November

Szavak kellenek. Sok szót felépíteni magunkban életről, halálról, a megismerésről, és üzenet fentről, hogy minden teljes legyen. Bimbótól sziromhullásig, ragadós rügytől a talpunk alatt fájdalmasan roppanó száraz levélig. Ártatlan kisdedtől vénséges vénig. A sárguló leveleken halálra ítélt legyek mászkálnak a napos, furcsa gondolatokat hordozó novemberi őszben, itt, ebben a salzburgi, városszéli parkban.
Felettünk az eget repülők fehéres csíkjai maszatolják szorgosan. A park füves részén egy fogyatékos kamaszlány rikoltozva labdázik szüleivel. A szomorú, fáradt arcú idősebb házaspár mozdulatai elárulják, hogy értik gyermeküket. Kicsit bánatos lettem. Én csak a körülöttem áramló szavakat szeretném megérteni, de az sem sikerül mindig.
Egy apró, fekete pók a fonalán lóg a „padom” széléről. A pad persze úgy az enyém, miként az élet: kölcsön kaptam és fizetem a részleteket. Meddig? Nem tudom. Zöld, foltos levél hull le mellettem a földre, a kis pók talán megijedt, gyorsan ereszkedik az őszi fényben a pad lába felé. Közben, a ragyogó napsütésban egyre hullanak köröttem szorgalmasan, hol itt, hol ott, a feladatukat elvégzett levelek.
Gyermekségem idején gyűjtöttem a lehullott leveleket, de a lapok között préselt nem más, mint egy „levélmúmia” egy emlékkönyvben, jövőtlen üzenetben. Látszik rajta minden ér, mely nemrég életet hordott, nem ismert bánatot, halált, csupán tette a dolgát. A pad széléről az elmúlás himnuszát figyelem – mégis szebb, mint amit a tükrömben látok reggelente – a fénybe fordítok egy sérült levelet. Mint égetett heg, ez a sötétlő sérület.
„Mama” – kiáltja, egyszerre érthetően a gyermek, de több értelmes szava nincsen, rikkantás minden újabb hangja. A levelek hullnak tovább rendületlen, s puhán neszező mintát raknak a park útjaira, fűre, padra, majd könnyen múló lombszőnyeggé szövődnek csendesen. A természet színpompás rekviemje Mozart szülővárosában, a büszke vár alatt elnyúló polgári városban, ahol esténként Karajan szobrának árnyéka vezényli az elmúlás szimfóniáját, s Almásy László gróf itteni sírján megáll pihenni a tisztelet csendje, majd az éjszakai város felett Georg Trakl verseiből susog strófákat a havasokból leszálló szél.
Szeretnék egyszer álmodban járni, te magasból lepergő levél, jó lenne Naptól, Holdtól, esőtől életet hordozó üzenetet kapni; madarakkal, csillagokkal bátran barátkozni, egyszerűen az életre csodálkozni! De mi lesz velünk, és utódainkkal? Lesz-e még vándor, hírül vinni azoknak, akiket illet, hogy nem mindig cselekedtük meg – mi európaiak – mit megkövetelt ez a tágas HAZA!

Elmúlás szomorú illata,
halálszag múló létben.
Velem van most is,

csak nem érzem éppen.

Az őszi ég: „Őszikék”,
Arany mester szavával
játszom, ebben a libbenő,
fanyar lombhullásban.

Ez a fa sem tudhatja még
kihajt-e újra tavaszra?
Vagy elfűrészeli jövőjét
az örökkön többre vágyó
„teremtés koronája”.

Salzburg, 2018. november 10.

Utoljára frissítve:2019. november 03., vasárnap 22:03
Czirok Ferenc

ECSET ÉS TOLL
 1951. május 5-én születtem Budapest XVII. kerületében, Rákoscsabán. Életem első 26 évét Esztergomban töltöttem.
 Első verses és prózai kísérleteimet 12-13 éves koromban írtam. 1964-ben Pifkó Péter barátommal „királydrámákat” írtunk Shakespeare után szabadon és a magunk készítette díszletekkel egy apró papír színpadon a jeleneteket be is állítottuk. Rajzolni, majd festeni egy szerelmi csalódás után kezdtem tizenhat évesen. Ezután hosszú szünet következett.
 1975. Ifjúmunkás olvasótábor, Esztergom. Megismerkedtem Györke Zoltánnal, Szilágyi Ákossal, Zirkuli Péterrel és Sárándi Józseffel. Sokat tanultam tőlük.
 1994-ben kezdtem újra, amit kamasz koromban abbahagytam. Párhuzamosan rajzoltam, festettem és leírtam gondolataimat, érzéseimet.
 1996-1998 között Mártélyban természetfestést tanultam Czakó Jánostól és Holler Lászlótól, majd rajzot és kreatív festészetet Mizser Páltól Zebegényben és Verőcén. Hasznos szakmai tanácsokkal segített még pályámon Morvay László.
 1996-tól veszek részt rendszeresen egyéni és csoportos kiállításokon Magyarországon, Ausztriában, Szlovákiában, Romániában és Németországban.
 1998-2000 tűzzománcot Túri Endrétől Kecskeméten, Rácz Gábortól Óbudán, és Gertrud Rittmann-Fischer-től Himmerodban (Németország) tanultam.
 1998-tól jelennek meg írásaim, novellák, esszék, versek, valamint grafikáim, képeim, különböző újságokban, folyóiratokban, antológiákban. (pl.: Bihari Napló /Nagyvárad/; Bécsi Napló; Esztergom és Vidéke; Mentsvár; Átkelő; Jelenlét; Szél-járás; Polisz; Muravidék; Kézjegy – Tolna megyei antológia; Könyv, Könyvtár, Könyvtáros /3K/; Napút)
 2004. november 11-én felvettek a MAOE-be (Magyar Alkotó Művészek Országos Egyesülete) Szentgyörgyi József és Huller Ágoston ajánlásával.
 2006. június. Megjelent a karcagi Barbaricum Kiadónál Sárándi József Birtokviszony című kötete, amelynek a borítóját „piktografikáim” (Sárándi leleménye) díszítik. A kötetben pedig illusztrációim kaptak helyet.
 2008. A pilisvörösvári székhelyű Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület kiadta H. Dobos Mária (Horváth Gáborné dr.) Kereszt-Utak című könyvét. A kötet címlapja grafikáim felhasználásával készült. 
 Művészi és emberi hitvallásomat a Talán igen című versemben sikerült megfogalmaznom:
„Az egymást mérhetetlenül gyűlölni / és akár gondolkodás nélkül megölni / képes embert talán még nem lehetetlen / feladat megtanítani, hogy elrontott / világában a szépet és a jót is meglássa. / Két nagyon jó eszközt látok erre: / a szeretetet és a művészetet.” (Budapest, 1999. július. Megjelent a VIRRADAT IV. Antológia 2001. Tíz év tükrében c. kötetben, szerk. Okányi Kiss Ferenc író, Uránusz Kiadó, 2001.)
 Díjaim: Kollár György Emlékdíj, Mártély 1997; Téli Tárlat díj, Hódmezővásárhely 1999; Accordia Kiadó Irodalmi pályázatának Nívódíja, 2002; A pilisvörösvári KAPTÁR Művészeti Egyesület Radnóti Miklós emlékére kiírt irodalmi pályázatán I. helyezés, 2009; A Pilisi Alkotó Kaptár Egyesület (PAK) Szőlészet és borászat a képzőművészetben és az irodalomban pályázatán megosztott irodalmi I. díj, 2010; Művészet és Kultúra Világa Egyesület Víz „…csak tiszta forrásból…” Nemzetközi Festészeti Kiállítás 2012. Arany elismerő oklevél. Arany János-bicentenárium, Napút pályázat, Verselemzés kategóriában III. helyezés, 2017.
 Első kötetem, huszonöt novella, tizenhat illusztráció, a borítókép is az én munkám, 2018 karácsonyán jelent meg Démonűző kegyelem címmel a Kráter Kiadónál.
 Második könyvemben versek, lírai prózák, és negyvennégy grafikám szerepel. Címe: Pitypang és csillagablak. A borítón egy tizenkilenc évesen festett képem látható. Karácsonyra fog megjelenni.
Czirok Ferenc
 

Legfrissebbek a szerzőtől: Czirok Ferenc

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned