Logo
Nyomtatás

Tangó 30

A táncosnő az öltözőjében ült a tükör előtt, fésülte hosszú, barna haját, majd kontyba tűzte. Felállt és még egy pillantást vetett magára. Combközépig felhasított, egyszerű fekete ruháját elől ezüst minták törték meg. Izgatott volt. A partnere beteg lett, ma egy ismeretlen fiúval táncol. A főnöknek az utolsó pillanatban sikerült egyeztetni, egy ideig úgy látszott, nem is tud jönni.

– Ezt hogy gondolod? Olyannal táncoljak, akit nem ismerek? Biztos a bukás! A tangó nem disco! Sok idő, amíg összehangolódnak a párok, még ha napi szinten táncolnak is! –mondta a lány, nagyon mérges volt!
– Ne félj, olyan táncost szereztem, aki érti a dolgát, nem lesz baj!
– Ne győzködj, nem te viszed a bőröd vásárra!

A főnök titokzatosan mosolygott, aztán megbeszélték, ha nem megy, majd kitalálnak valamit, „sérülést, bokaficamot”, és leállítja az előadást. A lány nem túl lelkesen indult a táncterembe, már majdnem odaért, amikor meglátta a fiút. A srác háttal állt, beszélgetett valakivel. Aztán megfordult. Alex? A lány döbbenten megállt. A fiú a lányra nézett és egy pillanat múlva már szorosan ölelték egymást.

– Engedj már el! – mondta a lány és nevetett. Mindjárt kezdünk. Legalább a tánccal nem lesz baj, összeszokott páros vagyunk – a fiú rajongással nézte.
– Szép vagy! Semmit sem változtál.
– Hazudós! – nevetett a lány.
– Gyerünk fiatalok, kezdünk – jött sietve a főnök. Rákacsintott a lányra, miután beszélt a fiúval, tudja már, nagy szerelem volt az övék, de a fiú elhagyta. A lány soha nem bocsátott meg neki. Külön-külön mentek be a tánctérbe. A fiú háttal állt, a lány pedig úgy tett, mint aki akkor veszi észre, büszkén körbejárta. Mielőtt túlságosan eltávolodott volna, a fiú fel sem nézett, csak elkapta a lány csuklóját, magához rántotta. A lány átölelte, az arcuk összeért, mint azon az első éjszakán. Valami érthetetlen erő, különös vonzás, polaritás lökte őket egymáshoz. Sokáig csak keringtek egymás körül. Napról napra fogyott a távolság. Komolyan, nevetve, vágyakozva – vakon szerették egymást. A lány becsukta szemét, szinte egy helyben állva ringatóztak. Aztán felgyorsult a zene. Már figyelte a fiú minden rezdülését. Egy folyamatos, nonverbális „párbeszédre” volt szükség közöttük a tánc minden pillanatában. A fiú improvizált, a lány követte, ehhez nagy figyelem kellett.

Feküdtek egymás mellett a nagy franciaágyon, a félhomályos szobában. Nyelvük lágyan, érzékien táncolt A szerelem és a vágy egyre türelmetlenebbül követelte egymást. A szerelem szégyenlősen nevetett, de a vágy erős volt, így hát, a szerelem megadta magát. A lány teste életre kelt. Mellbimbói nekifeszültek a fiú forró bőrének. Karcsú lábaival átölelte a fiú derekát.

A zene egyre vadabbul lüktetett, a lépéskombinációk pontosan, teljes összhangot teremtve követték egymást. A tánc már tüzesen vad, szenvedélyes lobogással, üstökösként töltötte be a táncteret. A fiú szenvedélye elsodorta a lányt.

Hosszan, egyszerre gyengéden, és mégis vadul szeretkeztek. A lány szemeiben a fiú szerelme ezer színes fáklyaként lobogott.

A zene hirtelen elhallgatott. Egy pillanatig mozdulatlanul, fáradtan, boldogan, levegőért kapkodva álltak. Aztán kitört az ováció. Eszméletlen volt a siker! A lány a virágokat szedegette a földről. Reszketett minden porcikája. Minden igazi szerelem, ami véget ér, elvisz valami megismételhetetlent. Aztán sok idő múlva jön valaki, aki újra tanítja a tangó lépéseit. Akivel lassan, bizonytalanul, félve újrakezdődik a szerelem nagy, titokzatos misztériuma. Ami könny és mámorosan tüzes tánc, ami életre kelt a semmiből. A lány felállt. Most már mosolyogva hajolt meg.


-Édes Anna-

Utoljára frissítve:2019. december 02., hétfő 22:59
Édes Anna

Édes Anna vagyok, Budapesten születtem. Gyerekkorom óta szeretek olvasni. Első novellámat néhány évvel ezelőtt írtam, elvittem egy volt tanárnőmnek, aki azt mondta, hogy bűn rossz!
Elraktam a fiókba, úgy gondoltam, nem kell erőltetni, ami nem megy. Másfél évvel ezelőtt aztán mégis elővettem, feltettem a Facebookon egy csoportban. Sikere volt, amennyire ez sikernek nevezhető.
Akkor kezdtem el ismét írni, írásaim először a Literatura csoportban jelentek meg, majd a Litera-túra Irodalmi és Művészeti Magazinban, a Comitatus folyóiratban, nyomtatott verzióban is.
Ma már vidéken élek, szeretem az egyszerű, emberi történeteket. Hiszem, hogy a jó írások hatására a lelkek megtalálják egymáshoz az utat.

Legfrissebbek a szerzőtől: Édes Anna

© A Hetedik, minden jog fenntartva.