Egykezes


Több évtizede dolgozott már bíróságon jegyzőkönyvvezetőként. Lenn ült nap mint nap a tárgyalóteremben és próbálta az elhangzó szavak lényegét gyorsan összefoglalni. Hamar megtapasztalta, hogy az elmondottak valóság tartalmával fordítottan arányos a rögzítés nehézségi foka. Ilyenkor a vádlott arra fókuszált, hogy kivédje véletlen elszólásait, egyszerű, eldöntendő kérdésre is hosszabb, nem a kérdésre válaszoló körmondattal reagált. Gyakorta a heves indulatok is kirobbantak, főleg egy-egy szembesítés során. Ilyenkor még a „kérdés nélkül”, „közbe kiabálva” stb. megjegyzésekkel is jellemeznie kellett a történteket, hogy valósághű legyen a jegyzőkönyv.
Ez a nap sem volt kivétel, mert a tárgyalás közepétől a beszédtempó felgyorsult, kezdődtek a bonyodalmak. A bútorzat úgy volt elhelyezve, hogy a bíróval egy sorban ült, csak lejjebb. Ha kicsit összehúzta magát, a monitor majdnem teljesen eltakarta. Látta néha, hogy az eljárás résztvevői azért felé sandítanak, hogy tudja-e rögzíteni az elhangzott szavakat, mert egyre hangosabban csörgette a billentyűzetet.
Az eljáró bíró kivételes emberségéről volt híres. Sokszor a sittesek is megörültek, ha kiderült, ő fogja tárgyalni az ügyüket. Mikor azonban egy újabb ellentmondás feloldására hármas szembesítéssel került volna sor, elszabadultak az indulatok. A bíró megpróbálta fegyelmezni a részvevőket először szép szóval, majd némi rendbírság kilátásába helyezésével. Ekkor már vele együtt négyen is beszéltek egyszerre.
Már úgy csapkodta a klaviatúrát, mint az egykori Tarzan filmek sztárja, Johnny Weissmüller a vizet, amikor a krokodilok elől úszva menekült. Mivel hiába várta, hogy lecsillapodjanak a kedélyek, kínjában már elégedetlen nyögéseket is hallatott.
Ezt meghallotta a rendkívül türelmes bíró és türelmetlenül kifakadt:
- Egyszerre csak egy beszéljen! A jegyzőmnek is csak egy keze van! -végre bekövetkezett az áhított, döbbent csend.
Majd a felek és a hallgatóság is egyre hangosabban kezdett érdeklődni:
- Egy keze van? Egy keze van? – kérdezgették.
A figyelem kínos kereszttüzében, mint egy ócska bábjátékos egyszerre dugta ki mind a két sajgó kézfejét a monitor mögül…

Varga Erzsébet

Varga Erzsébet vagyok, Miskolcon születtem, itt is élek 17 éves ikerfiaimmal és párommal. Több, mint 30 éve büntetőügyszakban dolgozom, ami kissé talán rá is nyomja bélyegét a világlátásomra.
A kilencvenes években alapító tagja voltam a KELET Irodalmi és Társművészeti Egyesületnek és tagja az Új bekezdés Irodalmi Egyesületnek. Két antológiában és napilapok irodalmi mellékletében jelentek meg verseim, aztán elsodort az élet. Most, több, mint 20 év kihagyás után a facebookos irodalmi közösségek hatására kezdtem újra írni, főleg verseket, de prózát is. Úgy érzem – bár már igazán nem vagyok fiatal –, még keresem a hiteles hangom, műfajom. De minden percét élvezem!

Legfrissebbek a szerzőtől: Varga Erzsébet

Tovább a kategóriában: « Furulya Koccintás »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned