Undor

 

A tanár megdicsér. Az osztály utál. Így megy ez nap mint nap. Mintha az, hogy művelt vagyok, hogy többet tudok náluk, bűn lenne. Mintha emberiesség ellenes bűntettet követtem volna el, vagy legalábbis szodomizáltam volna egy kismacskát.
Otthon vendégség van. Apám az iskolában sztár volt. A lányok kedvence. A suli legnépszerűbbje. Most részeg. Rólam beszél. Elhangzik a szégyen szó. Elhangzik a buzi szó.
– Miért nem tud olyan lenni, mint az apja? – mondogatja. Miért nem tudok az iskola bikája lenni? Miért nem tudok népszerű lenni? Miért nem tudok a lányok kedvence lenni?
Miért nem tudok olyan lenni, mint az apám?
Nem tudja elviselni, a könyvekben találtam meg önmagam. Legyen az szépirodalom, tudomány vagy filozófia. Nem bírja felfogni, miért bújom Sartre vagy Schrödinger könyveit. Könyveket a kémiáról. Természetgyógyász könyveket, amiket anyám olvas.
Születésnapomra autósmagazinokat kapok tőle. Karácsonykor pornólapokat rejt a pufók angyalkás csomagolópapír. Kizárólag leszbi pornókat. Fél, hogy a meztelen férfiakra verem ki.
Apám azt akarja, olyan legyek, mint ő. Kondicionálás. A házunk a 101-es szoba. A Szeretet-minisztérium.
A helyzet az iskolában sem jobb. Gyűlölnek. Okos vagyok és népszerűtlen. Szerencsém, hogy az iskola bikája, Nándor szárnyai alá vesz. Így csak ő ver és aláz meg minden nap.
Egy nap odajön hozzám és közli, tudja, mennyire otthon vagyok a természetgyógyászatban és a gyógyszerek világában. Segíteni fogok neki, hogy szupersportolóvá váljon.
Nem hiszem, hogy van hozzá kedvem, mondom.
– Nincs választásod.
Szerintem mindig van választásunk, mondom.
Egy fülessel alátámasztja, hogy nem mindig. Kondicionálás. Valahol az iskola dohos szertárában egy diktátor fényképe porosodik.
Egyre többet lógok velük. A menőkkel. A népszerű fiúkkal és lányokkal. Persze csak kapcarongy vagyok. A kutya, aki a szoba közepére szarik, de legalább eltünteti a maradékot.
A maradék vagyok, amit csak tologatnak a tányér szélén.
Segítek Nándor étrendjében. Azt eszik, amit adok neki. Néha persze felturbózva némi erősítővel. Hogy szupersportoló legyen.
A butácska lányokkal egyre többet beszélek. Nekik nem túl sok érzékük van a tanuláshoz. Nekem annál több a tanításhoz. Nekik nem túl sok eszük van. Nekem nagy a türelmem.
Nem sokkal később összejövök egy szőke lánnyal. Belém szeret. A többiek is kezdenek megkedvelni.
Egy nap ketten ülünk Nándorral a téren. Rám néz. Szomorú.
– Nem bírom apám elvárásait. Azt akarja, mindenben a legjobb legyek. Azt akarja, a középiskola után ügyvédnek tanuljak. Azt akarja, hogy olyan legyek, mint ő.
Miért kéne olyannak lenned, mint az apád, kérdezem.
Nándor rám borul. Sírni kezd.
Megható. Barátság és bizalom.
Ne légy naiv. Csak hangulatingadozás. Egyszerű kémiai reakció, amit a hormontabletták okoznak, amit azóta csempészek az étrendjébe, mióta azt eszi, amit én adok neki. Kondicionálás. Ő az én kicsi Alexem. Az én gépnarancsom.
Néhány hónap után egyre népszerűbb vagyok. Nándor melle néhány hónap után láthatóan megnő. Jelentkeznek az impotencia első jelei. Szexuális hovatartozása megkérdőjeleződik. Identitása apró darabokban, mint az ételébe gondosan beleporlasztott progeszteron tabletták.
Odaadom neki a pornómagazinokat, amiket apám vett nekem. Arra sem áll fel neki.
Talán, mert szaruhártyájának görbülete is megváltozott a gondosan adagolt ösztrogén hatására, de semmit sem sejt. A hirtelen hangulatváltozások, az érzékenység, a megnagyobbodott mellek, mind-mind a hormonkezelés hatása. De ő semmit sem vesz észre belőle.
A többiek engem kérdeznek, mi történik vele. Arra gyanakodnak, hogy hererákos, emiatt hormonkezelést kap, ezért nem merik előtte felhozni.
Mikor kérdeznek, nem mondok semmit. Ha óriási pletykát akarsz elindítani, csak hallgass sejtelmesen. Hagyd, hogy kattogni kezdjen az agyuk. Az emberek iszonyatos képzelőerőre tesznek szert, ha pletykákról van szó. Ha annyi időt, energiát és kreativitást fektetnénk a fontos dolgokra, mint a pletykákra, már nem lenne a világon munkanélküliség. Megoldódna az éhezés. Bevarrtuk volna az ózonlyukat. Tudnánk kéz nélkül maszturbálni.
Persze Nándor sem kerülheti el végzetét. Egyre többen csúfolják. Kirekesztik. Kinevetik.
Ő a maradék, amit tányérostul kidobnak. Már a kutyának sem kell.
Szupersportoló akart lenni, de mostanra úgy néz ki, mint a Szupernagyi.
Egyszer nem is olyan régen, azt akarta, segítsek neki. Nem akartam. Azt mondta, nincs választásom.
Szerintem mindig van választásunk.
Mostanra én vagyok a legnépszerűbb az iskolában. A lányok kedvence.
Nándor olyan lett, mint az anyja. Én olyan lettem, mint az apám. Kondicionálás. Talán egy idő után, ha elég sokáig erőltetnek rád valamit, te magad is azt akarod. Hisz ezt teszik a vallások is a híveikkel. A kormányok a polgáraikkal. A tévécsatornák a nézőikkel.
Szerintem mindig van választásunk. Apám azt akarta, olyan legyek, mint ő. Nándor csöcsöket növesztett.

Veres Roland

1986-ban, Cegléden születtem, és azóta is itt élek. Újságíróként diplomáztam, több, mint öt évig dolgoztam is a szakmámban. Főképp prózát írok, olykor verseket. Írásaimban szeretek társadalmi és egzisztenciális kérdésekkel foglalkozni, igyekszem a komor dolgokat is humoros formában tálalni, minimalista stílusban.

Különféle internetes oldalakon jelentek meg eddig novelláim, illetve nyomtatásban kettő egy-egy antológiában.

Legfrissebbek a szerzőtől: Veres Roland

Tovább a kategóriában: « Gyónás Anima mundi »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned