Tündérkirálynő kocsiján


Vaságyon álmodott álmomban, karodba zárva dúdoltam, a fejemre húzott kincstári pokróc alatt. S nem tartottam furcsának – álmomban sem –, hogy a materializmust valló társadalmi rend kellős közepén, amikor vörös zászlókba öltözött az ország a legtöbb ünnepen, én tündérmesében járok. Az álom furcsán, valóságos színhelyén aztán tüzet ugrottam veled az év legrövidebb éjszakáján, azon a gyorsan múló, varázslatos éjjelen, amikor a tündérek és manók az emberek közé látogatnak. Ekkor történt, hogy a sejtelmesen fehér éjben, a halkan fecsegő tó vizéig lógó fűzfák lombjának nyári szellő himbálta sok-sok levele az álomhintón röppenő, szerelmet pártoló tündérkirálynőről mesélt nekünk, aki minden csínyre képes. A halak, kíváncsian a lobogó tűzre, ki-kiugrottak a tóból – belehallgatva a fűzfa meséjébe –, közben a lángok változó fénye különös színeket igézett csillogó testükre, s így megfestve csobbantak vissza az álomtóba. Mi, egy vén fűz ágainak szemérmes függönyétől védve, forró testtel, gyönyörbe torzult arccal öleltük egymást újra és újra, így ünnepelve a rövid éjszakát. Hosszú csókjainkat és beteljesülő örömünk fel-feltörő hangjait nevetgélő tündérlányok tapsolták lelkesen. Csodálatos volt ennek az álom-éjnek fölénk boruló ünnepi köntöse! Kékbe olvadt lassan fehérré szelídülő sárgán, majd jáspis zölden, áttetszően ragyogott felettünk csapongva az éjasszonyának fénnyel festett elbűvölő palástja.
Gyorsan eljött a hajnal. Reggelre hűvös gyöngyöket fűztek harmatból, szép ívű bokádra, a csíntalan manók. Arra ébredtem, hogy hajad csiklandozta orromat. Aztán boldogan sétáltunk a kelő nap aranyló fényében, míg a réten a virágok – melyekben az éjszakai tündérek találtak búvóhelyet – istennőként csodáltak, akárcsak én, s intés nélkül hódoltak előtted. Mire visszatértünk a fűzfákkal szegélyezett tó zegzugos partjára, örökös életkedvével zsongott köröttünk a meleget lehelő nyár. – Figyelj csak! – szóltál nevetve –, mutatok valamit, majd nagyot ugorva eltűntél a vízben. Opálos fényű tó vizén emberhattyú lettél. Az éjjel erősen derekamra fonódó lábad izgalmas íve, apró hullámoktól tördelt árnyat vetett a vízre. Megállt velünk az idő, ez a fáradhatatlan fuvaros, s én csak csodáltalak némán, az elmúlás fájdalmában, könnyes szemmel partra vetetten. – Ott úszik vágyaim asszonya – sóhajtottam keserűn.
– Jó reggelt elvtársak, ééébresztő föl! Ordították a visszhangzó folyosón teli torokkal az ügyeletes és naposai eltorzult hangon. – Reggeli tornára, a folyosón, kétsoros vonalban sorakozó! Ugorjanak ki az ágyból elvtárskáim, mintha élnének! Gyerünk, mozgás! A lajhár magukhoz képest kapkodó idegbolond! És belökték durván az ajtót.
Nyugtalanul ébredtem, álmom – ahová sokszor visszavágytam – valahol a túlparton maradt.

Minden végtelen,
és ami bennem volt, a
szerelem, hol van?

Utoljára frissítve:2019. október 20., vasárnap 08:21
Czirok Ferenc

ECSET ÉS TOLL
 1951. május 5-én születtem Budapest XVII. kerületében, Rákoscsabán. Életem első 26 évét Esztergomban töltöttem.
 Első verses és prózai kísérleteimet 12-13 éves koromban írtam. 1964-ben Pifkó Péter barátommal „királydrámákat” írtunk Shakespeare után szabadon és a magunk készítette díszletekkel egy apró papír színpadon a jeleneteket be is állítottuk. Rajzolni, majd festeni egy szerelmi csalódás után kezdtem tizenhat évesen. Ezután hosszú szünet következett.
 1975. Ifjúmunkás olvasótábor, Esztergom. Megismerkedtem Györke Zoltánnal, Szilágyi Ákossal, Zirkuli Péterrel és Sárándi Józseffel. Sokat tanultam tőlük.
 1994-ben kezdtem újra, amit kamasz koromban abbahagytam. Párhuzamosan rajzoltam, festettem és leírtam gondolataimat, érzéseimet.
 1996-1998 között Mártélyban természetfestést tanultam Czakó Jánostól és Holler Lászlótól, majd rajzot és kreatív festészetet Mizser Páltól Zebegényben és Verőcén. Hasznos szakmai tanácsokkal segített még pályámon Morvay László.
 1996-tól veszek részt rendszeresen egyéni és csoportos kiállításokon Magyarországon, Ausztriában, Szlovákiában, Romániában és Németországban.
 1998-2000 tűzzománcot Túri Endrétől Kecskeméten, Rácz Gábortól Óbudán, és Gertrud Rittmann-Fischer-től Himmerodban (Németország) tanultam.
 1998-tól jelennek meg írásaim, novellák, esszék, versek, valamint grafikáim, képeim, különböző újságokban, folyóiratokban, antológiákban. (pl.: Bihari Napló /Nagyvárad/; Bécsi Napló; Esztergom és Vidéke; Mentsvár; Átkelő; Jelenlét; Szél-járás; Polisz; Muravidék; Kézjegy – Tolna megyei antológia; Könyv, Könyvtár, Könyvtáros /3K/; Napút)
 2004. november 11-én felvettek a MAOE-be (Magyar Alkotó Művészek Országos Egyesülete) Szentgyörgyi József és Huller Ágoston ajánlásával.
 2006. június. Megjelent a karcagi Barbaricum Kiadónál Sárándi József Birtokviszony című kötete, amelynek a borítóját „piktografikáim” (Sárándi leleménye) díszítik. A kötetben pedig illusztrációim kaptak helyet.
 2008. A pilisvörösvári székhelyű Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület kiadta H. Dobos Mária (Horváth Gáborné dr.) Kereszt-Utak című könyvét. A kötet címlapja grafikáim felhasználásával készült. 
 Művészi és emberi hitvallásomat a Talán igen című versemben sikerült megfogalmaznom:
„Az egymást mérhetetlenül gyűlölni / és akár gondolkodás nélkül megölni / képes embert talán még nem lehetetlen / feladat megtanítani, hogy elrontott / világában a szépet és a jót is meglássa. / Két nagyon jó eszközt látok erre: / a szeretetet és a művészetet.” (Budapest, 1999. július. Megjelent a VIRRADAT IV. Antológia 2001. Tíz év tükrében c. kötetben, szerk. Okányi Kiss Ferenc író, Uránusz Kiadó, 2001.)
 Díjaim: Kollár György Emlékdíj, Mártély 1997; Téli Tárlat díj, Hódmezővásárhely 1999; Accordia Kiadó Irodalmi pályázatának Nívódíja, 2002; A pilisvörösvári KAPTÁR Művészeti Egyesület Radnóti Miklós emlékére kiírt irodalmi pályázatán I. helyezés, 2009; A Pilisi Alkotó Kaptár Egyesület (PAK) Szőlészet és borászat a képzőművészetben és az irodalomban pályázatán megosztott irodalmi I. díj, 2010; Művészet és Kultúra Világa Egyesület Víz „…csak tiszta forrásból…” Nemzetközi Festészeti Kiállítás 2012. Arany elismerő oklevél. Arany János-bicentenárium, Napút pályázat, Verselemzés kategóriában III. helyezés, 2017.
 Első kötetem, huszonöt novella, tizenhat illusztráció, a borítókép is az én munkám, 2018 karácsonyán jelent meg Démonűző kegyelem címmel a Kráter Kiadónál.
 Második könyvemben versek, lírai prózák, és negyvennégy grafikám szerepel. Címe: Pitypang és csillagablak. A borítón egy tizenkilenc évesen festett képem látható. Karácsonyra fog megjelenni.
Czirok Ferenc
 

Legfrissebbek a szerzőtől: Czirok Ferenc

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned