Logo
Nyomtatás

KUKORICÁZÁS A TILOSBAN

 

Józsi és Ancika nagy egyetértésben járták a vonalat, minden végállomáson találkoztak. Ancika gömbölyded vonalai az egyenblúz és az egyenszoknya kereteit feszegették. Józsi egyszálbélű volt, Anci nem is sejtette, mennyire szereti a kukoricát.

Langyos este volt, mint általában akkor amikor a kukorica tejes érésben van. Teljesen átlagos, csillagos éjszaka, feljött a telihold is.
A telihold, ama veszélyes égitest, amely nemcsak a fiatalokat bolondítja meg.
Az enyhe szellő még meg sem zörgette a kukorica leveleit, szélesen terült el a kukoricás a vágányokkal párhuzamosan. Álltak a nyitott peronon, Ancika már leszámolt és a táskát az ülésen, a fapadon hagyta, ne húzza már tovább a vállát!

Józsi beszélt hozzá, oda is fordult, utolsó kanyar, sehol egy utas, a remízbe tartanak. A pálya egyenes, szokása ellenére visszafogta a szerelvényt. Ancika mellett kár elsietni.

Egyszer csak felkiáltott: - Nézd, kukorica! Nézzük meg már érik!
Le is szálltak, hogy törnek egy két csövet vacsorára, amikor a hold fénye és meleget párálló női test varázsa is áthatotta. Szájon csókolta Ancikát.
Ezzel el is dőlt, na még nem Anci, de az, hogy a kukoricacsövek még várhatnak.
Beljebb mentek. Az egyenszoknya rövid és bő, harangalakú. Józsi szíve elkezdett harangozni, Anci szíve válaszolt, mintha a nagymisére harangozna a sánta sekrestyés.
A kukorica ráér gondolta Józsi, kezét visszahúzva a blúz gombjain babrált. A frissen kapált kukorica közt a talaj puhának bizonyult. Hát még Ancika telt idomai.
Egyszer csak felsóhajtott Anci: - Elment... Én még nem súgta Józsi.
- De a vonat ment el! Józsi persze háttal olt a vaspályának.
Felpattantak, feledve a vágyakat, a szerelmet és a kukoricát. Futottak, ahogy lábuk írta... De a lejtőn nincs megállás!
Nemcsak Jóska és Ancika indultak el a lejtőn, a szerelvény is távolodni kezdett, Izzadtan álltak sínek mellett, pedig az estét másképpen képzelték.
A csillagok alatt, a távolban egy piros csillag világított a látóhatár szintjén, a vonat hátsó lámpája.

Mit volt mit tenni, bandukoltak a sínek mellett és legközelebbi kitérőnél felkurblizták a forgalmi ügyeletet.

Az ügyeletes megígérte, hogy áramtalanítja a szakaszt. De a lejtő nem lankásabb, inkább kissé meredekebb lett, a szellemvonat simán áthaladt az áramtalanított szakaszon. vidáman kattogtak a váltók, a néptelen állomáson. Az állomásfőnök már az ágyában horkolt, csak a felesége figyelt fel a kattogásra. - Te, Lajos miféle vonat közlekedik még ilyenkor?! - Hagyjál aludni, éjjelente a síncsiszoló járja a vonalat.

A külváros még nem ébredezett, a buszmegállóban vagy tucatnyian várták a szolgálati buszt.
Kicsit csodálkoztak, de Szabó kettő Jánosban valami megmozdult, felugrott a lassuló szerelvényre. - Biztosan rosszul lett a vezető - kiáltotta a többieknek.
De az egész szerelvényen egyetlen kalauztáska árválkodott, menetlevéllel és berolnizott apróval. Ahogy kell.

Radnai István

Bemutatkozás 2018-12-18

"Konok, komisz költő kell a kornak - Radnai István ilyen. Legalábbis első látásra ilyen. De ha jobban megnézzük a pattogzó álarc mögött szemérmes férfiarc rejtőzik.... " - írja rólam egyik szerkesztőm, Gyimesi László.

Ez a komisz ember 1939-ben született. Túlélte az ostromot, a forradalmat, két-három rendszerváltást - mindegyiket csak hajszálnyira úszta meg élve. Egyes epizódokra önéletrajzi alapú versekben és novellákban bukkanhat az olvasó.
Nálam a fikciói is a valóság része, szürreális vagy realista stílusban, ahogy téma megkívánja. Szeretek tömören írni, nem engedem a gondolatokat szabadjára, nem szaporítom a szót! A vers mégis önmagát írja, a novellát a történet logikája vezeti.
Pályám néhány évtizedre ugyan megszakadt, ami a publikálást illeti, de sajátos, önálló hangom folyamatosan épül. Kritikusaim szerint "az avantgárd és a hagyományos képviseleti líra elemeit sajátos egységbe összegyúrva" tartalmazza "a jelenkor társadalmi nyomorúságain keresztül a történelmi létvesztés válságáig mindazokat az egzisztenciális jelentőségű sorstapasztalatokat", amelyeket eddig megéltem majd' 80 év alatt. (Gyimesi L., Bertha Zoltán jellemzéseiből)
Eddig 9 kilenc kötetem jelent meg. Ebből 3 novellákat, prózai műveket tartalmaz. Folyóiratokban és a neten is jelen vagyok.
Tagja vagyok a Magyar Írószövetségnek.
Úgy érzem a jelen század szerzője vagyok, sem a látásmódom, sem a stílusom nem az elmúlt századokat idézik.
Kerülöm az öncélú, szélsőséges, hevenyészett írásmódot.

(Radnai István)

Köteteim - versek - Bűnkehely (2010), Tilalmak kertje (2012), Világtest a látható fényben (2013), Tűlevelű ünnep (2015), Jégbefagyott fény (2016), A bukás édessége (2017)
novellák – Valahol (2011), Aszalt kelkáposzta (2016)

© A Hetedik, minden jog fenntartva.