Aladin szőnyege


Omar, a milliárdos a felhőkarcoló ablakában állva a szeme elé táruló látványban gyönyörködött, ahogy a felhők körbeúszták a szénszálas anyagokból készült Strato Towert. Neo Dubai nem is látszódott tőlük. Megunta a bámészkodást, egyetlen ujjmozdulattal előhívta a központi számítógépből mai munkatervet. Elővett a zsebéből egy szürke korongot, a homlokára illesztette, és leült a karosszékbe. Az iroda megtelt a holografikus másaival, akik rögtön munkához láttak, míg ő az elméjével irányította őket. Ettől ugyan nap végére migrént kapott, de a nagy profithoz képest mit számít egy kis fájdalom? A vállalata tíz területen a Föld huszonkét kolóniáján és kétszer annyi idegen világon volt jelen. A titkárnője hívatlan látogatót jelentett be. Nyílt az ajtó, negyedik fia Ali lépett be rajta. Illendően meghajolt egyik holografikus képmás előtt.
- Üdvözlégy apám!
- Itt ülök a karosszékben. – szólalt meg Omar zordul, mire Ali megismételte az üdvözlést, s mosolyogva tette hozzá:
- Te és a hasonmásaid olyan egyformák vagytok!
- Az én homlokon ott van a vizuális kivetítő. – bökött maga felé. „három az egyhez nem rossz arány az értelmes utódok terén. A vállalatnak így is van, három tehetséges örököse” – gondolta keserűen, miközben felnézett.
- Már meg mondtam neked, hogy neked is időpontot kell kérned, ha munkaidőben akarsz meglátogatni! Mit akarsz? – kérdezte mogorván Omar.
- Van egy adu a kezemben, ami sok pénz hozhat a vállalatnak. Mondta Ali figyelmen kívül hagyva az atyai dorgálást – „Hogy az…„ Omar be is fejezte a gondolatsort mielőtt még istenkáromlást követett volna el. A fia megint fel találósdit játszott ahelyett, hogy a tanulmányaira koncentrált volna. Minden hónapban behurcolta valamely tákolmányát az irodába, és amikor nem működött sértetten itt hagyta. Régóta ment már ez a játék. Omar csak gyönyörű és fiatal negyedik felesége miatt tűrte el az egészet.
- Nos, mit hoztál ma? – kérdezte érdeklődést mímelve, mire az fia ledobott a lába elé egy összegöngyölt szőnyeget, majd az egészet kiterítette.
- Íme, egy alternatíva a kényelmes utazásra. Bemutatom Aladin szőnyegét. – Omar döbbenten pislogott, majd behívta az elsősegély robotot, és csak azután kezdett el dőlni a röhögéstől. A végén megtörölte a szemét, és így szólt:
- Hát fiam, ez volt a nap fénypontja.
- És csak jobb lesz, ha nekikezdtünk a tömeggyártásnak — Omar elkomorult. Ezek szerint újra meg kell mosni fia nehéz fejét.
-  Nos, kezdjük elején. Nem hiszem, hogy ez teherbírás tekintetében emberi használatra alkalmas lenne. 
- Pedig ilyen antigravitációs lebegőket használnak a repülő pódiumokban is. – mutatott Ali a szőnyeg aljába épített korongszerű szerkezetekre. – Omar felsóhajtott

- Egy repülő pódium szerkezete könnyű, ugyan akkor merev, hogy kényelmesen lehessen állni rajta. – Ali gondolat útján bekapcsolta a szőnyeget mire az felemelkedett és kimerevítette magát
- Íme. Gond egy szál se. Akár ki is próbálhatod.   – Omar megcsóválta a fejét. .
- Tegyük fel, hogy megfelelő átalakítások után már elbírja egy ember súlyát, de a piaca nagyon szűk lesz. Nem hiszem, hogy Ködös Albionban vagy bármely olyan országban szívesen használnák, ahol nagyon sok a csapadék.
- Építhetünk modelleket beépített esernyőtartóval. – Omar érezte, ahogy józan esze az ablakhoz sétál ugrásra készen. Még időben megállította.
- Nézd fiam! Ez nagyon egy jópofa játékszer. Add el egy ilyen profilú vállalatnak, és a pénz fordítsd hasznos dolgokra. Én nem akarok ezzel foglalkozni.
- De atyám, csak tovább kell gondolni a dolgokat…
- Semmi de! – s a fia hozta a formáját. Elvágatott, és otthagyta a szőnyeget lebegve. Omár lekapcsolta, és bevitte a használaton kívüli hátsó irodába a többi kacat közé. Remélte, hogy ennek nem lesz folytatása. Azonban tévedett. Dacos fia, még aznap délután visszatért, és magával hozta a nehéztüzérséget, az édesanyját. Omar majdnem másodjára is káromlást követett el. Vett egy mély levegőt, felvette a vértként használható üzleti tudását, és így szállt harca fiával és negyedik feleségével. Az előbbi nem sokat vizet zavart, de Sába lassanként lyukat beszélt a fényes páncélba, és megtöltötte azt üzleti ígéretekkel. Omar ezt a csatát is elveszítette, sőt még magát nevezete őrültnek, hogy nem figyelt oda jobban fiára. Elbúcsúzott kettejüktől, majd Aladin szőnyegét levitte a tesztlaborba. Az nem tartott négy óránál tovább, de a realitás így is letaglózta a milliárdost. A, szőnyeg nem tudott negyven kilónál többet felemelni, és a méret megnövelése vagy további gravikorongok beiktatása csak a költségeket növelte volna. Ennek ellenére Omar levezetett egy holografikus szimulációt a megváltoztatott paraméterekkel is. Így már Aladin szőnyege röpképes volt, de megbukott a teszten. Mivel nem voltak rajta biztonsági felszerelések, a holografikus tesztbábu minden hirtelen irányváltásnál lebucskázott róla. Omár tehát bolondot csinált magából. A tesztvezető mérnök együtt érzően a vállára tette a kezét.
- Lehet, hogy az eredeti koncepció kudarcot vallott, de ha egy kissé messzebbre tekintünk és tovább folyatjuk a tesztelést…
- Egy frászt! – üvöltötte Omár és faképnél hagyta mérnököt, aki lemondóan csóválta a fejét, majd tervezni kezdett.
A milliárdos végül hazament. Előkerítette a negyedik felességét és a fiacskáját és olyan atyai szigorban részesítette őket, hogy attól koldultak. Na meg attól, hogy lezárta a pénzcsapot. Végül eljött a holnap, és vele együtt a rossz hír. A vállalat minden területén profit-visszaesés következett be. Ez azonnali igazgatósági ülést követelt, épp ezen dolgozott, amikor is a nyílt az ajtó, és egy szemüveges fiatalember lépett be rajta a mérnök kíséretében. Ez már a pofátlanság teteje volt. 
- Mr. Arais! Ön az egyik legkiválóbb beosztottam, de még ez sem jogosítja fel arra, hogy hívatlanul benyisson ide és látogatókat hozzon magával! – a laboráns meghajolt.
- Sajnálom a tiszteletlenségemet, de ez úr remek ajánlatot hozott önnek. –Omár sóhajtott egyet, és a szemüvegesre nézett.
- Nézze, nem tudom, hogy kicsoda maga és nem is érdekel, de most közlöm, hogy nem fogok pénz kiadni az ön ötleteire és jelenleg nincs nálunk megüresedett pozíció. Ennek fényében is folytatni akarja?
- Igen. Előrebocsátom, hogy önnek ez nem kerül semmibe, sőt én fizetek magának itt helyben tízezer kreditet, és ha a fia találmánya működik, akkor akár társulhatunk is. Ellenkező esetben ön lesz gazdagabb az előbb említett pénzzel. - Omár álla ebben a pillanatban ért földet koppanva „ez tényleg ennyire hülye? Vagy ez az egész egy beugratás?” Végül gyorsan összeszedte magát.
- Mondok jobbat. Az említett tárgy a hátam mögött található abban a szobában. A magáé ingyen és bérmentesen! Nem kérek érte pénzt, sem részesdést! Sőt vigye magával Mr. Araist is bónuszként.
- De uram…
- Csönd legyen! Ki van rúgva
! Mindketten távozhatnak! – a két férfi meghajolt és távozott és csak az irodán kívül mertek össze kacsintani. A jól megtervezett pszichológiai hadművelet eredményes volt. Jöhetett az utolsó lépés.

Omar napjai ezután sokkal rosszabbul teltek. Ugyan fia végre felhagyott a próbálkozással és az új mérnök is bevált, de a visszaesés miatt, üzemeket kellett bezárnia, embereket elküldenie. Szükség lett volna egy löketre, ami az egész vállalatnak új szárnyakat ad. Tekintetét a hátsó iroda ajtajára szegezte. Talán ha mégis átnézné a fia találmányait? Gyorsan bekapcsolta tévét, hogy elterelje csacska gondolatait. Épp egy riport ment és a műsorvezető három embert és az új találmányát mutatta be. Omar elsápadt. Az egyik a fia, a második a teszt mérnök, míg a harmadik a szemüveges fiatalember volt. Előttük ott lebegett az az átkozott szőnyeg
- A terméket a laborban teszteltük, és mint kiderült személyszállításra nem alkalmas, viszont csomagszállításra igen. A felszínén elhelyezett rögzítő réteggel és az áru védelmét ellátó érintés gátló erőtérrel tökéletes futáreszközt kapunk. – mondta Mr. Arais a riporternek. Omár paradicsom vörös lett, és berendelte a vállalat, összes ügyvédjét és jogászát. Úgy gondolta, hogy egy per lesz a nyerő lépés, de azok gyorsan kiábrándították. Mivel később, írásban is lemondott a szőnyeg tulajdonjogáról, így csak azt a csekély pénzt követelhette volna vissza, ami a vállalat laborjában a tesztre elment. Az ügyvédek a költséges pereskedést elkerülendő inkább az együttműködést javasolták a trióval. Omár végül megitta a fekete levest, és másnap felhívta fiát, üzletet ajánlva neki. Az udvariasan végighallgatta, majd közölte, hogy mielőbb válaszol. A válasz egy hónap után meg is érkezett, de nem hivatalos úton. Omár aznap reggel félre húzta függönyöket, és szembesült a vereségével. A felhőkarcolók között Aladin féle repülő szőnyegek futárkodtak egy másik vállalat emblémájával a szegélyükön. Omar a székébe hanyatlott, s behívta az elsősegély robotot. Mielőtt még folytatná a munkáját engedélyezett magának egy kis érzelmi hullámvölgyet. Agyvérzés, szívroham, hisztéria, idegösszeomlás, depresszió? Volt miből választania.

Nagy Gábor

1983-ban születtem Budapesten. Jelenleg is a fővárosban élek.

Amióta eszemet tudom mindig szerettem történeteket kitalálni. A barátaimmal, s testvéremmel játszott verbális szerepjátékok jelentették első történeteim alapját, melyeket végül papírra vetettem, hogy aztán megszülethessenek kezdetleges írásaim. Ezekhez annyira ragaszkodtam, hogy még az akkori tanáraimmal is vitába szálltam értük: a kapott feladat helyett történeteimet szőttem tovább.
Később, amikor az olvasás életem részévé vált, látóköröm kibővült, ahogy belső világom is. Ennek eredménye még több novella és egyre hosszabb írás lett, amelyek népszerűek voltak tanáraim, s osztálytársaim körében is.

Az alkotás évek óta életem része. Az eltelt évek alatt több kisregényt, és novellát írtam szépirodalmi és fantasy műfajban.

Eddig három novellám jelent meg mentorom, Szecsődy Péter támogatásával.

Legfrissebbek a szerzőtől: Nagy Gábor

Tovább a kategóriában: « A Három kívánság Fény ugrás »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned