A hajnali járat utasai

A hajnali járat utasai korán kelő, korán fekvő emberek. Ők azok, akik befűtik a kemencéket, széthordják a kenyeret, tejet, újságot, eltakarítják a havat, biztosítják a később ébredők kényelmét.
A hajnali járat utasai ódivatú kabátokban ülnek. Nincsenek közöttük vidám, pocakos zenészek, hibátlan toalettű hölgyek, kipödört bajuszú lovagok, akik after shave-et lehelnek, és nincsenek közöttük pajzán diákok sem. Azok már mind hazamentek az éjféli busszal.
A hajnali járat utasai mellett elsuhannak a forradalmi változások. Őket nem akarja senki kiszorítani, legyőzni, megváltoztatni. Tőlük mindenki csak azt várja, hogy továbbra is a hajnali járat utasai legyenek.
Láthatsz még régi rőfös boltokban olyan kis ütött-kopott fiókokat, amelyek eddig is színes szalagok, zsinórok tartására szolgáltak, és ezután is ez a feladatuk. Háborúktól, rendszerváltozásoktól, gazdasági szerkezetátalakításoktól függetlenül. És láthatsz patikamérlegeket, kéziszerszámokat, vályogházakat, hasonlóan változatlan szerepkörben évtizedeken, évszázadokon át. Na, ilyenek a hajnali járat utasai is. Végzik, ami rájuk szabatott.

Wessely Gábor

Van az úgy, hogy az ember áll a szélben, és szeretne visszafújni. Mert egyenrangúnak érzi magát az elemekkel. Sőt, uralkodni vágyik rajtuk. Aztán rádöbben, hogy se rangja, se hatalma, de még jelentősége sincs. Ha eltűnne a Földről – az ember, az emberiség – mi sem változna. Legföljebb a jéghegyek nem ütköznének titanicokba. 

*

Ha eltűnnék így 57 évesen, mi történne? Néhányan megsiratnának, néhányan fellélegeznének, a gyerekeim szociális segélyt és tandíjmentességet kapnának az egyetemen, az ezredfordulós életérzéseket pedig egy firkásszal kevesebb vetné papírra. Kertem virágai kókadoznának, krumplibogarai tapsikolnának, ám összességében, nem borzadna bele nemlétembe a táj. A Nap ugyanúgy melengetné a krokodiltojásokat, mint eddig.

*

Tíz évig földmérő mérnökként dolgoztam, főként a Hortobágyon fejtve ki áldásos tevékenységemet. Huszonöt éve újságíróként keresem a kenyeremet, de nem mindig találom. Tolna megye Tolna városában élek a feleségemmel és három gyerekemmel; a Balaton-alvidék glosszabajnokának tartom magam. Sokfelé laktam már. Elhintem morzsáimat néhány kisfaluban és nagyvárosban, néhány éven, évtizeden át. Hátha összeáll belőlük egy kenyér…

 

 

Tovább a kategóriában: « Légyott Csak egy villanás »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned