Csipke a Rózsa

 

RAP-szódia (kulturáltan korszerű mesehorrormjuzikel, művértakarékos)

Színmű, versek, dallam és egyéb ökörségek: Kerekes Ernő

Játszó személyek       (kislány, bakfis, hölgy, madame, stb…)

Férfi (fiú, legény, úriember, monsieur, stb.; általában egy személy, de ávántgárdabb, viszont rap-szerűbb változatban ketten is nyomhatják felváltva, időnként együtt – volt már rá példa, nagy sikerrel)

Zenekar (választható lehetőség, nyomjon valami lassú rap-alapot, de anélkül is volt már előadva, nagy sikerrel, szóval ez a darab eddig mindig és minden körülmények közt nagy sikert aratott, no nem azért, de hát tény ami tény…)

Első (és egyben egyetlen) felvonás

Helyszín         Több is lesz, de díszlet híján úgyis a kedves néző fantáziájára, és meglevő Csipkerózsika-műveltségére bízzuk.

                        Játszó személyek állnak a nézőkkel szemben.

Férfi               Hölgyeim és Uraim, ifjak csecsszopók és vének!

                        Uno grandioso spectacolo!

                        Bemutatkozunk!

(előrelép) Királyfi! (meghajol)

Nő                   (előrelép) Csipkerózsika! (pukedli)

Együtt            Mi vagyunk a sze-RAP-lők!

Zenekar         (ha éppen van, rázendít a RAP alapra, pár sor csak instrumentálisan a kezdés előtt. Zenekar híján Férfi beat-box szólója is megfelel)

Férfi               szöntjük a nagyérdemű zönséget·

                        sorunk nem lesz zönséges

                        Itt nem lesz mese! Csak Csipke a Rózsa

                        És nem kell móka, se a zsa csókja

                        Mert többet ér momentán a Királyfi csókja

Együtt (refrén)           És lesz benne sok tüske, Ó-o-o-o-o-o

                                    És lesz benne sok tüske, Ó-ó-ó

És lesz benne sok tüske, Ó-o-o-o-o-o

                                    És lesz benne sok tüske, Ó-ó-ó

Férfi               Most képzeljük ide a gonosz boszorkányt

                        A fonalat, a rokkát és a toronyszobát

                        Jön már Rózsika a váncsi lány

                        És zi a Vasorrút, hogy mit is csinál

                        A rút boszorka ravasz róka

                        És hozzá a kétbalkezes Csipkerózsa

                        A munkavédelmet nem tanulta

                        És nem tudja, hogy melyik végén szúr a rokka

Együtt                        És megszúrta a tüske, Ó-o-o-o-o-o

                                    És megszúrta a tüske, Ó-ó-ó

                                    És megszúrta a tüske, Ó-o-o-o-o-o

                                    És megszúrta a tüske, Ó-ó-ó

Nő                   (Az utolsó ó-t elhalóan sikoltja, és egy odakészített matracra hanyatlik)

Férfi               Na nézd csak, a bugyuta már össze is esett

                        Alszik is és horkol egy rémeset

És veti a példát az öreg király

A királyné és az összes lakáj

Alszik az erdő, a kirándulás

És aludj te is szaporán el kicsiny Balázs

Alszik a szobalány, a kenyérben a csótány

A penész a falakon, a buborék a kólán

Mert szúrt egyet a tüske, Ó-o-o-o-o-o

És hegyes az a tüske, Ó-ó-ó

Mert szúrt egyet a tüske, Ó-o-o-o-o-o

És hegyes az a tüske, Ó-ó-ó

Nő                               (A refrén ismétlésekor felül, és derekát riszálva együtt énekel Királyfival, aki döbbenten nézi)

Férfi              (oktatólag)

Figyelj ide Rozál, most nem ez a szereped

                        Innentől csak én nyomom a rapet

                        Míg zsi alszik, a királyfi dolgozik

                        Hogy elintézze az egész bulit

                        (felnéz, a távolt kémleli tettre készen)

                        Na, nézzünk oda, de csinos a kastély

                        Jussunk is el oda, amíg leszáll az éj

                        Mert tetszetős az architektúra

                        De veszélyesnek látszik a túra

Mert túl sok itt a tüske, Ó-o-o-o-o-o

És hegyes minden tüske, Ó-ó-ó

Mert szúrt egyet a tüske, Ó-o-o-o-o-o

És hegyes minden tüske, Ó-ó-ó

Nő                               (A refrén ismétlésekor felül, és derekát riszálva együtt énekel Királyfival, aki döbbenten nézi)

Férfi              (neheztelve)

                        zsi, én mindjárt eldobom a fejem,

Ha nem tudom csendre inteni a nejem

Ne nyomd a sódert, húzd a lóbőrt

Míg kockáztatom a hamvas férfibőrt

(elszánt nekiveselkedéssel)

De utat vágok a tüskebozótban

Kár, hogy a páncélom a tisztítóban

De nem félek, ha ezer is a tüske

Mert erős a hitem, és nem megy füstbe

A hitről tudjuk, hogy hegyeket omlaszt

A seben meg segít a Leukoplaszt

(fájdalmasan)

De irtó sok a tüske, Ó-o-o-o-o-o

És hegyes minden tüske, Ó-ó-ó

De irtó sok a tüske, Ó-o-o-o-o-o

És hegyes minden tüske, Ó-ó-ó

Nő                               (A r i f, é d r e é K, a d n)

Férfi               (szemlátomást ingerülten)

Hallod-e Rozika te, fogjad a pofidat be

Várd ki a sorodat a szövegkönyvben

Ha neked volnék, én nem haboznék

Csak élvezném a dunyhát meg a szundi-bundit

(fogcsikorgató erőfeszítéssel)

De siesen vágom a fát vös halomba

Míg feketén bólingat az eperfa lombja

Nincsen rózsa tövis nélkül, tapasztalom

De nem volt hiába a buzgalom

(fájdalmasan)

Mert elfogyott a tüske, Ó-o-o-o-o-o

És nem szúr már több tüske, Ó-ó-ó

Mert elfogyott a tüske, Ó-o-o-o-o-o

És nem szúr már több tüske, Ó-ó-ó

Nő                               (A r i f, é d r e é K, a d n)

Férfi               (indulatait alig palástolva)

Te Rozália, ez patália

Hogy ilyen lüke legyen némely emberfia!

Ha valaki alszik, az nem nótázik

De beszélhetek neked, míg a szájam kipállik!

(nagy önuralommal erőt vesz magán, és folytatja kötelessége teljesítését)

No, itt van a kapu, zörgetem bátran

De lin ül a kapuőr, vagy alszik egy ágyban

Most kinyitom, és nyílik, és nyikorog cifrán

Ezt rég olajozta a kapuőr nyilván

És micsoda por van, tom szállani

Itt száz éve senki se járt takarítani

Portól telik meg az ember orra

És allergiás vagyok minden zi porra!

(tüsszögéssel kínlódva)

Ez rosszabb, mint a tüske, Ó-o-o-o-o-o

Bár az se jó, a tüske, Ó-ó-ó

Ez rosszabb, mint a tüske, Ó-o-o-o-o-o

Bár az se jó, a tüske, Ó-ó-ó

Nő                               (A r i f, é d r e é K, a d n)

Férfi               (mint akinek már semmi sem számít)

Én azért se hagyom magam kiborítani

Ha za képtelen egy percig is várni!

Na figyelj hát, most felmegyek a lépcsőn

És szuszogok, mint róka mikor keresi a szőlőt

Most nyílik az ajtó, a szobába lépek

És csókomra Rózsika majd mindjárt éled

És minden jó, ha ge jó

Hát szóljon már a búcsúdal, a boldogító!

(gyors pusszantás után)

Hogy nem hat már a tüske, Ó-o-o-o-o-o

Hogy nem hat már a tüske, Ó-ó-ó

Hogy nem hat már a tüs…

(mivel hiába várja, hogy Nő szokás szerint belekapcsolódjon, elbizonytalanodik győzelemittas áriája. Prózában folytatja)

                        Most meg miért nem énekelsz?

Nő                   (orr felhúzva, ajak lebiggyed)

                        Eddig csak szidtál és gúnyolódtál!

Férfi               (halkan) Tüske?

Nő                   (duzzog, de már nem annyira) Tüske!

Férfi               (bűnbánóan féltérdre rogy, heroikus rap)

                        Hát bocsáss meg nékem, Rozalie de Csipke!

                        Ha csipkelődtem, azt ne értsd félre

                        Én szánom-bánom, és visszaszívom

                        De fejezzük be békességben, kedves párom!

(feláll, pislog) Megbocsátasz?

Nő                   (szipogva, de határozottan) Meg!

Együtt                        (a finálét összekarolva, jobbra-balra lejtett kecses tánclépésekkel adják elő)

Hát nincsen már több tüske, Ó-o-o-o-o-o

                                    Mert kihúzva a tüske, Ó-ó-ó

                                    Hát nincsen már több tüske, Ó-o-o-o-o-o

                                    És nem győzött a tüske, Ó-ó-ó

                                    (a közben kitörő vastaps ütemére többször megismétlik, majd boldogan élnek, amíg…)

VÉGE


  • · Az aláhúzás jelöli az „egy”-eket, segítségül arra az esetre, ha valaki neadjisten (de csak adja!) előadná.
Kerekes Ernő Ferenc

Voltam építészmérnök, lelkész; vagyok férj, öt gyerek apja és egyelőre öt unoka nagyapja. 47 évesen egyszer csak elkezdtem verseket, dalokat, dalszövegeket írni - például feleségemnek az első szerelmes verset és dalt. Részben egy barátság kezdett inspirálni, részben az, hogy mélyebben kezdtem megérteni Isten kegyelmét. Direkt nem nagyon tudok írni, de időnként valahogy megtelik a tubus, és akkor kinyomom. Izgat a kérdés, hogyan lehet megélni és megfogalmazni a remény és harmónia igaz költészetét ebben a gyötrelmes életben. Eddig nem gondoltam verseket megjelentetni, de néhány barátom nemrég azt mondta, érdemes. Legyen igazuk…

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned