Meghalni


Azok a kocsmák… amik már csak a kicsi utcák mélyén élnek, ahová öt lépcsőn kell lemenni, amik hatkor nyitnak, ahol mindig büdös a sör, dohos a bor, száraz a pogácsa és van rum száztízért. Ahol az elvonóról visszatérők bocsánatkérő vigyorral kérik az első kisfröccsöt, és mindig van valaki, aki hazakíséri a megszédülteket.
….na valahol itt kell lefordulni a székről egy őszi este, és meg se várva a mentőket, hörögni egy utolsót. Mert itt emlékezni fognak rád, halálod legendává válik, emléked beépül a falakba és ott is marad amíg áll a világ és az utca.

Utoljára frissítve:2018. november 21., szerda 14:52
Címkék:
Értékelés:
(2 szavazat)
Csató Gyula

Szerkesztés alatt...

Kapcsolódó elemek

Legfrissebbek a szerzőtől: Csató Gyula

Tovább a kategóriában: « Más szemmel Kukoricázás a tilosban »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned