Utazás

A vonat elszántan halad ismeretlen célja felé. Útját vaskígyó pár tereli. A monoton zakatolás a lehúzott ablakokon át tolakodik a vagonokba, hogy ezzel is gyötörje a nyári hőségtől amúgy is alélt embereket. Az utazás nem mindig kellemes, ha az embert a kényszer tüskéi nógatják, hogy útra kelljen, s utazzon ősidőkből fennmaradt autóbuszokon, elkoszlott vonatokon, rozsdavázú gépkocsikon, kerékpáron, szekéren, gyalog. A személyvonat, eme elnevezéssel büszkélkedett egykoron, már évtizedekkel korábban megérett a nyugdíjra, de a fehéringesek a messzi irodában, úgy gondolták, ezen a vidéken a célnak ez is megfelel, csigatempóval vánszorog alvatag falvak között, hogy a megviselt küllemű „sztánciákon” megállva, gyomrából kidobja a népeket, hogy aztán bekebelezzen másokat. Mert mindannyian mások voltak: idegenek, falubéliek, szomszédok, munkatársak, emberek, ----- ukránok, ruszinok, románok, magyarok, az átkozott vengerek. Arcok a vonatról. Talán már látták egymást korábban is. Olyan ismerős az a női arc, ezt a hangot már hallottam valahol. Esetleg szót is váltottak, rövid ideig találkozott a tekintetük, még egy mosolyt is cseréltek.
– Cudar idő van.
– Az bizony.
Mert az időjárás mindenhol és mindenkor megfelelő témája a beszélgetésnek.
– Őrjítő ez a hőség.
– Két hete nem volt eső.
– Ha így megy tovább, oda a termés.
– Felmennek az árak, drágaság lesz megint.
– Az bizony már igaz.
Vagy a politika.
– Hallotta, már megint sikkasztottak ezek a szemetek!?
– Nem tudnak ezek mást, csak lopni, rabolni. A népnek meg egyre rosszabb a sora.
– A parlament elfogadta a törvényt.
– Odavannak az iskoláink. Talán a magyarok majd segítenek.
– Á, nem engednek ezek, azt gondolják, hogy a budapestiek majdcsak belefáradnak.
– Hallotta, másodszor gyújtják fel a székházat?
– Igen, már a keresztet sem tisztelik, a Beregszász fölött lévőt is meggyalázták. Pedig állítólag, ezek is keresztények.
– Nem az, právoszlávok. A szakállas pópák építik a hagymás házakat.
– Ne is mondja, nálunk is van már egy, pedig csak három család él a faluban, a többi, mind református.
Az egészség is fontos, főként ebben a létben, ahol a legtöbb ember megélhetése pusztán fizikai erejükön múlik
– Most meg itt van ez az influenzajárvány.
– Én mondom magának, ez isteni büntetés. Mert az emberek elfordultak a tanítástól.
A vonat csak zakatol tovább a megfáradt sínpáron. A nép csak egyszerűen „elektricskának” 1 nevezte el. Zakatolás. Hőség. Lomhán suhanó táj az ablakokban. Az egyikben fiatalember alakja tükröződik. Ő is a tájat nézi. Az édes szülőföld váltakozó arcait. Arcok és harcok. Az élet harc, a harc élet, az ember sosem adja meg magát. Legyőzhetik, de küzdelem nélkül nem jöhet a vég. Néhol munkagépek ejtenek sebeket az anyaföld testén. A fiatalember az imént fejezte be az olvasást. A kis asztalon egy könyv hever. Fekete borítón nagy fehér betűk: AIDS.
– Én mondom szomszéd, az Isten megbüntet minket, amiért elhagytuk őt.
– Igen-igen. Az emberiség halálra van ítélve. Benne van a Bibliában. Jön a fekete veszedelem. A migránsok nem félik az istent.
–Az sárga veszedelem. Ne beszéljen már bolondokat, ki az a hülye, aki ide akarna jönni?
– Nem bolondság az, a szomszédasszony mondta, hogy a Tiszán egy tucat feketét fogtak el a zöldek.
A vonat lassan beosont az esti szürkületbe. Falvak bukkannak fel, majd tovatűnnek. Messze még a végállomás. Talán nem is létezik és a vonat örökké menni fog. Zajosan, de céltudatosan.
– Ugyan már szomszéd, a vonat is csak addig megy, amíg a sínek tartanak.
– Az már bizony igazság.
Az asztalkán fekete könyv, rajta nagy fehér betűk: AIDS. A tekintet távolodik. Az ablakon túl sötétség honol. Néhány koponyában ugyancsak. Az éji boltozaton csillagok hunyorognak, a földi sötétséget csak néhány magányos fénypamacs zavarja meg.
A fiatalember a sötétséget bámulja, alakja az üvegen tükröződik. Csontváza képe az. A fekete könyv elnyűtt lapjai halálra olvasva. Fedelén négy fehér betű: AIDS.
– Ezek a mai fiatalok semmit nem vesznek komolyan.
– Hát nem. Én is hiába beszéltem a fiamnak, hogy az élet nem játék. Végül azt is eljátszotta.
A sötétség lassan bekúszik a lehúzott ablakokon. Lágyan körülveszi az embereket. A  lámpák pislákolni kezdenek, majd kialszanak. A sötétség falánk buzgalommal kebelezi be az emberi elmét. Egyesek felriadnak, de a menekülés gondolata ingoványba süpped mielőtt még a lidércfény útját követve elindulna. Indulat. A sötétség is indulat. Az indulat is sötétség. A zakatolás lassan elhalkul, magába kebelezi a fekete-lét mindent beborító lehelete. A vonat nesztelen halad tovább. Az elmúlás már türelmetlenül várja.

Lengyel János

1 Villanyvonat. Kárpátalján a Csap-Munkács és más vonalakon az egykori Szovjetunióból megörökölt, számtalanszor felújított villanyvonatok járnak. Ezeket hívja a köznyelv elektricskának.

Utoljára frissítve:2020. április 06., hétfő 18:18
Lengyel János

SZAKMAI ÖNÉLETRAJZ

LENGYEL JÁNOS

1973. június 20-án születtem a kárpátaljai Beregszász városában, ami akkor a Szovjetunióhoz tartozott, ma Ukrajna része.
1990-ben érettségiztem a magyar tannyelvű 4. számú Beregszászi Kossuth Lajos Középiskolában.
Az ELTE BTK történelem szakán végeztem 2011-ben. Közben elvégeztem az egyetem afrikanisztika kurzusát.
2009-ben elvégeztem a Független Újságíró Szövetség újságíró iskoláját. 2014-ben ugyanezen iskola második fokozatát, amely OKJ-s képzés.
2002-ben tagja lettem a Magyar Újságírók Közösségének.
2009-ben tagja lettem a Független Újságíró Szövetségnek
2009-ben felvettek a Magyar Írószövetségbe, aminek azóta is tagja vagyok.
Alapító tagja vagyok a 2005-ben Balatonföldváron alakult Kárpátaljai Írók Költők Művészek Magyarországi Alkotó Közösségének, amely 2013-as átalakulása óta a Kárpátaljai Irodalmárok Művészek Alkotó Közössége névre hallgató szervezet néven működik.
2007-ben beléptem az Unitárius Alkotók Társaságába.
1992-ben elvégeztem egy újságírói tanfolyamot Beregszászon.
De egyetemi éveim alatt számos kommunikációs előadást hallgattam.
1990 és 1995 között a beregszászi Szivárvány című hetilap munkatársa voltam.


Állandó szerzője vagyok a Magyar Írószövetség Kárpátalja Írócsoportja Együtt című irodalmi folyóiratának, a Budapesten székelő Kárpátaljai Szövetség Kárpátaljai Hírmondó című negyedéves folyóiratának, a kaposvári Búvópatak című folyóiratnak és az Agria című negyedéves kulturális kiadványnak.
A Beregszászon székelő Kárpátinfo és Beregi Hírlap illetve a Kárpátalja.ma internetes kiadvány nevű kárpátaljai hetilapok magyarországi tudósítója vagyok.
A Független Újságírók Szövetségének honlapján a Kárpátalja rovatot vezetem
Ezek mellett írok illetve írtam a Kárpáti Magyar Krónika, az Igazi Kárpáti Igaz Szó, a Beregszász, című lapoknak, az Újnautilusz, az EuroAstra, a Comitatus, a Kaméleon online és a Nemzeti Hírmondó nevű internetes kiadványoknak, a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet hírlevelének. Tagja vagyok az Allegória irodalmi közösségnek.
Korábban publikáltam: Blikk, Vörös Zászló (Kárpátalja), Tárogató (Kárpátalja), Mentor, Szabad Föld, Magyar Nemzet, Új Idők, Budai Polgár, Jó Napot (Kárpátalja), Szivárvány (Kárpátalja), Százhalombattai Hírtükör, Ukrajnai Magyar Krónika (Kárpátalja), Naplopó (Kárpátalja), Nemzetőr, Kárpáti Igaz Szó.

Irodalmi kiadványok: Magyar Napló, Mentor, Magyartanítás, Partium, Agria, Havi Szemle, Kláris, Új Hegyvidék, Várad, Irodalmi Jelen, Kráter, Polísz, Az irodalom visszavág, Zempléni Múzsa, Nyelvünk és Kultúránk, Kapu, Irka, Bárka, Aracs stb.


Elismerések:
2006 és 2007 az Együtt prózai és tanulmányi nívó díja.
2010. február „A hónap verse” cím, Magyar Napló.
2012. március. A Független Újságíró Szövetség Nemzeti Újságírásért kitüntetés bronz fokozata


Önálló kötetek:

Kárpátaljáról jöttem. Antológia Kiadó. Lakitelek, 2003.

A valóság szaga. Kisprózai vegyes tál verskörettel, kárpátaljai módra. Illusztrációk: Magurszky Norbert. Felelős szerkesztő: Nagy Zoltán Mihály. Kárpátaljai Magyar Könyvek 142. Intermix Kiadó. Ungvár-Budapest, 2006.

Fallal az arcnak. Szociográfia. Intermix Kiadó. Ungvár- Budapest, 2008.

„Korhely” Lengyel János: Lyukkal bélelt zsebem, avagy Hogyan írjunk angolokat? Aforizmák. Borítóterv: Okto Média. Lektorálta: Lajtai Mariann. Munkatárs: Urbán Magdolna. Magánkiadás. Készült Hunyadi István és Hunyadi Ilona (Strasbourg) támogatásával. Budapest, 2009.

Halott ember karácsonya. Interjúkötet. Előszó: Urbán Magdolna. Fedélterv: Lengyel János. Lektorálta és szerkesztette: Nagy Zoltán Mihály. Kárpátaljai Magyar Könyvek 195. Intermix Kiadó. Ungvár-Budapest, 2009.

Mitracsek úr elfuserált életének hiteles története. (Lengy)el-beszélések. Előszó: Bertha Zoltán. Fedélterv és belső illusztrációk: Kis Judit. Felelős szerkesztő: Nagy Zoltán Mihály. Kárpátaljai Magyar Könyvek 218. Intermix Kiadó. Ungvár-Budapest, 2012. elektronikus változata a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet honlapján olvasható: www.kmmi.org.ua


Életbe töltve. Esszék, tanulmányok, elbeszélések. Bercsényi Miklós Alapítvány.
Nagykanizsa, 2013.

Arc-poetikák. Beszélgetni jó. Interjúk. Intermix Kiadó. Ungvár-Budapest, 2015.


Antológiák:

Nyitott kapuk. Hegyaljai Alkotók Közössége. Tokaj, 2003.

Új vetés. Kárpátaljai fiatal alkotók antológiája. Intermix Kiadó. Ungvár, 2007.

Viszontlátás. Versek és novellák az Együtt folyóirat hét évfolyamának (2002-2008) lapszámaiból. Nagy Zoltán Mihály összeállításában. Intermix Kiadó. Ungvár-Budapest, 2009.

Arcok és énekek. Verses antológia – 2011. Szerkesztette: Madár János. Rím Könyvkiadó. Budapest, 2011.

Hangadó. Hangos könyv. Szerkesztette: Szinay Balázs. Felolvassa: Bakonyi Orsolya. 2011. július. Esszék: A költő és az álköltő.

Arcok és énekek. Verses antológia – 2012. Szerkesztette: Madár János. Rím Könyvkiadó. Budapest, 2012.

Arcok és énekek. Verses antológia – 2013. Szerkesztette: Madár János. Rím Könyvkiadó. Budapest, 2013.

Az év versei 2014. Antológia. Válogatta és szerkesztette Csontos János. Magyar Napló. Budapest, 2014.

Arcok és énekek. Verses antológia – 2015. Szerkesztette: Madár János. Rím Könyvkiadó. Budapest, 2017.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned