Társas lények

A kiflik rosszul viselik a magányt. Hajlamosak kiszikkadni ilyenkor. Reggelente igénylik a tejbe-vajba fürösztést, a kávé pedig számukra is frissítően hat.
A közönséges kifli társaságkedvelő, kimondottan a húsipari termékek – felvágottak, szalámik – közelében érzik jól magukat. Emellett a saláták és más zöldségfélék közelségének is örülnek, mivel a vitaminok elengedhetetlenek a megfelelő emésztéshez, melynek során a kifli eggyé válik a gazdatesttel. A kifli hosszúkás formájából adódóan is könnyebben idomul a szájpadláshoz, mint a szintén kenyérfélék családjába tartozó zsemle, amely puffadt testével eltömít szinte minden be-és kivezető utat.
Ugyancsak társaságkedvelő a közönséges kifli Franciaországban őshonos alfaja, a croissant. A croissant ízesítésétől függően remek partner egy latte macchiato, vagy egy cappucino elfogyasztásánál, a sajtos és magvas változat sosem mond nemet, ha néhány korsó csapolt sörre invitáljuk.
Mivel „van, aki forrón szereti”, a kifli főtt virslivel, hot-dog formátumban – lehetőleg mustárral – kitesz egy komplett ebédet.
A kiflivel távoli rokonságban álló, a tészták törzsébe, a péksütemények öregrendjébe, kenyérfélék alcsaládjába tartozó perec nélkülözhetetlen az egészséges életmódhoz és a tudatos táplálkozáshoz. A perec lételeme a friss levegő, kizárólag vadon él, ligetekben és vadasparkokban találhatunk rá. Az állandó folyadékpótlás létfontosságú szervezetünknek, ennek jelzésére a perec a legkiválóbb műszer. Az évszakhoz mérten jelzi a fogyasztandó italmennyiséget, legyen az forralt bor, vagy kézműves sör.
A kiflikre éppúgy igaz, mint az emberre, hogy a magány öl. Gyerekfejjel tanúja voltam egy elmagányosodott kifli tragédiájának.
A HÉV-en ültünk, vártuk, hogy a szerelvény induljon Szentendre felé. Velem szemben egy huszonéves srác fogyasztotta éppen a tízóraiját: fél liter tejet, kiflivel. A tejet akkoriban – a poharas iskolatej kivételével – kizárólag zacskóban árulták, és az akkori népszokásoknak megfelelően a srác is leharapta a zacskó egyik szélét, azon át itta az éltető nedűt.
Egy harapás a kifliből, egy korty tej, ahogy kell. Kíváncsian vártam, mit csinál majd a fiú, ha előbb fogy el a tej, mint a kifli? Hamarosan erre is választ kaptam. Utastársam akkurátusan összehajtotta a kiürült tejeszacskót, és a megmaradt kifli csücsökkel együtt örök nyugalomra helyezte az ablak alá szerelt szemetes tartóba.
Az árván maradt kifli a kutyának sem kell. Úton-útfélen láthatjuk őket, megkövülten az aszfalton. Az agg zsemlék szerencsésebbek, hiszen zsemlemorzsaként, vagy pirított zsemlekockaként még üdvözülhetnek. No, de ki hallott kiflimorzsáról? Vagy kiflikockáról? Ezért az érettebb korú – néhány napos – kiflik élelmesebbje elszegődik gubacsapónak. Többnyire diós vagy mákos gubacsapónak, megédesítve nemcsak mások életét, de saját, utolsó pillanatait is.
Végső soron bármit is (t)eszel, a hosszú elalvás előtt mindig az utolsó ízek emléke a legmaradandóbb… kiváltképp, ha nem egyedül éled át…

Losonczy Attila

Szerkesztés alatt..

Tovább a kategóriában: « Melegszendvics, berregéssel me not »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned