Akkor is!

– Maga is fél?
– Mitől kellene félnem?
– Hát, nem hallotta?
– Mit kellett volna hallanom?
– Jönnek.
– Kik jönnek?
– Hát, ők.
– Kik ők?
– Akik elvesznek mindent.
– Hogy veszik el?
– Gyorsan. Kegyetlenül. Nem vagyunk biztonságban.
– Ki mondja ezt a badarságot?
– Mindenki.
– Lát itt valakit rajtam kívül?
– Nem, de ez nem jelenti azt, hogy már nincsenek itt.
– Ufókra gondol? Idegen lényekre?
– Dehogy! Maga vakon van?
– Nézek, de nem látok semmit, senkit.
– Jobb félni, mint megijedni.
– Igen. Sok lúd meg disznót győz.
– Na, ez az! Már maga is tudja!
– Mit?
– Hogy legyőznek bennünket.
– De kicsoda?
– Az mindegy. Legyőznek, megerőszakolnak, kifosztanak.
– Értem. Nagyon fél?
– Nagyon.
– Mennyire nagyon?
– Hát, nagyon, de nagyon.
– Ez segít?
– Maga mit kérdezősködik? Csak féljen, ne kérdezősködjön!
– De én nem akarok félni.
– Maga idióta. Nem lát a szemétől?
– Ha megmondja, mit kell látnom, talán látni fogom.
– Ne szórakozzon velem! Maga kém?
– Dehogy vagyok kém.
– Akkor mit nem ért?
– Semmit se értek.
– A terroristák is ilyenek. Úgy csinálnak, mintha nem értenének semmit.
– Maga megbuggyant? Nem vagyok terrorista!
– Ők is ezt mondják. Már magától is félek! Álljon arrébb.
– Nem állok. A buszmegálló mindenkié.
– Dehogy mindenkié! A miénk! Ezt is el akarják venni!
– Mi a fenének kellene bárkinek is ez a lepusztult buszmegálló?
– Csak. Utálom magát. Meg akar zavarni.
– A franc se akarja magát megzavarni.
– Maga gyanús nekem. Nagyon gyanús!
– A buszra várok.
– Akkor is gyanús. Maga nem fél, s aki nem fél, az az elkövető.
– Ugyan, hagyjon már a hülyeségével. Nem követek én el semmit!
– Ide is követett. A buszmegállóba.
– Követte a fene.
– Ne mozduljon! Kés van nálam!
– Megőrült?
– Maga az őrült! Gyűlölöm magát!
– Magának teljesen elment az esze!
– Dehogy ment! Én vagyok a normális! Maga le akar rohanni engem!
– Atyavilág! Magának elmentek otthonról!
– Nem mentek el, mindig van már otthon valaki! Maguk nem fognak tudni kirabolni.
– Nyugodjon meg, jóember, nem akarom én magát kirabolni.
– Nem nyugszom! Ne nyugtatgasson! Gyűlölöm magát!
– Jön a busz.
– Ne terelje a szót.
– Tényleg jön a busz.
– Jönnek a társai?
– Nem. A busz jön.
– Ezt megúszta. De akkor is gyűlölöm magát! Akkor is!

Egervári József

Egervári József vagyok, Jászberényben születtem 1962-ben, de Cegléden élek már huszonöt éve. Semmiféle irodalmi végzettségem sincs, a kötelező általános- és középiskolai magyar órákon kívül csak az olvasás szeretete vonzott az írás művészetéhez mindenféle kacskaringós utakon.

Tizenhét évig újságírással foglalkoztam, egy kisvárosi lapnak főszerkesztője is voltam egy darabig, míg bele nem tenyerelt a politika, s mivel sosem szerettem bértollnok lenni, egyik napról a másikra eljöttem az újságtól.

Öt éve ismét nekifogtam verseket, elbeszéléseket, novellákat írni, több antológiában, internetes oldalon jelent meg írásom.

Legfrissebbek a szerzőtől: Egervári József

Tovább a kategóriában: « Az irodalom rejtelmei Légó »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned