Utazó

Ellenőrök

A kétlábú szűrők, szűk látókörrel. Akárki nem léphet be a tömegközlekedés szentélyébe. E karszalagos cerberusok az érvényesség apostolai. Nem kötelező együtt érezniük az ellenőrzöttek tömegével. Ígéretesnek induló pályafutásokat szakíthatnak meg. Vagy szemet hunynak sunnyogások felett. Szükséges rosszként kezelik (le) magukat. Sarokba állított lyukasztott jegy-életformák. Új nap, új jegyek, új lyukak…

Mozgólépcső

Fel és le, fel és le. Az örökmozgó futószalag. Kerekesszékesek számára járhatatlan ösvény. A futószalag végén kis lépés az emberiségnek, nagy a nyugdíjasoknak…. és a csecsemővel közlekedő anyukáknak.
Már csak néhány önként megtett méter, és a fémsárkány gyomrában vagyunk. Lassan emésztődünk megállókon keresztül, majd kiszállás. Újból a futószalag jön, fel és le, fel és le…

A peronon

Akár az első randevú. Várod, hogy megérkezzen… Még nem tudod, mire számíthatsz: kívül csillogó, belül üres, vagy frusztrált, izzadságszagú életekkel túlzsúfolt, ahol alig szoríthatsz magadnak helyet.
Komótosan döcögve, vagy őrült vágtával, de végül megérkezik. Ajtók nyílnak és záródnak, te pedig felszállsz a mindennapos hogyan tovább?- forgatagba.

Csomópontok

Átszállási lehetőség. Kényszerű búcsúk helyszíne. Elválnak útjaink, külön-külön keressük a magunk labirintusát.

Járdasziget

Talpalatnyi hely az aszfaltóceánban. Guanóval és csikkekkel tarkított betonszirtek, fémdobozokból képződött korallok. A benzinfüstből érződik a kedvező, vagy éppen kedvezőtlen széljárás. A jelzőtábla a világítótorony. Az érkező jármű Noé bárkája a nagyvárosi Robinsonoknak. Mégis gyakorta zátonyra futnak az országúti cirkálók.
Vágányok
A végtelenben nem találkozó párhuzamosok. Csak a váltóknál. Döntési kényszerek, kényszeres döntések. Kijelölt útvonalak, kanyarokkal. Sínen vagyunk, szeretjük mondogatni, ha gördülékeny a szerelvényünk. Aztán hirtelen fékezés, kisiklás… lehetne persze rosszabb: az időben nem észlelt vakvágány.

Váróterem

Az utasok meditációs csarnoka. Átmeneti menedék. Lélegzetvételnyi szünet a mókuskerékben. Kikötő a mindennapi klisétengerben. Padra vésett emlékek, falragaszok mozaikjából összeállt zsánerképek gyűjtőhelye. Térgörbületet követő tekintetek, hogy ne ütközzenek más tekintetekkel. Utas-sorsok összefonódása időlegesen vagy véglegesen.

Végállomás

Minden vég(zet) egy új kezdet. A kliséhalmazok közti átfedések részei egy nagyobb kliséhalmaznak. Végállomás-kiszállás: a vándorok kikerülnek a járművek biztonságából, innentől mindenki magára van utalva. Az út itt véget ér... ne?

Losonczy Attila

Szerkesztés alatt..

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned