Logo
Nyomtatás
TUDOD KI VOLT J.J.ROUSSEAU?
 
Pár évvel ezelőtt iskolánk Szinajára küldött, egy uniós projekt kiképző tanfolyamára. Csapattársam C.város egyik ipari líceumának igazgatóhelyettese volt, civilben mérnöktanár, néhány évvel fiatalabb nálam. Direktori minőségében ildomosnak tartotta, hogy ottani szereplésemet illetően, már a kétórás vonatozás legelején kioktasson.(Brassóban szálltunk fel mindketten a Szatmár-bukaresti járatra). Miután hideg, vizsgálódó tekintettel tetőtől talpig végigmért, halkan, mintha titkolózna, odasúgta nekem:
- Aztán remélem, hoztál magaddal néhány szalonképesebb cuccot is...
- Persze -  súgtam neki vissza – s akaratlanul végigmustráltam szerelékemet.
Mitagadás, ismerve a másodosztályú román utasfülkék állapotát, elég sötét és igénytelen cuccokat vettem fel az utazáshoz, hogy az esetleges kosz és por ne látszodjon rajtuk. Ő galambszürke kiskosztümben és rózsaszín selyemblúzban feszített, hozzá pink tűsarkút viselt.
- Képzelheted – folytatta az instrukciót – hogy mi ketten, ezúttal nemcsak tanintézményeink, hanem az egész megye hírnevéért leszünk felelősek. Amint már értesültél, négycsillagos hotelben szállásolnak el, s persze a vendéglő is a legszelektebbek egyike Szinaján. Nem jelenhetünk meg az előadásokon, de még a reggelinél sem valami divatjamúlt, slampos öltözékben, mintha tegnap még a kapa nyelét fogtuk volna. Látom, nem szoktad sminkelni magad, de ez most, a kiképzés alatt  kötelező lesz. Csupa előkelő értelmiség jelenik itt meg, nem lóghatunk ki közülük, mint fakanál a tortából. Ha nincs nálad rúzs vagy púder, csak szólj, mert kölcsönadok neked.
Nem szóltam semmit, mert épp azt villant be, hogyan fog ez a kikent-kifent maca tűsarkújával átugrálni a síneken, hogy elérje az állomás épületét.
Késő délután érkeztünk a szállodába, az ebédet már lekéstük. Csapattársnőm ( nevezzük csak B-nek) letusolt, és elment városlátogatni. Este vártam, hogy megjelenik a vacsoránál, de késett. Végül tíz óra körül állított be a közös szállodaszobánkba. Tekintete zavaros volt, haja kócos, kezében két, üvegekkel megpakolt szatyor. Tökrészeg volt. Alig tudott elvánszorogni az ágyig, ott hanyatt vetette magát, és egy hatalmas sóhaj kíséretében lehúnyta a szemét. Akkor vettem észre, hogy a vadonatúj pink cipője csupa sár s az egyik tűsarok letörött. Már azt hittem, hogy mélyen alszik, amikor hirtelen rekedt hangon megszólalt:
- Tudod te ki volt Jean Jacques Rousseau ? ... a könnyes szemű moralista... hát ő volt az egyházi átok szelíd áldozata..
Itt pár percnyi szünetet tartott, aztán, mint akinek eszébe jut hirtelen valami, feltápászkodott az ágyból, és kibontott egy félliteres vodkásüveget. Nagyot húzott belőle, majd felemelt mutatóujjal folytatta:
- Szóval, ez a Jean Jacques Rousseau mondta, még akkor... ezerhétszázvalahányban, hogy... idézem: „a természet az embert boldognak és jónak alkotta, a társadalom pedig megrontja és nyomorulttá teszi” *
És folyt, ömlött belőle megszakítás nélkül a monoton szöveg. Reggelig feladta nekem a „Társadalmi szerződés” kvázi teljes tartalmát. Néhányszor próbáltam leállítani, hogy a maradék pár órácskára én is lehúnyhassam a szemem, de ilyenkor elkezdett üvöltözni:
- „Lemondani a szabadságról annyit jelent, mint lemondani emberi mivoltunkról,emberi jagainkról sőt kötelességeinkről.”
Én csak hüledeztem. Hogy lehetséges tökrészegen, félálomban, hibátlanul felmondani szinte teljes egészében egy filozófiai művet, méghozzá technokrata kiképzéssel ?
Reggel hat óra körül aztán mégis elcsendesedett. Kiosontam a fürdőbe, letusoltam és ott is öltöztem fel, hogy ne üssek zajt. Aznap két – egyenként félórás –  szünettel , este hétig folytak a fejtágító előadások, de B. sem a konferenciateremben, sem az ebédnél nem jelentkezett. Vacsora után felmentem a közös szállásunkra. A négycsillagos hotelszoba úgy festett, mintha vihar söpört volna át rajta. A székek felborogatva, a földön szanaszét üres üvegek, az ágy mellett szétkent hányadék. Sebtében feltakarítottam a koszt, kimostam a lepedőjén éktelenkedő foltot, és levittem az üvegeket (tizenegyet!) a szálloda kukájába. Amikor végre holtfáradtan ágyba kerültem, J.J. Rousseau, a szelid moralista elméletei ismét előbuggyantak valahonnan, mintha B. még mindig ott terpeszkedne a szomszéd ágyon és nyomná a szöveget: „ Ha tehát a társadalmi szerződés megkötésekor annak ellenzői is akadnak, ellenzésük nem hatálytalanítja a szerződést, csupán azt zárja ki, hogy őket is felvegyék ” **
 

*J.J.Rousseau – Társadalmi szerződés –Mikó Imre fordítása
** idem
 
+ Megjelent 2019.12.4-én a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti portál oldalán https://ujkafe.website/?p=87073#more-87073
 
Utoljára frissítve:2020. január 06., hétfő 17:49
B. Tomos Hajnal

BEMUTATKOZÓ – B.TOMOS HAJNAL
Első versemet 13 éveskoromban közölte a Brassói Lapok. Az akkori olvasószerkesztő, Lendvay Éva, bíztatott, írjak, küldjek még verset a lapnak, mivel –ahogy ő fogalmazott – valami ritka belső feszültséget, koromra egyáltalán nem jellemző lényegretörést észlelt verseimben. Én persze, továbbra is írtam, de csak a kis, vonalas füzetemnek, ugyanis több mint húsz évig senkinek sem mutattam meg alkotásaimat.Végül a továbblépés, vagy talán a megmérettetés vágya arra ösztönzött, hogy újra bekopogjak a költőnőhöz, aki a kezdeti meglepődés után rögtön pártfogása alá vette írományaimat és megszerkesztette első verseskönyvemet “A füvesasszony”-t. Máig 11 kötetem jelent meg, közülük 2 interjúkat, a többi verseket tartalmaz. A ‘90-es években a Brassói Lapok szerkesztője voltam, majd 2002-ig a Romániai Magyar Szó tudósítója. Jelenleg középiskolai tanárként keresem kenyerem. Mellesleg több internetes irodalmi közlemény munkatársa, a Porcelánszív Irodalmi Folyóirat és a Gondola Kulturális Magazin szerkesztője vagyok.

© A Hetedik, minden jog fenntartva.