Szárnyalás

– Cudar az élet – jelentette ki halkan Czudarné Durcza Aranka, elmosolyodott, aztán a mélybe vetette magát.
A légellenállási együtthatók művészeti késztetésként csoportosultak, a fényes, flitteres, üveggyöngyös szövet megfeszült.
– Még mindig gyönyörű és kívánatos az én édes kicsikém – vigyorgott Czudar Béla, amint zuhant felé az asszony, gömbölyű melleihez feszült a légtornász dressz, meztelen combjai összezárva, csupa ív és domborulat mindenütt. A férfi nem habozott, amikor ott volt az ideje, elkapta a nő erős kezeit, hintáztak még egy darabig a magasban, aztán visszapenderítette a kötelek mellé. Felzúgott a taps. Kevés is elég a boldogsághoz.
Aranka lecsót készített vacsorára, erőset, ahogy Béla szerette, kolbásszal, sok paradicsommal, paprikával és füstölt kolbásszal. Odakészített mellé egy üveg hideg sört is, aztán megsimogatta a férje vállát, s azt mondta, megy aludni, mert fáradt.
– Azt hittem, lesz ma valami – vágott egy grimaszt Czudar Béla.
– Nem lesz – felelte Czudarné Durcza Aranka.
Hajnalban a nő halkan kibújt a takaró alól, felöltözött, lábujjhegyen kiosont a lakókocsiból, a cirkusz előtt lábára húzta szandálját. Már ott várta egy öreg Peugeot volánjánál Suka Jenő. Megnyalta a szája szélét, amikor meglátta Arankát. Gyönyörű és kívánatos nő, állapította meg. A reptéren kiszálltak a járműből, megölelték egymást. A férfi érezte, hogy nadrágjában változások történtek, legszívesebben azonnal magáévá tette volna Arankát, de nem ez volt a program.
Felberregett a sárkányrepülő motorja, öregesen köhécselt kicsit, aztán nekilódultak a pálya betonjának. Suka vigyorgott, Aranka elkerekedett szemekkel mosolygott, kicsit kapkodta a levegőt izgalmában. Néhány perc múlva már a felhők alatt repültek. Lenézett a magasból, látta a színes cirkuszsátrat, amely úgy nézett ki, akár egy muffin, közepén egy cseresznyével. Hangosan felnevetett, ez a szabadság, a beteljesülés, otthon; Jenő lakásában szeretkezni fognak, mindent megtesz neki, amit csak kér, nincs több lecsó, nincs több behűtött sör, nincs több értelmetlen vágyakozás, nincs több boldogtalanság, csak szárnyalás a felhők felett, orgazmus, boldogság, Campari, hűtött narancslével.
Leállt a motor. Jenő rémülten nézte a lehanyatló mutatókat. Aztán indított. Egyszer. Kétszer. Háromszor. Czudarné Durcza Aranka a sirályokkal hadakozott, az egyik oldalon szétszakították a sárkányrepülő szárnyát, oldalra billentek, aztán lassan zuhanni kezdtek. Majd egyre gyorsabban, a színes cirkuszsátor egyre nagyon maffinná sült a meleg nyári napon, közepén egy óriási cseresznyével. Aranka egy lemondó grimaszt vágott, tudta, Béla most nem fogja elkapni. Csak a lecsót és a sört nem sajnálta.

Egervári József

Egervári József vagyok, Jászberényben születtem 1962-ben, de Cegléden élek már huszonöt éve. Semmiféle irodalmi végzettségem sincs, a kötelező általános- és középiskolai magyar órákon kívül csak az olvasás szeretete vonzott az írás művészetéhez mindenféle kacskaringós utakon.

Tizenhét évig újságírással foglalkoztam, egy kisvárosi lapnak főszerkesztője is voltam egy darabig, míg bele nem tenyerelt a politika, s mivel sosem szerettem bértollnok lenni, egyik napról a másikra eljöttem az újságtól.

Öt éve ismét nekifogtam verseket, elbeszéléseket, novellákat írni, több antológiában, internetes oldalon jelent meg írásom.

Tovább a kategóriában: « Badarság Manyóka néni »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned