Áthallás


A pult felől áradó kávéillatok sem oldották fel Bálint feszengését. A fiú szabadnapjának szinte egészét a törzshelyén töltötte, végig a laptopjába bújva. Ám képtelen volt kisajtolni magából egyetlen értelmes mondatot. Pedig már két hónapja készült erre a novella-pályázatra! Kínjában újraolvasta a korábban megjelent tárcáit, hogy azokból nyerjen ihletet, hiába. Mindössze a vesszőhibák javítására futotta erejéből. Bálintot a szellemi székrekedéséből végül a szomszéd asztaltól hallatszó telefonbeszélgetés rázta fel.
– Szia Réka, Fanny vagyok… igen, ez az új számom – mondta a hosszú, fekete hajú, kék szemű lány. – Igen, a Dani miatt, offoltam a drágámat, vagyis ő engem… Miért? Mert egy nárcisztikus pöcs! Nem, nem azért… egyszerűen beijedt, amikor másfél év után fel mertem vetni az esküvőt! Pedig a szüleivel is jól kijöttem, segítettek nekünk költözni, amikor összebútoroztunk. Persze, így utólag tudom, már az elején voltak jelek… igen, te is jól láttad… Képzeld, egyszer véletlenül meghallottam, amikor Dani pénzt kért az apjától nyelvtanfolyamra. Megkérdeztem, melyik nyelvsuliba akar beiratkozni, merthogy mehetnénk együtt… erre leoltott, hogy én mit kagylózok! Felment bennem a pumpa, és nem túl barátságosan megkérdeztem, Dani, tényleg a tanfolyamra kellett a pénz, vagy másra?! Ha az apádnak kamuzol, velem sem vagy őszinte! Micsoda…? Nem, egyáltalán nem vette az adást!
Még ő állt neki hőzöngeni, mit képzelek és különben is, ha nem tetszik valami, nyugodtan elhúzhatok a gecibe! Így, ebben a stílusban! Még azt is hozzátette, ne ugráljak, mert fogalmam sincs, hogy ő milyen bomba csajokat hagyott ott miattam! Hát nem édes? Mit? Nem… szó nélkül cuccoltam, ettől egyből üresbe állt! Mindjárt könyörögni kezdett, de én faképnél hagytam. Egy időre… aztán visszaédesgette magát a szokásos ígérgetésekkel… hogy hajlandó megváltozni, meg ilyenek… Elvoltunk utána, úgy tűnt minden nagyon lol… Mikor? A múlt hétvégén a Mátrában… lefoglaltunk egy vendégházat, Dani az útra kölcsönkérte a Zozó haverja kocsiját. Késő este értünk oda, végig faszkodtunk a GPS-el. Másnap kirándultunk, de ő egyfolytában a Facen lógott, csak akkor méltóztatott hozzám szólni, ha már nem volt térerő. Amikor megálltunk ebédelni, a kajáldában is a telefonját nyomkodta, én pedig rászóltam, ideje elgondolkodnunk a közös jövőnkről… Megkérdeztem, komolyan gondolja-e az esküvőt, mert ha nem, akkor hagyjuk békén egymást! Hogyan reagált…? Fel sem nézett a kütyüjéből, mellédumált, aztán az egyik pillanatban felállt, közölte, a slozóra kell mennie… és nem láttam többé! Amikor tíz percre rá keresni kezdtem, már a telefonja is ki volt kapcsolva. Aha… fizethettem az ebédet, még jó, hogy volt nálam „kes”, mert a vendéglő terminálja éppen bedöglött! Képzelheted, mekkora lett a fejem… Ezek után egyedül kellett visszatalálnom a szállásra! Utána mi volt…? Felhívtam a szüleimet és ráírtam Zozóra, hogy hová mehet a kocsijáért. Kurvára gáz volt, mivel még nem tudok vezetni, Zozó pedig pampogott a telefonban, hogy Dani nem ilyen hosszú időre kérte kölcsön tőle a verdát, különben sincs meg a műszakija, taram-taram-taram… hogy hova ment az az idióta? Felugrott az első buszjáratra, vissza anyucihoz! Otthon pedig azt adta elő, hogy bepánikolt, mert én megzsaroltam őt! Biztos babát várok, ezért jövök folyton az esküvővel… Nem, azóta nem beszéltünk… le is tiltottuk egymást… az egész sztorit Dani apjától tudtam meg, ki is volt akadva rendesen! Vagy fél órán keresztül panaszkodott nekem… szerinte a felesége és az anyósa tehet az egészről, ők nevelték mafla balfasszá Danit… igen, így mondta! Tessék? Aranyos vagy, de már megoldottam… találtam egy szuper kecót! Akkor csütörtökön talizunk, jók legyetek! Puszi!
A fekete lány a retiküljébe csúsztatta a telefonját, fizetett és távozott. Bálint néhány pillanatig töprengett az imént hallottakon, majd a következő címet adta készülő művének: „Fanny már nem lakik itt”.

Losonczy Attila

Szerkesztés alatt..

Tovább a kategóriában: « Az a büdös macska A szerep »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned