Fényugrás

Helyszín: Ichargyn Klán Szövetség.
Helyi idő: 3222.

A legbelső, kietlen bolygót elhagyva, fenséges hadihajó haladt a nap irányába. Rozsdabarna testét a közeledő csillag fénye bíborba öltöztette, miközben megcsillant a megannyi lövegtorony csúcsain, amik büszkén meredtek előre az esetleges ellenséget várva. Azonban a hajó most nem harcba indult, hanem értékes rakományt szállított a kísérlet helyszínére. Amikor elérte a kijelölt pontot, megállt, és az egyik dokkjából kieresztette rakományát, egy új hajtómű típussal rendelkező űrhajót. A kis hajó úgy nézett ki, mint egy vörös dárda, aminek a felszínéből apró dudorok meredeztek szabályos sorokban. A hajó a vége felé fokozatosan vastagodott, majd esernyőszerűen ért végett. A kishajó toló hajtóművét bekapcsolva megindult nap felé, majd amikor elérte a biztonsági határt, farral a nap felé fordult, és a parancsra várt.

A vezérlőteremben hárman voltak a kísérlet idején. Sargath a tesztpilóta és Maregh a fedélzeti mérnök, aki a rendszereket felügyelte saját termináljáról. Ők ketten ichargynok voltak. Majd' két méter magas hidegvérű, de értelmes hüllők, vajsárga pikkelyekkel, amiket nagyrészt szénszálas páncélzat takart. Nyelvük fürge kígyóként járt ki-be, miközben szemeik sarkából könnyként folyt az izzadság. Izgatottak voltak. Habár technológiai fejlődésük lassú volt és nem tartoztak a legintelligensebb fajok közé, szívósságuknak köszönhetően saját műszaki megoldásaikra építve folyamatosan lépést tartottak más fajokkal. És most, ha kísérlet beválik, nem kell más fajok hajtómű licencét használniuk. Ez volt fényugró hajtómű első tesztje. És ott volt a legénység harmadik tagja, egy alig méternyi magas rágcsálószerű lény, kezében egy letapogató szerkezettel. Ő volt Azerog, a kísérlet orvosi megfigyelője. Az ichargynok testfelépítésüknél fogva jól bírták a gravitáció és a gyorsulás fizikális hatásait, a jelenlegi kísérlettel azonban most arra készültek, hogy fajuk érdekében saját határaikat feszegessék Azerog odalépett hozzájuk, majd köpenye zsebéből két apró korongot vett elő.
- Hajtsák, le a fejüket kérem! 
Sargath ültében meghajolt, hogy Azerog a homlokára helyezhesse az orvosi letapogató egységet. Mikor ez megvolt az orvos odalépett a fedélzeti mérnökhöz, de az rá sem hederített, hanem a pultján matatott.
- Szabadna az együttműködését kérnem?
- Majd ha végeztem a dolgommal!
. Maregh! - szólt rá Sargath.
- Igen uram?

- Hagyja, hogy Azerog végezze a dolgát!
- Igenis uram. - Miután az orvos végzett a saját dolgával Sargath kezébe vette az elektronikus jegyzettömböt, és a teszt kezdetét vette.
- Navigáció?
- 100% uram! - válaszolt Maregh.
- Hajtóművek?
- 100% uram!
- Reaktor?
- 100%
- Kristály kamra?
- 85% a tűréshatáron belül uram!
-  A kétpólusos naphártya?
- 100% uram!
- Az orr lándzsa?
- Működik
- Létfenntartó rendszerek?
- Működnek uram! - Sargath ujjlenyomatával hitelesítette a naplót, majd nyitott egy kommunikációs csatornát a közelben várakozó hadihajóhoz.
- Arogh admirális! Jelentem, hogy a kísérlet első szakasza sikeresen lezárult. A hajóútrakész!
- Köszönöm Sargath pilóta! Kezdődhet a második szakasz! Várni fogjuk magukat! - azzal kilépett a vonalból miközben a hadihajó nyitott magának egy féregjáratot, és eltűnt benne.
- Kezdjük! Aktiválja a naphártyát!
- Naphártya aktiválva! - Maregh parancsára a hajó vége szétnyílt és egy obszidián-fekete ernyő terült szét a nap irányába. A vezérlőtermet búgó hang töltötte meg, ahogy az ernyő elkezdte magába szívni a nap fényét.
 - A kristályok magukba szívták a szükséges fénymennyiséget. Engedélyt kérek a második fázisra!
- Engedélyt megadom! - Maregh lenyomott egy újabb kapcsolót, mire a kristályokban tárolt fénymennyiség apró fénycsöveken keresztül futva fókuszálódni kezdtek a hajó hátsó fertályában, - A második fázis befejezve! A kezdősebességhez a fény mennyisége elégséges!
- Fordítsa meg a hártya pólusát, és növelje az orrhajtómű teljesítményét!
- Azonnal uram! - Egy újabb gombnyomásra a hártya, amely eddig magába szívta a fényt most taszítani kezdte azt. A hajó el is indult volna, de az orrhajtómű egyhelyben tartotta
- Pólus megfordítva! A hártya a következő fázisra készen áll! - Sargath vett egy mély lélegzetet és így szólt: - Kezdje meg a harmadik fázist!
- Igenis uram! - Maregh parancsára a toló hajtóművek közti üres részből egy bordázott cső nyúlt ki, s amikor elért egy bizonyos távolságot, ernyővé nyílt szét. Az ernyő belső felületén apró kristálylándzsák meredtek ki, és szikrázó fényözönnel kezdték el bombázni a naphártyát. A hajó nekilódult a végtelen űrnek.
- Engedély kérek a negyedik fázisra!
- Az engedélyt megadom! Lépjünk át hipersebességre!
- Igenis Uram! - Egy újabb parancsra a hajó, újabb kristályok energiáját adagolta a rendszerbe, amik a lándzsákon kilépve a naphártyának ütköztek, miközben az orrlándzsából kilépő láthatatlan sugár megbontotta, a hajó előtt a teret, ami fényárban úszva lépett be a féregjáratba, miközben a három utas elismerően bólintott egymásnak.
- A hajó állapota?
- Két fénykábel kiégett a kettes szektorban a terelőcsövek átvezették a fényt a tartalék kábelekre. A naphártya szerkezeti egysége négy ponton meggyengült, de a kísérlet végéig valószínűleg ki fog tartani.
- A legénység állapota?
-  A számítógép szerint a kísérlet nem járt fiziológiai károsodással – mondta Azerog

A számítógép jelezni kezdett - Uram elértük a kilépési pontot.
- Számoljon vissza tíztől, utána lépjen a ki a féregjáratból!
- Igenis uram! 10-9-8-7-6-5-4-3-2-1! Kilépés! - hajó megrázkódott, és kilépett a normál térbe.
- Uram sikeresen megérkeztünk – odakint a naprendszerük pereménél egy fagyos törpe bolygó mellett a hadihajó várta őket. Bevontatta kis felderítő hajót a dokkba, majd leszálltak a fagyos kőgolyó felszínére. Arogh parancsára egy rejtett lift a hadihajót a mélybe süllyesztette. A felszín alatt volt a Csillag szablya Klán titkos bázisa. Az admirális személyesen köszöntötte a legénység három tagját.
- Remek munkát végeztek, de most jön a neheze.
- Ezt, hogy érti uram? –kérdezte Sargath.
- Az Űrszem klán és Csillag torony Klán kivételével itt van az összes olyan csoportosulás, ami űrutazásban, exo-bányászatban és kereskedelemben érdekelt. Ha meggyőzik őket az eredmények és az önök véleménye, akkor akár a két legerősebb bolygón kívüli klánnal is hajlandóak szembe fordulni az újítás érdekében. – Sargath elgondolkozott.
- A független flotta vajon kit fog támogatni?
- Azt saját érdekük dönti el, de akárhogy is egy újabb klánok közti háború küszöbén állunk.
- Vajon kell ez nekünk? Ötven év békének így kell véget érnie?
- Fel a fejjel! Vagyunk, akik vagyunk!  Ha az emberi faj túlélte és lerázta saját megosztottságát, akkor egyszer nekünk is sikerülni fog. Addig is az ellenfél vére csillogjon a pikkelyén!
- A klánunké lesz a dicsőség! – válaszolta Sargath fejet hajtva.


Vége.      

Nagy Gábor

1983-ban születtem Budapesten. Jelenleg is a fővárosban élek.

Amióta eszemet tudom mindig szerettem történeteket kitalálni. A barátaimmal, s testvéremmel játszott verbális szerepjátékok jelentették első történeteim alapját, melyeket végül papírra vetettem, hogy aztán megszülethessenek kezdetleges írásaim. Ezekhez annyira ragaszkodtam, hogy még az akkori tanáraimmal is vitába szálltam értük: a kapott feladat helyett történeteimet szőttem tovább.
Később, amikor az olvasás életem részévé vált, látóköröm kibővült, ahogy belső világom is. Ennek eredménye még több novella és egyre hosszabb írás lett, amelyek népszerűek voltak tanáraim, s osztálytársaim körében is.

Az alkotás évek óta életem része. Az eltelt évek alatt több kisregényt, és novellát írtam szépirodalmi és fantasy műfajban.

Eddig három novellám jelent meg mentorom, Szecsődy Péter támogatásával.

Tovább a kategóriában: « Aladin szőnyege Más szemmel »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned