Szeretetéhség

- Miért nyekereg? – kérdezte a kisfiú a reggeli vonaton.
Anyuka apatikusan bámult már az állomáson, kisfia mellette toporgott. Szeretett volna beszélgetni, fel-felnézett anyjára, de ő konokul nézett egy távoli pontra és nem érzékelte a feléje irányuló hangtalan kérést. A vonaton is így ült, szinte ott sem volt, elfoglalták a gondolatai.
- Mikért nyekereg? – kérdezte újra az ötéves forma.
- Nem tudom. – volt az alig hallható sírós hangú válasz.
A gyerek már megszokhatta, hogy kérdései válasz nélkül maradnak, mert hangtalanul üldögélt tovább. Valamit aztán megint mondott, mire anyja elmosolyodott, felé fordulva megsimította a kicsi arcát egy újjal, aztán visszasüppedt gondolataiba.
Amikor leszálltunk a vonatról, még láttam őket. Nem siettek, ballagtak. A kisfiú kétszer is tett egy-egy tétova mozdulatot anyja keze felé, fel-felemelve karját, de hiába. Anyuka ment, a gyerek pedig kullogott mellette.
Aztán elsiettem, de sokáig látni véltem őket és a lelkem sajgott. Csak el nem veszítse! Talán még van remény, hogy egymásra találjanak, gondoltam és felszálltam a villamosra.

Harangozó Sándorné

Harangozó Sándorné

Minden egy verssel kezdődött. 9 éves lehettem, amikor egy újságban megláttam Móra Ferenc: Sétálni megy Panka c. versét. Körítve réti virágokkal és a kislány képével. Sokszor elolvastam, néztem az oldalt, megbabonázott. Végül nekem adták az újságot.
Talán ekkor határoztam el, hogy tanító leszek és közöm lesz az irodalomhoz. Mert a kaland folytatódott Petőfi Sándorral, Arany Jánossal, majd Jókai Mór regényeivel. A világirodalom remekei már felnőttként találtak meg, akárcsak a remek, magyar írók.
A tanítás az életem, a hobbim lett. Sok évet tanítottam Somogysámsonban. Az iskolai évek bővelkedtek élményekben. Vers és dalok nélkül egy nap sem múlhatott el.
Már nyugdíjasként kezdtem mentorkodni a Helyőkeresztúrról elindult tanítási módszer keretében. A közelmúltban fejeztem be ezt a munkát.
Jelenleg a falunkért dolgozom, a Somogysámsonért Egyesületben, az Irodalombarátok Köre tagjaként. Programokat szervezünk, főleg gyermekeknek.
Sok időt töltök a családommal, hat unokám igazi élményt és elfoglaltságot ad a mindennapjaimban. Nem unatkozom.
Utazás közben jutnak eszembe azok a történetek, amiket aztán később papírra vetek. Ezeket úgy hívom, „kis szösszenetek”, melyeknek témáját a való életből merítem.

Legfrissebbek a szerzőtől: Harangozó Sándorné

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned