Őzikeszemű Ria
 
Kicsi a mi falunk, párszáz lelket számlál, mondhatni, alig nagyobb egy népesebb tanyánál. A kis vegyes üzlet, úgy meglapult a szorosan egymáshoz bújt házak között, hogy csak azok vehették észre, akik tudtak a létezéséről, akik tudták, hogy ott van. Vásárlója mégis akadt elegendő, alig akadt olyan áru, amit ne lehetett volna itt kapni. S ha valami ennek ellenére hiányzott, azt boltos Zsiga bizton megszerezte. Volt ott a tömött polcokon minden, ami a falusi élethez szükséges. A szenes lapáttól a gumicsizmáig, s a kristálycukortól a fuszulyka konzervig minden, de rövidáru is éppen úgy, mint ruhanemű. Az „ipari” részlegnél maga Zsiga állt a pult mögött, az élelmiszerek körül pedig felesége szorgoskodott.
Most is hárman-négyen válogattak a ruhaneműk között, ugyanennyien várták, hogy az élelmiszerpultnál sorra kerüljenek. Dénes türelmesen álldogált petróleumos kannájával a kezében, hogy Zsiga kiszolgálja. Egyszerre megérezte, hogy valaki áll a háta mögött és megborzongott. Legénykora óta nem borzongatta meg így senki közelsége. Pedig az, aki ott állott a háta mögött szikrányit sem ért hozzá, szólani sem szólt egy szót sem, nem szuszogott a hátába, s illatát sem érezhette, a petróleumbűz ugyanis elnyomott minden más szagot.
Érezte mégis a másik jelenlétét minden idegszálával. Érezte, hogy ha csak egy milliméternyit is hátrálna, hozzáérne a másikhoz.
Hirtelen hátrafordult. Ria nézett vele farkasszemet őzikeszemeivel. Úgy megdöbbent, hogy alig tudott valamiféle köszönést kinyögni.
- Parancsolsz, Dénes?  - hallotta Zsiga hangját.
- Ja, igen… - dadogta – egy kanna petrolt kérek.
- Add a kannádat!
Dénes felocsúdva oda nyújtotta a kannát a petróleum árával együtt. A boltos elvette, megnézte a pénzt, betette a kasszafiókba, s a kannát egy tölcsérrel a petróleumos hordó csapja alá állította. Ezzel Ria felé fordult.
- Neked, lányom, mit adhatok?
- Petrolt – nyújtotta a kannáját, s közben teljes súlyával nekidőlt Dénesnek.
A férfi nem húzódott el, hanem azt a milliméternyi utat most megtette a másik irányába. Közben a szíve úgy elkezdett szaporázni, hogy majd’ kiugrott a mellkasából. Az egész pár pillanatig tartott, csupán addig, amíg Zsiga elvette a kannát, de Dénesnek attól a pillanattól nem volt egy jó napja.
Eddig is ismerte Riát, de soha ilyen testi közelségbe nem került vele. Tudta róla, hogy nagyon fiatalon férjhez ment, talán még tizenhét sem volt. A férje kreolos bőre miatt nem örvendett túl nagy népszerűségnek a faluban, s éppen ezért elköltözött, hamar teherbe esett feleségével a bányavidékre. Ott nem nézték, ki kicsoda-micsoda, csak dolgozzon. Már jól beilleszkedtek, az ember szépen keresett, lakást kaptak, s a megszületett kisfiút a bölcsödébe is befogadták, mikor Ria is beállott dolgozni a varrodába. A baj a múlt évben következett be – az embert elemésztette a bánya. A beomlott tárnában hatan vesztették életüket, köztük Ria férje is. A szerencsétlenség után a fiatalasszony a kicsivel hazaköltözött a szüleihez.
Dénes, hogy megkapta a kért petróleumot, fordult is ki a boltból és igyekezett hazafelé. Ria azonban befészkelte magát a gondolatai közé. Hiába próbálta elhessegetni, nem tágított… Munkába menekült a gondolatai elől. Mindent felvállalt a munkahelyén, főnökei nagy örömére. A reggel már korán a műhelyben találta, s utolsónak lépett ki a lakatos műhely kapuján. Otthon aztán csak addig időzött, ameddig evett, utána ment ismerőseihez, rokonaihoz ilyen-olyan munkákat végezni. A lakatosszakmán kívül még sok mindenhez értett. Vállalt vaskapukészítést, betonszerelést, kisebb-nagyobb javításokat. Ez nem csak azt a célt szolgálta, hogy elterelje a figyelmét, hanem szép bevételt is biztosított a családnak. A felesége örült ugyan ennek, de aggódott a férjéért. Sokat dolgozott, és az utóbbi időben olyan szótlan lett. Érezte az asszony, valami baj van, valami nincs rendben.
- Dénes, mi történt veled? - kérdezte egy este.
- Semmi, semmi a világon. Dolgozom, legyen meg mindenetek, tudjanak a gyerekek tanulni, haladni. Látod, Gergő, a nagyfiunk rövidesen végez az iskoláival, asztalosnak készül és remélem, becsületes iparos válik belőle.
- Igen, tudom, de azért nem kell agyon dolgoznod magad.
- Annyit dolgozom, amennyit kell, amennyit akarok!
Hasonló vitába torkolló beszélgetések egyre gyakrabban fordultak elő, de ezek nem nagyon nyugtatták meg Dénes háborgó lelkét! A hétköznapok a munkával még elteltek úgy ahogy, de a vasárnapok nehezen teltek. Nem tehette meg, hogy ki sem megy a házból, s az utcán óhatatlanul összetalálkozhatott Riával. Ha meglátta megfordult, s elindult az ellenkező irányba, vagy bement egy ismerős kapuján. A vasárnapi templomozás is komoly gondot jelentett, ha el akarta kerülni a találkozást. És el akarta! Minden erővel azon fáradozott, szabaduljon meg Ria rá gyakorolt hatásától…
Hetek, hónapok teltek így. Egy nap aztán ugyan olyan helyzet alakult ki, mint amilyennel kezdődött. A kis boltba Dénes éppen valamit vásárolt, mikor megérkezett Ria. Ahogy meglátta a férfit felderült az arca és odaperdült elébe.
- Miért kerül engem, Dénes bácsi? Haragszik valamiért?
Dénest a bácsi szó letaglózta, úgy érte, mint egy hideg zuhany. Hamar összeszedte azonban magát és nyugodt hangon válaszolt:
- Nem haragszom én, lányom. Nincs is miért.
Majd határozottan a boltos felé fordult:
- Egy kiló cukor lesz, Zsiga!
Bige Szabolcs Csaba

Bige Szabolcs Csaba
Foglalkozásra nézve orvos vagyok. Nyugdíjas. Amióta tényleges nyugdíjas lettem kezdtem el rendszeresen írni. Saját sorsom és a másoké ihlették írásaimat. Sok öröm és sok tragédia vonult el szemeim előtt. Ezekről írok. A megélt évtizedek eseménysora ma már történelem.
Szeretném azt hinni, hogy írásaim segítenek megőrizni anyanyelvünk szépségét. Hiszem és vallom, hogy a magyarság legnagyobb ereje nyelvében van! Klasszikus hivatkozással élve mondom Kisfaludy Sándort idézve: „A nyelv a lelke a nemzetnek” Abban igyekszem, hogy átmentsem a mának – legalább részben – ezt a gazdagságot.
Eddig megjelent köteteim: Szeretlek Lózsi (magán kiadás), Egy fekete, egy konyak (magán kiadás), A torony és más történetek (magán kiadás),A gyógyító Apollón szolgálatában (e-book), Találkozások és tartozások (Püspökladányi TKKKM kiadása), A Szigligeti utcából indulok magán kiadás), Végtelen utakon (Underground Kiadó).
Üdv az olvasónak!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned