Logo
Nyomtatás

Zuhogás

Egyszer már jártam így, zuhogott ez a fránya eső, fekete esernyőm a kezemben, már nem a Kossuth Rádiót fogta, hanem az újra indult Szabad Európa Rádiót, ennek is súlyos jelzésértéke van; kedvelem az érthető, értelmes beszédet; a szél kifordítja kezemből az esernyőt, csurom vizes vagyok már, befolyásos cipőmbe ismét befolyik a víz. Cuppog benne a lábam. Hülye szó ez, de akkor is cuppog. Nincs elég bajunk, még ez az eső is kell? Világmegváltó gondolataim támadnak, ám a világ nem akarja megváltatni magát, Nyugat-balkáni anziksz ez, átgondolt gazemberség, zsebdiktátorok, talmi csillogás, sötét középkorra utaló technikák, a hűbéresek hűek, a szolgák csendesek. Még nincs inkvizíció, nem lobognak máglyák, nem égetnek könyveket. Ami késik, az nem múlik. Persze, kit érdekelnek az én világmegváltó gondolataim, ázott verébként ballagok haza, pocséknak látom a világot, pedig nem az. Tudom. Frissítenem kell az élethez a fordítóprogramomat. Nevetek. Ez jólesik. Jobban, mint az eső.
Otthon a fürdőszobába vezet első utam. Ledobálom magamról ruhámat, irány a kád, a zubogó forróvíz. Már Örkény is megmondta, az ember melegségre vágyik.
Én is.
Aztán megérkezel. Leülsz a kád szélére, fontos dolgokról beszélsz, az élet komoly, nem kegyelmez; de élhető, mondom én, ha élni akarja az ember. Ülsz a kád szélén, folyamatosan mondod a magadét, jó hallgatni, nézlek, te felöltözötten, én meztelenül, te felöltözötten is jobban nézel ki, mint én, a kád szélén gömbölyödik feneked, melleid kívánatosan emelkednek és süllyednek, miközben beszélsz, beszélsz, beszélsz, hevesen gesztikulálsz; basszus, az élet gyönyörű, ki a fenét érdeklik most a zsebdiktátorok?, nevetek, de te nem érted, az élet gyönyörű, mondom, nézel rám, próbálsz megfejteni abban a rögzült pillanatban. Nevetek, aztán behúzlak a kádba, engedem rád a meleg vizet, a ruhád testedhez tapad, minden kívánatosabb így, már te is nevetsz. Na, így járnak a pimaszkodók, mondom. Öltözz hozzám, súgom a füledbe, miközben ölellek. Majd később megváltjuk a világot!

Utoljára frissítve:2020. június 03., szerda 12:10
Egervári József

Egervári József vagyok, Jászberényben születtem 1962-ben, de Cegléden élek már huszonöt éve. Semmiféle irodalmi végzettségem sincs, a kötelező általános- és középiskolai magyar órákon kívül csak az olvasás szeretete vonzott az írás művészetéhez mindenféle kacskaringós utakon.

Tizenhét évig újságírással foglalkoztam, egy kisvárosi lapnak főszerkesztője is voltam egy darabig, míg bele nem tenyerelt a politika, s mivel sosem szerettem bértollnok lenni, egyik napról a másikra eljöttem az újságtól.

Öt éve ismét nekifogtam verseket, elbeszéléseket, novellákat írni, több antológiában, internetes oldalon jelent meg írásom.

Legfrissebbek a szerzőtől: Egervári József

© A Hetedik, minden jog fenntartva.