Logo
Nyomtatás

Májlövés

BÉKÉS JÁRÓKELŐK MELLÉKUTCÁBAN, A NYUGATINÁL

Egyszer csak golyók kopogtak a falon. Egy kapualjba húzódtak. Aztán csend. Valahol távolodó lánctalpak. Bár aznap nem történt semmi. Igazán semmi. Éjjel néha elhallgatott a rádió, talán áramkimaradás? Bár eddig ismeretlen zajok. Persze csak annak, aki a közeli világháború és ostrom után született. Voltak már köztük iskolások is. A nők cipője a kockaköveken. Inkább csak a sarka.

Ha a sarkon befordulnak, otthon lesznek. Csak egy saroknyira és csend van. Mint amikor elállt a zápor, és esernyő nélkül igyekszel haza. Nem mondhatnám, hogy futottak, de siettek. Kovácsné és Kovács. Járókelőknek gondolnád őket. Mindenki lehet Kovács és Kovácsné, bárki.
Bárki lehet járókelő. Bármelyik évben lehet egy kicsit ködös az ősz.

Utólag senki sem tudta megmondani, fogták-e egymás kezét. Kovácsnét valaki gyomron vágta, vagy csak képzelődik. Sietősre fogta a lépteit
Pár lépés a sarokig, további néhány lépés a kapuig.

Kovács észreveszi, hogy Kovácsné megbotlott. Fel akarja segíteni. Túl nehéz, pedig alig ötven kiló. Karcsú, fiatal nő, két hónapja Kovácsné. A házban senki sem tudta a lánynevét.
Kovács nem tudta, kit hívjon segítségül. Ha a hóna alatt emelte meg, a feje csuklott le, ha a lábánál fogva, makacsul feküdt a kövezeten.

Testét betakarta a Szabad Nép, tényleg szabad volt már! Száját a Népszava. A nép szava és Kovács szava elakadt. Valaki más hívott mentőt.
Kovácsné az út közepén, a kockakövön.
Szája letakarva. A Népszava. Szeme az újság felett mereven nézte a semmit. Egyetlen pontot a semmiben. Az ég nem volt kék, szürke volt. A szeme fáradtkék. Mintha üveg mögül.
A kövezet csillogott. A vére bealvadt.

Májlövés. Menthetetlen volt abban a percben - szólalt meg a mentőorvos, és becsukta a táskáját.

De hiszen jött mellettem - akarta mondani Kovács, aki nem hallott semmit. Látta, amit nem akart látni. Le sem hajolt, émelygett a gyomra.
Eszébe sem jutott, hogy ekkora csend van és ekkora csöndben akár fütyülnek is. A golyók.

Radnai István

Szakmai önéletrajz

1939. november 6-án születtem Budapesten. A gazdasági életben tevékenykedtem nyelvtudásom révén, és ebből tartottam fenn népes családomat. A folyamatos szakmai továbbképzések mellett az irodalommal és pszichológiával szabadegyetemen és autodidaktaként folyamatosan foglalkoztam, fejlődtem is ezen a téren.
Noha betöltöttem 77. életévemet, nemcsak emlékeimből élek, a jelennel, a világ és az egyes emberek problémáival éppúgy foglalkozom, ideértve a globalizációt és a fogyasztói társadalom válságát és vadhajtásait. A reményt, hogy hazánk és az EGÉSZ MAGYARSÁG SORSA jobbra fordul.
Célom a líra és az epika eszközeivel nemcsak az életkorom, de a XXI. század problematikájának sajátosságait felvázolni, a kizökkent világnézet és erkölcsök bemutatása és  - lehetőségeimhez mérten - kritikája, iránymutatás.
Életem több irodalmi alkotóperiódusra osztható. A megtűrt amatőr-színész mozgalom segített verseim bemutatásában.
Majd az 1970-es évek elejétől az Alföld, a Jelenkor, az Életünk és a Hevesi Szemle irodalmi folyóiratok, a Nők Lapja, a Képes Újság, a Magyar Ifjúság, a Szabad Föld és más hetilapok, az Ifjúsági Magazin, valamint a napilapok közül a Pest megyei Hírlap közölte verseimet, utóbbi prózáimból is. Vagy félszáz írásom jelent meg ez idő tájt.
Az akkori Élet és Irodalom közölte glosszáimat a hétköznapok visszásságairól.
Egy idő után még a szerelmi és a természeti lírám közöltetése is nehézségekbe ütközött.
Írásaimat szinte kivétel nélkül olyan szerkesztők közölték, akik maguk is költők vagy írók voltak.
Családomnak önerőből házat építettem, ami pénzeszközök hiányában elhúzódott, emellett nem lettem hűtlen az íráshoz, Alföldy Jenő - a Magvető irodalmi vezetője - kötet összeállítására biztatott.
2010. fordulópont volt a pályámon. Nemcsak folyóiratok közlik írásaimat, de már hét kötetem is megjelent, ebből két verseskötet , valamint egy novelláskötet a Littera Nova gondozásában. A Rím Kiadó felvette sorozatába válogatott verseim kötetét. Majdnem minden évben sikerült új kötetet kiadnom, a Hungarovox 2015-ben és 2016-ban két új verseskötetemet a Költészet Napjára jelentette meg.
Időközben a Rím Kiadó kiadta második novelláskötetemet is.
Alapítványi támogatással megjelent a nyolcadik kötetem az idén.
Összesen nyolc önálló kötetem jelent meg.
A 2009-2010. évi Jókai-díj pályázaton novellámat a megosztott második helynek számító Arany díszoklevéllel ismerték el. A Napút Erkel-pályázatán és Gyurkovics-pályázatán sikerrel szerepeltem verseimmel.
A teljesség igénye nélkül megemlítem az utóbbi öt év publikációit (versek, novellák, publicisztika, recenzió): Tiszatáj (internetes kiadásában is), Műhely (Győr), Partium, Muravidék, Napút (internetes kiadásában is), Pannon Tükör, Agria, Aracs, Búvópatak, PoLíSz, Szabadság (Kolozsvár – TETŐN mellékletében), Kalejdoszkóp (Toronto), Kelet felől, Közös Út, Várad (Nagyvárad), Dunatükör, Vár (Székesfehérvár), Művészet és Barátai, Szépírás (Szeged), Havi Szemle (Arad), Szövétnek (Arad),Nyugat Plusz, kis Lant. A hetedik és a Szegedi Lap(internetes kiadásában, utóbbi nyomtatott lapszámában is).
Felkértek kiadói antológiákban való szereplésre, így a Littera Nova, a Szeged folyóirat, a Hungarovox kiadó és a Rímkiadó.
Tagja vagyok a Magyar Írószövetségnek.

Számos rangos folyóiratban vagyok jelen a printmédiában: Agria. Aracs, Búvópatak, Tiszatáj, Műhely..., Kalejdoszkóp (Torontó), Várad (Nagyvárad), Irodalmi Jelen, Szövétnek (Arad).
Valamint - A Hetediken kívül - a Szegedi Lap is a neten.
Számos antológiában és kötetben jelentettem meg verseket és prózákat.


Radnai István

Köteteim - versek - Bűnkehely (2010), Tilalmak kertje (2012), Világtest a látható fényben (2013), Tűlevelű ünnep (2015), Jégbefagyott fény (2016), A bukás édessége (2017)
novellák – Valahol (2011), Aszalt kelkáposzta (2016)

© A Hetedik, minden jog fenntartva.