Logo
Nyomtatás

Beszélgetek a kutyámmal

Öt hetes kajla zivatarka voltál Panna, amikor megvettem
belépődet. Hű közönség, száz helyett tapsolsz kilenc év
óta, s vad ínyeid közül nem nyílott rám harapás-rózsa,
pedig nem is vezéred, falkatársad én, tér ölelő lépteid
alól kiloptam a teret, s eloroztam remek fogaid ősi
célját. Amikor teliholdas éjszakán számtalan puha árny
indul el a szél nyomán, te nem bűvölheted unott hördülésig
az eget, hogy moccanjon már a fénytányér, az a vakmerő
ismeretlen erő; s izzó szemeidben nem gyújt örömet a tőled
messzire menekült csillag-ménes. Vadságodban is gyáva-kényes
őszülő kutyám, nyüszítve futnál viharok elől, ám szórod, fölé
pirulnál, ha csak sejtenéd, hogy pipacs szíveddel növényházi
vizsgát teszel. Igaz, csatakosra ázott, feketébe hajló ordas
viseleted alatt nem didereg a test és lélek, de nem is
tudhatod, micsoda öröm tisztások tömör melegében farkas
röhögéssel szárítkozni. Az ösztöneidben hányódó falkavezér
izmos hívóhangja helyén is a hozzád illetlen, törékeny
Panna szó fitogtatja magát. Elődöd hagyta rád, a farkas-
gúnyát viselő szelídség. Bár a személyedet igazoló törzskönyvi
név: Csengőháti Céda, buta figyelmetlenség vagy rossz tréfa
volt csupán. Udvarias hímek sosem ugrottak meg játékos harapásod
elől, s engedékennyé vált lángoló derekadat egy sem fogta át.
Elvettem tőled a kölyökvárás anya-építő örömét is, sejtjeid
mélyén évről-évre teljesítetlen hamvad el az igény. Ki tudja,
hány szerelmi idény programoz be még, hány zömök, gömbölyű fejű
kölyök bukfencezik faji ösztönöd villámcsapásaiban... Büszke
bordáid és vad tomporod alatt érik az idő, jó kutyám, gyorsan
nő, ami lélek benned, mélyül a nekem esküvésed, és szíved
körül apad, apad az élet anyag-ereje. Egyre jobban gyúródsz,
amikor elmegyek, ám frissen vihogva simulsz, ha érkezem.
Távollétemben olykor ellenállhatatlan vágy fog el apró bűnök
után, új szagokat keresve méteres gödröt ásol, vagy meggyullad
tekintetedben fő ellenséged: az unalom, s darabokra téped.
Házadnak szőnyeg-ágya, szegény lányka csutka-babája áldoz
e játéknak. Néha falat is kaparsz, csúf akadályt, remélve,
hogy egyszer talán utánam enged... És nem szégyelled, nem is
bánod, tekeregve körbejárod vétkedet, majd vigyorogva, céda
kis ringással lesed háborgó kedvemet. Ekkor és csakis ekkor:
ér a neved. Öltél is már, de ha meg nem bocsátanám neked,
született ragadozónak, hogyan élhetnék vérengző fajtársaim
között, akik halállal üzekednek, amikor ölnek... Anyaggá
tömörült fényszerkezet Isten mindhárom lépcsőfoka e földön,
de: a növény habpamacs virága felsőbb parancsra nyílik,
kívül az anyalét akaratán. Te, kutyám, beépített program
szerint szagokat osztályozol komoly képpel, s döntésed
az eredményben. Az embernek meg kell találnia az egyéni kódot,
amellyel a tudatában levő szabad végű elektródot összeköti
a Mindenséggel. - Akarata hegylábától csúcsig megy az Isten!...
Igaz, földre szegett fejjel nem indulhatok vörös
illat-ösvényeken; éneklő hímek hívására csak válaszolok
őszi, tavaszi lázban; s nem hömpölyög utánam gömbölyű
kölyök-had, de mit bánom őket! Mit bánom a pimasz Holdat
a messzire menekült Vénuszt és Szaturnuszt, a sötét lombok
fölött hunyorgó csillagménest. Hozzájuk képest nagyobb
kaland vad fogaim fékezése is, amikor hangoddal harapva
elzárod előlem az emberadta falkajátékot... Kárpótolj
érte, s légy ott velem, amikor farkasügetéssel szabad
mezökre indul a lelkem, és nézz utánam, bármily röviden.

Utoljára frissítve:2018. október 29., hétfő 09:55
Bartos Aranka

Bartos Aranka / 1932-2012 / költő Bácsborsódon született, majd hamarosan Bajára került. Három testvére közül a bátyja, Endre híres festőművész lett, de szobrászként is nagyot alkotott. A bajai ház, amiben felnőttek és amiben Aranka leélte az életét, ma Bartos Emlékház címen látogatható hely a művészetek iránt fogékony közönség számára.
Bartos Aranka több mint negyven éven át könyvtáros volt a bajai Ady Endre Városi könyvtárban. Első versét tizenöt évesen írta, az utolsót pedig halálos ágyán, húgának diktálva azt. Tagja volt a helyi Sugovica Irodalmi Körnek, valamint a Kézjegynek, vagyis a Tolnai Tollforgatók Egyesületének. Rendszeresen publikált a "Jelkysvárosban", az évenként megjelenő "Kézjegy" antológiában; emellett a "Bajai Honpolgárban", a "Heti Hírmondóban", a "Művészet és Barátai" folyóiratban, a csongrádiak "Üzenet társaimnak" című, és még egyéb antológiákban is. Irodalmi pályázatokon lett díjazva, és elismerte őt városa is: Megkapta a "Baja Város Kultúrájáért" kitüntetést.

Bartos Aranka: Önéletrajz helyett

Úti keresztfa tövénél a vándor, ha
leroskad, s a látóhatáron túlra tekint,
ősi erő szövi át csendjét, mint annak,
aki békét nyer a szavak reményzöld
sűrűjében, e viharpihentető nagyerdő
közepén... Már gondolati formában is
zenél a magyar szó, Istentől való
nyelv a mienk, ahol hittel rak
fészket a költészet: - tölgyfalomb
sátorban a dalos madár. Az emberi lét
talaján annyi a buktató, ahány a lépés,
de a tilosba tévedt, űzött elme, ha
elfárad, itt nyugvóhelyre talál, mert
versben a szó megdicsőül, mint déli
sugár az úti kereszt pléhkrisztusán.

https://www.youtube.com/watch?v=HNry1rl4xIs

© A Hetedik, minden jog fenntartva.