlt tizenhat hónapban ez családommal együtt több mint, kétszázezerbe került!

C: Akinek indokolt volt az ingyen kapta, maga meg ezek szerint indokolatlanul orrba-szájba akadályozta a fontos munkájában a laborokat hipohondriájával. Ezt ugye teljesen mégse az adófizetőknek kell állni?

A legyint és ismét a telefonja szemlélésébe merül. C széttárt karral maga elé dünnyögve: Van akiknek semmi se elég! - szintén elvonul székéhez. Mind a négyen hasonlóképpen tesznek. B ezt csak rövid ideig állja meg, A-hoz fordul:

B: Kedves szkeptikus uram, mit gondol meddig kell még várnunk, mert a feleségemet holnapra rendelték be és ugye neki el kell kéredzkednie az iskolából, meg kell oldania a helyettesítését. Ugye nem mindegy, mennyi idő lesz ez, én vagyok erre a családi próbababa, mondhatni a tesztalany!

A: Annyit tudok, mint maga! Kérdezze a tisztelt kormányzati urat, talán neki van infója, ami ugyan szerinte nem is ránk tartozik.

B: Inkább nem zavarnám, látható, hogy most is valami fontos nemzetgazdasági üggyel van elfoglalva – mondja kissé félénken B, miközben C-re mutat, majd óvatosan a rendelő ajtajához lépdel, kicsit hezitál, majd halkan bekopog, kezdetben, semmi válasz, hangosabban kopogtat, semmi válasz....

D: Nem látja uram, hogy az van odaírva, kopogással ne zavarja a rendelést? Biztosan műtenek, vagy ilyesmi. Legyen türelemmel, hisz még csak pár perce érkeztünk.

A: Ja, egy rendelőben talán inkább...... – de nem folytatja, visszatér a böngészéshez.

Hangosan megszólal C telefonja, amelyben a diskurzust a többiek által jól hallhatóan folytatja:

C: Micsoda? Jó, hallottam, csak nem értem, önkéntes karanténba? Van még ilyen, hiszen már lecsengett, senki nem megy már karanténba!.... Önkéntesen? Mióta?.....Ma reggel óta? Ez baromság! Valamit nagyon kavar, s hazudik. Nem úgy tűnt?....... Te ezt honnan tudod? Na jó, küldd ki a Józsit a lakására, győződjön meg róla, hogy ott van-e! Mindenképp beszélnem kell vele. De, ha hazudik, azt nagyon megbánja! - azzal kinyomja a telefont C.

Épp leteszi, amikor B telefonja cseng. B megnézi, ki hívja, majd felveszi:

B: Szia édesem, - hosszan hallgatja, a hívó erőteljes, szinte parancsoló hangja, kihallatszik, de csak a hangerő, értelme nem – Még itt vagyok, lehet, hogy elhúzódik, fogalmam sincs mikor szabadulok....Meglesz, átviszem, hogyne a gyógyszertárat sem feledem....Oké, tekintsd elintézettnek....Visszateszem a kulcsot ugyanoda.....Tudom, hogy dolgod lesz.....Na jó, de vasárnap akkor mehetek értük, ahogy megbeszéltük?....Majd meglátod, értem, csak nagyon szeretném látni őket, tudod ez az én napom...- megszakad a vonal B még beleszól – halló, itt vagy? Halló! - majd megnézi a telefon kijelzőjét és csalódottan zsebre vágja, s tőle szokatlan szótlansággal visszaül székére.

Néhány perc hallgatásos-telefonos böngészést követően (kivéve B-t, aki egykedvűen ül székében, maga elé meredő nézéssel) A feláll és D felé fordul:

A: Láttam a bejárat mellett egy automatát, magam meginnék egy kávét. Hozhatok Önnek is egyet? Úgy tűnik van időnk erre is.

D: Nagyon kedves, köszönettel elfogadom, ha lehet csak egy forró csokit, ha az is van ott.

A: Biztosan, azonnal jövök! - azzal távozik a folyosóra.

C feláll és láthatólag türelmetlenül le-fel sétálgatni kezd. Néha megáll az orvosi ajtó előtt, majd folytatja sétáját. Sokadik fordulója közben ismét megcsörren telefonja, megnézi a hívó kijelzését, s gyorsan egy sarokba lép. Suttogva beszél. A diskurzus közben ér vissza A, kezében két műanyag pohárral, s az egyiket D-nek nyújtja, az átveszi, megköszöni. A – kissé fülelve C beszélgetésére – poharát székére helyezi, fertőtleníti kesztyűs kezét, egyszer smint poharát is. Mindketten belekortyolnak az italba, de önkéntelenül is hallják C halk beszélgetését:

C: Kedvesem, hát felébrettél?..... Jaj, hát ma is korán kellett eljönnöm, nem várhattalak meg.....Jó, jó vacsira otthon leszek, csak még itt vagyok az orvosnál, tudod az oltás, amit te már megkaptál, majd még lesz ma egy fontos tárgyalásom, de jövök hozzád!...Halat főzől, nagyszerű, tudod, hogy szeretem...Az a te cipőd?....Szerencsét hoz, szeretem hordani az ilyen napokon, meg rajta keresztül érezlek is, érzem, hogy velem vagy.....Én is, vigyázz magadra és viszek este egy szép üveg bort....Viszkit? ...Nem szeretem, ha berúgsz, de ha nagyon akarod azért veszek egy kis üveggel neked.....Jól van, már alig várom az estét....Szeretlek...Tudom. - így C a sarokban suttogva, de nem gondolva, hogy a jelenlévők is hallották szavait, megszakítja a beszélgetést és mosolyogva visszaül székébe.

A másik három szemérmesen úgy tesz, mintha semmit nem hallottak volna, ki a gondjaival (B), ki az italával (A, D) foglalkozik, amikor az orvosi rendelő ajtaja alatt becsúszik egy nyomtatott A/4-es lap. A maga elé, de irányba az orvosi szoba felé révedő B veszi észre az üzenetet. Odalép, felveszi, elolvassa. Majd idegesen leül a helyére és ismét átolvassa, miközben kezével arcát lesimítja, mint aki törölni szeretné maga előtt az iratot.

A: Mi az, mit írnak, megkaptuk végre a sorszámunkat? - fordul A B felé aki pedig A-nak nyújtja a levelet, az átveszi azt és fennhangon felolvassa:

„ Kedves betegeink, Önöket az előírásoknak megfelelően erre az időpontra rendeltük be, hogy az ingyenes COVID-19 vakcinával, mint védőoltással beoltsuk. Amikor sms-einket továbbítottuk Önöknek, akkor a hatóság biztosított felőle, hogy megfelelő számú oltókapszula áll rendelkezésünkre, de sajnos mostanra már csak három egység van készleten. Sajnos azt is tudatnunk kell Önökkel, hogy belátható időn belül nem is kapunk utánpótlást. Vagyis négyük számára csak eggyel kevesebbet tudunk adni. Tekintettel arra, hogy azt mi nem tudjuk és nem is akarjuk eldönteni, hogy ki ne kapja meg az oltást, ezért arra kényszerülünk, hogy ezt magukra bízzuk. Kérjük emberséges alapon döntsék el maguk közül, hogy ki az, akit most nem kell beoltanunk. Biztosíthatjuk Önöket, hogy a kimaradó személy is kap ingyenes oltást, de csak akkor, amikor megérkezik az új szállítmány. Erre a technológiai okok miatt legkorábban hat hónap után lesz lehetőségünk. Döntésüket levelünk hátoldalán található táblázat beikszelése után – azt a személyt megjelölve, aki hajlandó megvárni a következő kontingenst - kérjük az ajtó alatt való visszajuttatással közölni szíveskedjenek. Erre a már előkészített vakcinák eltarthatósága okán van húsz percük. Jó egészséget és elnézést!”

Talán egy perces közös elképedést követően, C kikapja B kezéből az iratot, gyorsan átolvassa és tétován zsebre vágja. B ocsúdik elsőként és dörömbölni kezd az ajtón, s fennhangon:

B: Tévedés lehet ez az egész, hiszen minden fórumon azt mondták, hogy van elég oltás, jut mindenkinek. Azonnal nyissák ki és magyarázatot kérek!

C: nyugi ez csak valami kandi kamera lehet, valami teszt, vagy ilyesmi. Én magam láttam a szerződéseket és hallottam nem is egyszer a kormányinfókon, hogy mostanra már mindenki kap valamelyik gyártó, azonos minőségű vakcináiból. Legyünk türelemmel, mindjárt kiderül az igazság.

A:halkan szinte maga elé csak – placebó, placebó....

B: Mit mondott? Szerintem maga tud valamit! Ossza meg velünk is!

A: Figyeljenek – áll föl – gondolom tudják mi az a placebó? Olyan szer, amelyben nincs hatóanyag és a kontrollcsoportnak anélkül, hogy azok erről tudnának, a hatékony helyett adják be, ezzel kontrollálják a valódi validnak vélt hatását. Évszázados módszer az orvostudományban.

C: Maga nagyokos, most, hogy jön ez ide? Pillanatnyilag arról van szó, hogy egyikőnk jelenleg, hangsúlyozom, jelenleg, nem kap oltást. Inkább döntsük el ki legyen az, azután húzzunk el innen, kezd már ez az egész az idegeimre menni.

A: ha megengedi folytatnám. Bizonyára magunk is olvashatták, hogy az úgynevezett nyájimmunitáshoz az adott népesség felének, hatvan százalékának védettsége szükséges. Ki és hogyan döntse el ki legyen az a négymillió ember, aki oltatlan marad, minek okán továbbra is az elkapás veszélye fenyegeti! A megoldás egyszerű, azt hisszük mindannyian megkaptuk a kezelést, csakhogy a negyven százalék ilyen placebót kap, oszt jó napot. Költséghatékony és mellette mindenki boldog! Ha mégis továbbra is fertőződnek meg emberek, hát istenem ők a feláldozhatók, a hibaszázalék. Viszont jelen pillanatban lehet, hogy még az is elfogyott, volt már itt a kormányzati logisztikában, a matekban más baromság is. Vettünk például tizennyolcezer lélegeztetőt csak nem számolták ki, hogy hozzá csak kétezer intenzív ágy van, a képzett személyzetről nem is beszélve.

C: maguk nagyokosok mindig tele vannak összeesküvés elméletekkel, holott most is egyszerű a helyzet, egyikünk lemond az oltásról, s visszajön később. Javaslatom az, hogy a hölgy mindenképp legyen a háromban, hiszen családbarát kormányunk támogatja a gyereknevelést, az egészséges gyerekek világra hozatalát. Hölgyem – fordul D-hez - gondolom már nagyon várja otthon a családja és férjével a jövőben még több lurkó nemzését is tervezik, ha ugyan nem várják otthon már a kicsit a testvérei. Maga mindenképp kell, hogy kapjon most oltást. Vagyis – fordul a férfiak felé - egy oltás már elkelt!

D: Nagyon köszönöm kedves uram, hálásan köszönöm, de egy kicsit téved. Magzatom az első lesz, s nem vár otthon senki, én magam döntöttem úgy, hogy gyereket akarok, s hogy egyedül akarom felnevelni. Tudja egy gyerekotthonban nőttem fel és a környezetemben szinte minden gyerek a családja áldozata volt, ki így, ki úgy. Hát ilyeneknek nem akarom kitenni az én kicsikémet. Tőlem is megkaphat mindent, amire csak szüksége lehet. Én mindig ott leszek neki!.....Kérem velem ezért ne kivételezzenek. Szívesen lemondok a helyemről, akár már most el is mehetek – fejezi be mondandóját szipogósan, elhalkuló szavakkal.

Megszólal C telefonja, a többiek válaszreakcióit hallhatják:

C: Na mi van ezzel a jóemberrel? Otthon volt, legalább ebben nem hazudott?........A kaputelefonba és mit mondott Józsinak?.......Micsoda? Hogy én már nem vagyok kompetens? Ezt mondta szó szerint?.......Hogy már nem vagyok tényező?.....Ez tényleg hülye, remélem Józsi kiosztotta!.......Kikapcsolta a kaputelefont? Na majd én elrendezem, szabaduljak el innen mielőbb, csak van itt egy kis fennforgás, de ezt is lerendezem. Remélem nem hiszel ennek a strómannak?

Idegesen előhívja titkárnője számát:

C: Syntia, kérlek vedd elő a legújabb tenderanyagokat, mindjárt ott vagyok, át kell néznem egy-két dolgot!......Hogy-hogy nem vagy az irodában?.......A rendőrök, nálam? Mit kerestek ott?.....Persze nem tudod, hmm én sem....Lepecsételték az irodát?......Téged meg elküldtek haza? Mikor?.....Persze tudták mikor nem vagyok ott, ha ott vagyok elrendeztem volna ezeket.....Ne csinálj semmit, menj haza, majd megyek és mindent tisztázok!

Remegő kezekkel zsebre vágja a telefont, kikotorászik egy cigit és maszkját levéve kimegy az épület elé rágyújtani. Az ajtót hangos csattanással csapja be maga után.

A: Nekem úgy tűnik fel mindent megoldó úr éppen nem a legjobb híreket vette most. Szerintem a mi problémánk ezzel megoldódott, nem hiszem, hogy visszajön. Maradtunk hárman a három fiolára. Töltsük ki a papírt most, aztán megkapjuk a mi kis placebónkat végre.

D: Van egy kis baj, az úr a blankettával együtt távozott, mert azt az imént zsebre vágta.

B: Észre sem vettem. Jó ember, ha ő nem akkor más se! Mindig ez van velünk szerencsétlen kisemberekkel. Mit tegyünk most?

A: Kopogjon be és szóljon, hogy döntöttünk, a maga hangját már úgyis ismerik bent!

B úgy is tesz, többször is, de semmi válasz. A elővesz táskájából egy jegyzettömböt, kitép egy lapot és ráírja nevét, majd a másik kettő felé nyújtja:

A: Írják ide nevüket, s kérem uram – néz B-re - dugja be az ajtó alatt.

Megteszik. Várnak. Nincs reakció.

B: Bizonyára az eredetit akarják visszakapni, mert azon lehetett valami számunkra felismerhetetlen jelölés, hogy ki kapjon a valódi szerből, ki a kamu szerből – horkan fel.

Váratlanul visszatér C, de most már sokkal óvatosabban csukja az ajtót és fordul a többiekhez:

C: Azt gondolom csakis sorsolással tudunk dönteni!

Kezében egy gyufás skatulya, kivesz belőle négy szálat, s az egyiket félbetöri, majd először a hölgyhöz, utána az urakhoz lép. Mindenki húz egyet, harmadikra B, a rövidebbet húzza. Méltatlankodva a szájába veszi a gyufacsonkot, de tőle szokatlanul egyenlőre szótlan marad.

C előveszi a blankettát zsebéből és odaadja a hölgynek:

C: Kérem jelölje be a három nyertest.

Zsebében tollért kotorászik, de nem talál egyikben sem. Ezt látva A táskájából vesz elő egy tollat, nyújtja a terhes nő felé, amikor megszólal telefonja, előveszi, felveszi, a tollat még kezében tartva, s beleszól:

A: Igen én vagyok.....Hogyan?....Igen ő a feleségem......Értem....Máris megyek. Mikor?....Tudtam, persze, hogy tudtam, hogy ez bármikor bekövetkezhet, de azért még nem most.....Hiszen azt mondták, hogy még akár hónapjai is vannak, nem értem, nem értem....Köszönöm, máris indulok.

Vállára veszi táskáját, gondosan becsukja, majd a többihez fordul:

A: Már csak hárman maradtak, én meg már egyedül, elnézést, de most mennem kell. Remélem hamar megkapják most már amiért idejöttek. Legyenek egészségesek, engem ez már nem érdekel, nem érint kicsit sem. Viszontlátásra.

Leveszi kesztyűjét, csupasz kezével plasztik védőjét, majd maszkját is. Összegyűri őket, s bedobja a váró szemetes vödrébe. Lassú léptekkel távozik, mögötte az ajtó nyitva marad. A többiek megdöbbenve néznek utána, B ocsúdik előszörre:

B: Akkor ez a sorsolás már okafogyott, kérem hölgyem a mi három nevünket jelölje be. Szabaduljunk már el innen minél előbb, engem vár a családom.

C: Miféle család? Jól hallottam a beszélgetéséből, amiből nem volt nehéz kikövetkeztetni, hogy magának csak volt családja, manapság a volt felesége már csak anyagbeszerzőnek használja, s gyerekeit csak vasárnap láthatja, akkor is csak, ha a feleség megengedi. Hát férfi maga?

B: Miért maga talán az? Magának soha nem is lehet már gyereke, mert a párja azonos nemű, hogy gondolja azt, hogy minősíti az én helyzetemet? Nekem legalább vannak gyerekeim, amiről maga csak ábrándozhat. Vagy ez már a sok munkája mellett nem is érdekli? Bár meg kell, hogy mondjam láthatólag, jól hallhatólag, abban is akadt egy kis bibi mostanság. Hát kussoljon!

C: Talán igaza van, de engem legalább várnak minden nap otthon!

D továbbra is kutat ridiküljében egy toll iránt, amit nem talál. C telefonja csörren:

C: …..Éppen rád gondoltam......Hogy, ott is kerestek és megmondtad hol vagyok?.....Megértem, nem volt más választásod.....Ide tartanak.....Akkor máris megyek, gyere te is oda.....A kedvenc helyünkre, siess! Várj, megoldjuk ezt is tudod mindig van valami jó megoldás.....Ne félj! Szeretlek, s rohanok!

Ezzel C zsebre vágja a készüléket, elindul hirtelen, de zavarodottságában először rossz irányba. Felismerve szétnéz merre is kell mennie, majd zaklatottan kiviharzik a váróteremből, utána az ajtó csapódás hangja csak. B D elé lép és egy tollat nyújt felé:

B: Magának kisasszony még van kire vigyáznia, várja meg az oltást, szülje meg egészségben a gyerekét és vigyázzon rá, nagyon vigyázzon és hallgassa meg minden szavát, amikor már beszélni tud, és azután is szeresse. Engem már ez az egész nem érdekel, valójában tényleg nem is vár senki, csak a négy fal, s az, hogy megszólal-e a telefon. De az nem, nem szól, már évek óta, s ha mégis, na azt ne várja meg, hogy azt hallhassa belőle, mennyire felesleges. Kérem, dugja be azt a kurva papírt. Megengedi?

B megsimogatja D domboruló pocakját, a hölgy szemébe néz, másik kezével átnyújtja a tollat, és görnyedten, szinte csoszogva elhagyja a rendelőt. D hosszasan néz utána, csak ekkor veszi észre, hogy egyik kezében a blanketta, másikban a toll. Sűrű könnyek között ikszeli be saját rubrikáját, feláll, becsúsztatja a papírt az orvosi szoba ajtaja alatt, majd várakozón megáll az ajtó mellett. Néhány perc múlva a rendelői megafonon automata hangja szólal meg:

A rendelésnek mára vége, kérem három perc alatt hagyják el a várótermet is, mert megkezdődik a kötelező infra fényes fertőtlenítés, amely káros az emberi egészségre.”

Kékes fény kezd villódzani, kezdetben bent, majd jól láthatóan az utca felől is. D a tőle telhető leggyorsabban a kijárat felé veszi az irányt, egyik kezével pocakját simogatva. Az ajtóból még visszanéz.....

Pázmándi Péter

Szerkesztés alatt...

Legfrissebbek a szerzőtől: Pázmándi Péter

Tovább a kategóriában: « Énekszó után Tükörkép »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned