Szex
 
Mikor előtted másfél méterrel színészek dugást imitálnak egy darabban, kicsit kínos. De nem veszed le róla a szemed, mert kifizetted a jegyet. Félre ne érts, nem vagyok prűd. Talán irigy. De talán az sem. Nem akarok színész lenni egy tragikomédiában, ahol mindenki csak megjátssza, mennyire jó. Nem dugni akarok, szeretkezni.
 – Te egy barom vagy – mondja barátom. Azt mondja a szex az csak szex, mindent túl akarok gondolni. Arra jutottunk, nem is vagyok igazi férfi. Mert azok a madarat is röptében, meg fűvel-fával.
 Csodálkozom, hogy nem szaladgálnak köztünk madár- és növényember hibridek.
 Arra a lányra gondolok, aki kikérte a tequiláját, csak forgatta a hideg feles poharat a pulton. Ide-oda lökdöste, mintha épp meg akarná dugni, de a pohár csak sírt, oldaláról könnyek folytak a pultra, összekeveredtek a lányéval. Aztán lehúzta.
 Hónapokig beszélgetett a sráccal. A srác romantikus volt. Mint egy költő, úgy ontotta magából a szavakat. Aztán végre lefeküdtek. De csak dugás volt, nem szeretkezés. Aztán otthagyta a csajt.
 Mellette a pultnál egy másik lány. Azt mondja, ugyanígy járt.
 Beszélgetnek. Kiderül, mindkettőjük csávója ugyanúgy néz ki, és a nevük is ugyanaz.
 Odamennék hozzájuk, hogy megvigasztaljam őket. De lerí rólam, hogy szeretkezni akarok, nem csak dugni, és ők nem akarnak szeretni, csak baszogatni.
 Minden nő azt akarja, hogy a párja a legjobb barátja is legyen.
 Nálam fordítva megy mindig. Csak senki párja nem leszek.
 Hallgathatom minden nő panaszát, anélkül, hogy utána lenne szex.
 – Te egy barom vagy – mondja barátom.
 Nem ellenkezem. Magamévá teszek egy vodkát. Azt szeretem. És sokszor a legjobb barátom.
 Freud azt mondta, minden alapja a szex.
 Ha így van, elég elcseszett egy népség vagyunk.
 Ha így van, még jó, hogy nem mindenki olyan, mint én.
 Kihalna az emberiség.
 Beszélgetésből, még soha nem lett gyerek. Orális szexből, soha nem lett baba.
 Csak néhány nemi baj terjed szájról szájra.
 Arra a lányra gondolok, aki mellettem ül. Kikérte a málnaszörpös vodkáját. Csak forgatja a már meleg feles poharát az asztalon. Ide-oda lökdösi, és azt mondja, szereti a párját.
 Van, hogy a madarak röptükben együtt szállnak tovább. A fűk és a fák összeölelkeznek gyökereikkel.
 Hazafelé menet, valamiért az jut eszembe, a pornó filmeket is utószinkronizálják. A színészek csak teszik a dolgukat, az élvezet hangjait utána nyögik rá mások.
 Valamiért az jut eszembe, mi is csak tesszük a dolgunkat, aztán mások azt mondják, milyen pozitív emberek vagyunk.
 Magamat látom abban a cigiben, ami az előbb még égett. Most egy szemetes oldalához nyomom, és beledugom a kukába.
 Mikor előtted másfél méterrel színészek dugást imitálnak egy darabban, arra gondolok, én nem vagyok színész. Hazafelé a füvek és fák izzadtan hajlanak a beton repedéseibe. Madarakat csak kitömve látok egy lakásban az ablakból.
 – Te egy barom vagy – mondja barátom. Kezet fogunk.
 A lift felvisz az üres lakásba, az üres ágyammal.
 A tévében egy vígjáték megy, míg elalszom. Nevetnek.
Veres Roland

1986-ban, Cegléden születtem, és azóta is itt élek. Újságíróként diplomáztam, több, mint öt évig dolgoztam is a szakmámban. Főképp prózát írok, olykor verseket. Írásaimban szeretek társadalmi és egzisztenciális kérdésekkel foglalkozni, igyekszem a komor dolgokat is humoros formában tálalni, minimalista stílusban.

Legfrissebbek a szerzőtől: Veres Roland

Tovább a kategóriában: « Spanyolcsizmácska Emlékek »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned