KUKORICÁZÁS A TILOSBAN

 

Józsi és Ancika nagy egyetértésben járták a vonalat, minden végállomáson találkoztak. Ancika gömbölyded vonalai az egyenblúz és az egyenszoknya kereteit feszegették. Józsi egyszálbélű volt, Anci nem is sejtette, mennyire szereti a kukoricát.

Langyos este volt, mint általában akkor amikor a kukorica tejes érésben van. Teljesen átlagos, csillagos éjszaka, feljött a telihold is.
A telihold, ama veszélyes égitest, amely nemcsak a fiatalokat bolondítja meg.
Az enyhe szellő még meg sem zörgette a kukorica leveleit, szélesen terült el a kukoricás a vágányokkal párhuzamosan. Álltak a nyitott peronon, Ancika már leszámolt és a táskát az ülésen, a fapadon hagyta, ne húzza már tovább a vállát!

Józsi beszélt hozzá, oda is fordult, utolsó kanyar, sehol egy utas, a remízbe tartanak. A pálya egyenes, szokása ellenére visszafogta a szerelvényt. Ancika mellett kár elsietni.

Egyszer csak felkiáltott: - Nézd, kukorica! Nézzük meg már érik!
Le is szálltak, hogy törnek egy két csövet vacsorára, amikor a hold fénye és meleget párálló női test varázsa is áthatotta. Szájon csókolta Ancikát.
Ezzel el is dőlt, na még nem Anci, de az, hogy a kukoricacsövek még várhatnak.
Beljebb mentek. Az egyenszoknya rövid és bő, harangalakú. Józsi szíve elkezdett harangozni, Anci szíve válaszolt, mintha a nagymisére harangozna a sánta sekrestyés.
A kukorica ráér gondolta Józsi, kezét visszahúzva a blúz gombjain babrált. A frissen kapált kukorica közt a talaj puhának bizonyult. Hát még Ancika telt idomai.
Egyszer csak felsóhajtott Anci: - Elment... Én még nem súgta Józsi.
- De a vonat ment el! Józsi persze háttal olt a vaspályának.
Felpattantak, feledve a vágyakat, a szerelmet és a kukoricát. Futottak, ahogy lábuk írta... De a lejtőn nincs megállás!
Nemcsak Jóska és Ancika indultak el a lejtőn, a szerelvény is távolodni kezdett, Izzadtan álltak sínek mellett, pedig az estét másképpen képzelték.
A csillagok alatt, a távolban egy piros csillag világított a látóhatár szintjén, a vonat hátsó lámpája.

Mit volt mit tenni, bandukoltak a sínek mellett és legközelebbi kitérőnél felkurblizták a forgalmi ügyeletet.

Az ügyeletes megígérte, hogy áramtalanítja a szakaszt. De a lejtő nem lankásabb, inkább kissé meredekebb lett, a szellemvonat simán áthaladt az áramtalanított szakaszon. vidáman kattogtak a váltók, a néptelen állomáson. Az állomásfőnök már az ágyában horkolt, csak a felesége figyelt fel a kattogásra. - Te, Lajos miféle vonat közlekedik még ilyenkor?! - Hagyjál aludni, éjjelente a síncsiszoló járja a vonalat.

A külváros még nem ébredezett, a buszmegállóban vagy tucatnyian várták a szolgálati buszt.
Kicsit csodálkoztak, de Szabó kettő Jánosban valami megmozdult, felugrott a lassuló szerelvényre. - Biztosan rosszul lett a vezető - kiáltotta a többieknek.
De az egész szerelvényen egyetlen kalauztáska árválkodott, menetlevéllel és berolnizott apróval. Ahogy kell.

Radnai István

Szakmai önéletrajz

1939. november 6-án születtem Budapesten. A gazdasági életben tevékenykedtem nyelvtudásom révén, és ebből tartottam fenn népes családomat. A folyamatos szakmai továbbképzések mellett az irodalommal és pszichológiával szabadegyetemen és autodidaktaként folyamatosan foglalkoztam, fejlődtem is ezen a téren.
Noha betöltöttem 77. életévemet, nemcsak emlékeimből élek, a jelennel, a világ és az egyes emberek problémáival éppúgy foglalkozom, ideértve a globalizációt és a fogyasztói társadalom válságát és vadhajtásait. A reményt, hogy hazánk és az EGÉSZ MAGYARSÁG SORSA jobbra fordul.
Célom a líra és az epika eszközeivel nemcsak az életkorom, de a XXI. század problematikájának sajátosságait felvázolni, a kizökkent világnézet és erkölcsök bemutatása és  - lehetőségeimhez mérten - kritikája, iránymutatás.
Életem több irodalmi alkotóperiódusra osztható. A megtűrt amatőr-színész mozgalom segített verseim bemutatásában.
Majd az 1970-es évek elejétől az Alföld, a Jelenkor, az Életünk és a Hevesi Szemle irodalmi folyóiratok, a Nők Lapja, a Képes Újság, a Magyar Ifjúság, a Szabad Föld és más hetilapok, az Ifjúsági Magazin, valamint a napilapok közül a Pest megyei Hírlap közölte verseimet, utóbbi prózáimból is. Vagy félszáz írásom jelent meg ez idő tájt.
Az akkori Élet és Irodalom közölte glosszáimat a hétköznapok visszásságairól.
Egy idő után még a szerelmi és a természeti lírám közöltetése is nehézségekbe ütközött.
Írásaimat szinte kivétel nélkül olyan szerkesztők közölték, akik maguk is költők vagy írók voltak.
Családomnak önerőből házat építettem, ami pénzeszközök hiányában elhúzódott, emellett nem lettem hűtlen az íráshoz, Alföldy Jenő - a Magvető irodalmi vezetője - kötet összeállítására biztatott.
2010. fordulópont volt a pályámon. Nemcsak folyóiratok közlik írásaimat, de már hét kötetem is megjelent, ebből két verseskötet , valamint egy novelláskötet a Littera Nova gondozásában. A Rím Kiadó felvette sorozatába válogatott verseim kötetét. Majdnem minden évben sikerült új kötetet kiadnom, a Hungarovox 2015-ben és 2016-ban két új verseskötetemet a Költészet Napjára jelentette meg.
Időközben a Rím Kiadó kiadta második novelláskötetemet is.
Alapítványi támogatással megjelent a nyolcadik kötetem az idén.
Összesen nyolc önálló kötetem jelent meg.
A 2009-2010. évi Jókai-díj pályázaton novellámat a megosztott második helynek számító Arany díszoklevéllel ismerték el. A Napút Erkel-pályázatán és Gyurkovics-pályázatán sikerrel szerepeltem verseimmel.
A teljesség igénye nélkül megemlítem az utóbbi öt év publikációit (versek, novellák, publicisztika, recenzió): Tiszatáj (internetes kiadásában is), Műhely (Győr), Partium, Muravidék, Napút (internetes kiadásában is), Pannon Tükör, Agria, Aracs, Búvópatak, PoLíSz, Szabadság (Kolozsvár – TETŐN mellékletében), Kalejdoszkóp (Toronto), Kelet felől, Közös Út, Várad (Nagyvárad), Dunatükör, Vár (Székesfehérvár), Művészet és Barátai, Szépírás (Szeged), Havi Szemle (Arad), Szövétnek (Arad),Nyugat Plusz, kis Lant. A hetedik és a Szegedi Lap(internetes kiadásában, utóbbi nyomtatott lapszámában is).
Felkértek kiadói antológiákban való szereplésre, így a Littera Nova, a Szeged folyóirat, a Hungarovox kiadó és a Rímkiadó.
Tagja vagyok a Magyar Írószövetségnek.

Számos rangos folyóiratban vagyok jelen a printmédiában: Agria. Aracs, Búvópatak, Tiszatáj, Műhely..., Kalejdoszkóp (Torontó), Várad (Nagyvárad), Irodalmi Jelen, Szövétnek (Arad).
Valamint - A Hetediken kívül - a Szegedi Lap is a neten.
Számos antológiában és kötetben jelentettem meg verseket és prózákat.


Radnai István

Köteteim - versek - Bűnkehely (2010), Tilalmak kertje (2012), Világtest a látható fényben (2013), Tűlevelű ünnep (2015), Jégbefagyott fény (2016), A bukás édessége (2017)
novellák – Valahol (2011), Aszalt kelkáposzta (2016)

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned