"Anyám könnyű álmot ígért"
 
Leszálltam a buszról. Anyám éppen akkor lépett ki a fodrászat ajtaján, ahol dolgozott. Cigizni jött ki.
– Szia! – meglepetten mosolygott és meg akart ölelni, de én hátraléptem.
– Ne ölelgess! –mondtam. – Feljelentettem!
– Mit csináltál? – kérdezte és elsápadt. – Már megint ez a hülyeség? Nem tudod abbahagyni? Nem fogod fel, milyen lavinát indít a játékod?
– Játék? Ez neked játék? – elborult az agyam. – Ezt a szemét Gézát véded? Nem hiszel nekem! Azt csinál veled, amit csak akar. Szánalmas vagy!
Már kiabáltam. Anyám hirtelen megütött, olyan erővel, hogy nekiestem a kerítésnek. A fehér pólómra absztrakt mintát rajzolt a vérem. Még soha nem ütött meg.
– Te kis hülye – sziszegte! – Apád halála óta Géza nevel, szeret, mint a saját gyerekét, te pedig rágalmazod?
Hirtelen megfordult és visszament az üzletbe. Üres lett a szívem. Nagyjából rendbe hoztam magam, elindultam a parkon át a buszhoz.
Ági azon gondolkodott, miért romlott meg a viszonya a lányával?/./ Dóri szép és okos, de csak egy tizenhét éves kamasz, mit tudhat ő az életről? Hét éves volt, amikor az apja öngyilkos lett. Akkor lépett be Géza az életükbe. Ági imádta Gézát, rajongott érte. Szerette a lányát is, de Dóri egy hónapja elkezdett Gézáról ronda dolgokat mondani. Azt állította, Géza molesztálja őt, ha ketten vannak otthon, simogatja, hozzáér a melléhez, a fenekére üt. Ági nagyon mérges lett. Úgy érezte, a lánya kettőjük közé akar állni.
Megszédültem. Leültem egy padra a parkban és elementáris erővel tört fel a visszafojtott fájdalom, zokogtam, mint kisgyerekkoromban, amikor apa haragudott rám. Imádtam apát. Aztán amikor itt hagyott, úgy éreztem, elárult, mert el tudott hagyni. Most pedig a saját anyám nem hisz nekem. Két hete nagyon elfajultak a dolgok. A szobámban hasaltam az ágyon és tanultam. Géza bejött és leült a fotelba. Rossz érzéssel ültem fel. Valami volt a szemében, ami nagyon nem tetszett.
– Mit akarsz?
– Semmit, csak beszélgetni, egy ilyen szépséggel. Baj?
– Menj ki, tanulok – mondtam. Hirtelen felállt és elindult felém.
– Én is tudlak tanítani, erre-arra – felelte és vigyorogva mellém ült. Fel akartam állni, de visszarántott és leszorított az ágyra. Rúgtam, haraptam, ahol értem. Erősen tartott és nevetett.
– Ne játszd meg magad, minden nő kurva, miniben jártok, köldökig kivágott blúzt hordotok, aztán ha egy pasi beindul, játsszátok a Veszta szüzet.
– Engedj el! Hagyj békén, megmondom anyának, mit művelsz, ha nincs itthon!
– Hűha, nagyon megijedtem! Anyád nekem hisz majd, megmondom, hogy kikezdtél velem.
Aztán eszement módon kezdett fogdosni, benyúlt a lábam közé, a melleimet markolászta. Ekkor hirtelen felrántottam a térdem és teljes erőből eltaláltam a nemi szervét. Géza felordított, elengedett. Kirohantam a szobából, a házból. Anya munkahelyéig meg sem álltam. Végre kilépett.
– Hát, te? – nézett rám csodálkozva, és én átöleltem, remegve, sírva elmeséltem neki, mi történt. Gézának igaza lett, anyám nem hitt nekem. Hazamentünk. Kérdőre vonta Gézát, és Géza Oszkár-gyanús alakítást nyújtott. Azt mondta, kikezdtem vele, de ő úgy tekint rám, mint a lányára, nem is érti, mit akarok, miért állok közéjük? Miért rágalmazom? A végén még sírt is, mert ő értünk mindent megtesz, és mi vagyunk a családja.
Anyám ellágyultan nézte. Éreztem, hogy felfordul a gyomrom. Bementem a szobámba és összedobáltam néhány cuccot egy táskába. Döngve csapódott a kapu, ahogy kiléptem. Elindultam nagyanyámhoz, aki rögtön elvitt a rendőrségre és feljelentést tettünk.
A rendőrség nyomozott. Mindenkit kihallgattak. Házkutatást tartottak és lefoglalták Géza számítógépét, amely hemzsegett a gyerekpornó oldalaktól. Hosszú idő után végre befejeződött a mindenre kiterjedő nyomozás. Bíróságra került az ügy. Géza két év letöltendőt kapott. Anyám bejárt hozzá, rendszeresen látogatta. Nagyanyámmal elmentünk a holmimért. Anyám egyfolytában üvöltözött, mert tönkretettem az életét, hálátlan dög vagyok! Ettől kezdve nem volt anyám. Géza kijött a börtönből, kis idő múlva elhagyta, egy másik nőhöz költözött. Én már dolgoztam egy reklámcégnél, amikor egy napom várt a kapuban. Elmentem mellette, de ő loholt utánam. Megálltam.
– Mit akarsz tőlem? Nem vagy többé az anyám!
Erre dühös lett.
– Gyere haza – kiabálta –, már keresel, ideje visszaadnod a sok jót, amit kaptál tőlem! Felneveltelek, iskoláztattalak, most rajtad a sor, hogy támogass! Végül is Géza miattad hagyott el!
Egy darabig néztem, vártam az érzést, de nem jött. Megijedtem magamtól. Elveszett az emberségem? Jéghideg szívvel hagytam ott az utcán. Keserű, üres lélekkel elindultam az életbe. A nagybetűsbe.
Édes Anna

Édes Anna vagyok, Budapesten születtem. Gyerekkorom óta szeretek olvasni. Első novellámat néhány évvel ezelőtt írtam, elvittem egy volt tanárnőmnek, aki azt mondta, hogy bűn rossz!
Elraktam a fiókba, úgy gondoltam, nem kell erőltetni, ami nem megy. Másfél évvel ezelőtt aztán mégis elővettem, feltettem a Facebookon egy csoportban. Sikere volt, amennyire ez sikernek nevezhető.
Akkor kezdtem el ismét írni, írásaim először a Literatura csoportban jelentek meg, majd a Litera-túra Irodalmi és Művészeti Magazinban, a Comitatus folyóiratban, nyomtatott verzióban is.
Ma már vidéken élek, szeretem az egyszerű, emberi történeteket. Hiszem, hogy a jó írások hatására a lelkek megtalálják egymáshoz az utat.

Legfrissebbek a szerzőtől: Édes Anna

Tovább a kategóriában: « Negatívok A terv »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned