Berei békülése

Negyedik napja hullt az eső, egyfolytában. Az udvar felázott, a föld tele volt vízzel. Dénes a bakancsát törülgette a fonott lábtörlőn, aztán a kalapját rázogatta. Leült a tornácon, a kalapot felakasztotta egy szegre. Apró szemű, sűrű esővel csapkodta a szél a tócsákat.

Rágyújtott, messze fújta a füstöt. Levetette a kabátot is, magától távol tartva rázta le róla a vizet. Parányi cseppek repültek az arcába, keze fejével törölte le. Cigarettáját a tornác párkányára tette, bement, hogy megrakja a tüzet, aztán visszaült a keskeny padra. A nap az erdő fölött lehetett már, ma ki se bújt a szürke, rongyos felhők mögül.

Sokáig ült ott, a nyárra gondolt, aminek vissza kellene már térnie, meleggel és vidám fénnyel, hogy felszáradjanak az utak, és kaszálni lehessen a füvet. Fütyörészni kezdett, jobb sarkával kopogta hozzá a ritmust. A kutya feljött a tornácba, leült az ajtó elé és a bakancsaira figyelt.

– Ej-haj – eresztett el egy sóhajtást, aztán éleset füttyintett, hogy a kutya megszökte magát. – Unalmas ez az élet – nyúlt a kalap után. Bevitte a kabátot is, ráterítette az ágyra, száradjon.

Amint besötétedett, feküdt is már le, nem is vacsorázott, mert későn ebédelt. Egy darabig a rádiót hallgatta, aztán kikapcsolta, mert szörnyen recsegett.

Arra ébredt, hogy mély mordulással dörög. És szaporán egymás után, mintha szét akarna hasadni az ég. A villámlások sápadt fénnyel árasztották el a szobát. Felkelt és kibámult az ablakon. Óriásit csattant ismét.

– Közel jár – motyogta.

Mintha a házak fölött durranna szét a világ, olyan félelmetes. Felöltözött és megnyitotta az ablakot. Zúgott a szél, meg-megrezdültek az ablaküvegek.

– Lesöpri még a cserepeket is – tekergette a fejét.

Sokáig tartott, amíg megritkultak a villámlások, dörgések. Már nem volt álmos, kiállt a tornácba és rágyújtott.

– Elment az ereje, mi? – szólt a kutyához. Megcsendesült a szél, halkan suhogott az eső. Aprókat nyikordult a kapu. Hallgatta egy darabig, aztán bement a szalmakalapért, jól a fejébe nyomta, és elindult a kapu felé, hogy becsukja.

Valahol messze, az erdő irányában egy piros foltot vett észre. Kezét a vizes kilincsen felejtette, úgy bámult.

– A tanya… Ég a tanya!

Kilépett a kapun és megfutamodott. A szomszédnál zárt kaput talált, egy darabig rángatta, aztán beugrott a kerítésen.

– Hé, hé! – kiáltott rekedten az ajtó előtt. Kigombolt ingű legényke dugta ki a fejét.

– Ég a tanya! Szóljál apádnak is, hamar!

A második, harmadik háznál az ablakot zörgette, és bekiabált. Sorra vett minden házat, ahol férfi is volt.

– Húzasd meg a harangot – kiáltott egy fiatalembernek, aki a kutyaugatásra kijött a tornácba. – Én addig befogom a lovat.

– Telefonálni kellene – húzta meg a nadrágszíjat a férfi.

– Szóljál valakinek, hogy telefonáljon az irodából.

Visszafordult, és szaladni kezdett. Kinyitotta a nagykaput, felgyújtotta a kinti égőt és elindult a pajta felé.

A lovat befogta és kivezette a kapu elé. Két férfi állt az úton, egyiknek kezébe nyomta a kantárszárat, és visszament a házba. Csizmát húzott, és egy vastag pokrócot dobott a vállára.

Már többen is voltak a szekér mellett. Dénes az ülésdeszkára terítette a pokrócot és felült. A fél utca népe a kapukban volt, asszonyok és gyermekek is.

– Aki itt van, üljön fel, mert indulni kell! – mondta hangosan.

– Csá, ne, Csillag! – kiáltott.

Jó darabig mindenki hallgatott, aztán szinte egyszerre kezdtek beszélni. Még azt is számba vették, hány tehén és ló van a tanyán.

– Te Berei, hát te is itt vagy? – szólt hátra Dénes.

– Én értem oda hozzád elsőnek – hangzott az önérzetes válasz.

– Pedig te haragban voltál velük – hallatszott egy mély férfihang. – Amiatt a fadolog miatt… Közben kibékültetek?

A harsány kacagás után hirtelen beállt a csönd.

– Tiszta bosszúból jött segíteni – toldotta meg valaki.

– Ilyenkor menni kell, segíteni… nem pedig izé… nem pedig békülni – bizonytalanodott el Berei hangja. – Ugye Dénes?

– Csá, ne! – kiáltott Dénes. – Csá, hogy a… – nem mondta ki a végét, mert megkondult a harang. Hangja betöltötte az egész völgyet, mellette ideges zörejnek tűnt a patkócsattogás.

P. Buzogány Árpád

Születési hely, időpont: Székelykeresztúr, 1965. május 22.

Munkahely: Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont (Székelyudvarhely, 1918. december 1 utca 9. sz., II. emelet, tel.: 0266-214440)

Beosztás: művészeti tanácsadó

Elérhetőségek: tel.: 0758-104728, 0745-381420, e-mail: zongota@freemail.hu

 

2001-ben versenyvizsgával nyertem felvételt a Hargita Megyei Kulturális Központhoz, ahol az udvarhelyszéki iroda közművelődési szakreferenseként dolgoztam.

1998–2001 között az Udvarhelyi Híradó regionális lap művelődési szerkesztője és újságírója, majd felelős szerkesztője voltam, munkakörömnek megfelelően közművelődési eseményekről írtam beszámolókat, interjúkat készítettem közművelődési szakemberekkel és népi mesterekkel, illetve könyvismertetőket, riportokat közöltem.

1995–1998 között a székelyudvarhelyi Városi Könyvtár alkalmazottjaként dolgoztam, munkámhoz tartozott művelődési, tudományos, néprajzi szempontból fontos publikációk feldolgozása a helyismereti részleg nyilvántartója számára.

1990–1995: a gagyi Móra Ferenc Általános iskola szaktanára

1994–1995: az intézmény vezetője

1989–1990: a etédi tízosztályos iskola helyettes tanára

1886–1989: a kőrispataki általános iskola helyettes tanára

 

Tanulmányok:

Eötvös Lóránt Tudományegyetem, Budapest, Pedagógiai és Andragógiai Tanszék, kulturális mediátor szak (másoddiplomás képzés, 2008)

Babeş–Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár, magyar nyelv és irodalom szak (1991)

1997-ben számítógép-kezelői tanfolyamot végeztem a székelyudvarhelyi Tetra P&P Kft. szervezésében

Érettségi vizsga: 1983, Csíkszereda, akkori Matematika–Fizika Líceum (ma: Márton Áron Gimnázium), filológia szakosztály

Kutatási programok:

2003–2005: Hargita megyei kulturális adatbázisának elkészítése – kérdőívek szerkesztése, adatgyűjtés terepen, majd az adatok feldolgozása és webes megjelenítése (ld. www.ccenter.ro honlapon)

2004: Csángó közösségi házak jelene és jövője (a kutatás eredményeit tekintve ld. Ferencz Angéla–P. Buzogány Árpád–Tófalvi Melinda: Csángó közösségi házak jelene és jövője, 2004, HMKK, kézirat)

Oktatás:

2003: a Hargita Megyei Kulturális Központ által szervezett felnőttoktatási programban a közművelődési szakemberképzőn a Médiaismeret tantárgy

1999–2000: könyvtárszervezés, Benedek Elek Tanítóképző, Székelyudvarhely

1997–1999: könyvtárszervezés, posztliceális könyvtáros osztály, Bányai János Műszaki Kollégium, Székelyudvarhely

1990–1994: magyar nyelv és irodalom, idegen nyelv V–VIII. osztályosoknak, Gagy

1989–1990: magyar nyelv és irodalom, idegen nyelv V–X. osztályosoknak, Etéd

1985–1989: Magyar nyelv és irodalom, illetve román nyelv és irodalom V–VIII. osztályosoknak, Kőrispatak

 

Publikációk:

Több témakörben közöltem folyamatosan: 1996-tól közművelődési és néprajzi témákkal kapcsolatosan a Romániai Magyar Szóban, Hargita Népében, Udvarhelyi Híradóban, Helikonban, Korunkban, más hazai és külföldi lapokban, illetve kötetekben is jelentek meg tanulmányaim,

1994 óta szépirodalmat (prózát, verset és gyermekverset, meséket) az egykori Romániai Magyar Szóban, illetve a kolozsvári Napsugárban stb.

Több gyűjteményes kötetben (antológiában) közölték tanulmányaimat, szépirodalmi munkáimat.

Néprajz

Kezdetben a lírai és prózai népköltészeti műfajoknak szenteltem több figyelmet (szakdolgozatomat Kőrispatak népköltészetéből írtam), illetve nyelvészeti szempontú gyűjtőmunkát is végeztem (közmondások, szólások, állandó szókapcsolatok), ebből az anyagból népdalokat, mondákat, közmondásokat és találós kérdéseket közöltem eddig.

Az Udvarhelyi Híradó munkatársaként a tárgyi néprajzzal kapcsolatos különböző témákat részesítettem előnybe, környékbeli népi mesterségek (szalmafonás, zsindelyhasítás, vesszőfonása, népi gyógyítás, épített örökség, födeles hidak, kútásás, kanálfaragás, kemencerakás, harisnyaszabás, szénégetés stb.). A kútásásról készített dolgozatomat a Kriza János Néprajzi Társaság harmadik díjjal jutalmazta.

2003-2004-ben több mint negyedszáz Hargita megyei kistelepülésről közöltem terjedelmes faluriportot, szociográfiai-néprajzi megközelítésben.

A budapesti Eötvös Lóránt Tudományegyetemen szakdolgozatomat a kőrispataki szalmafonásból és a szalmakalap múzeum történetéből írtam.

Önálló kiadványok:

Kicsi szamár, nagy szamár. Székely anekdoták, tréfás történetek (Székelyudvarhely, 1998 – brosúra)

Volt szeretőm tizenhárom. Kőrispataki népdalok. (brosúra)

„A falut dicsőítem”. Népismereti írások (Székelyudvarhely, 2003)

Úgy szeretlek, mint a mézes kalácsot. 77 székely népdal (Székelyudvarhely, 2004)

„Kihúzza a töviset az ember kezéből”. Riportok, interjúk népi mesterekről és mesterségekről. (Székelyudvarhely, 2005)

Gyertek elé kalákába! Faluriportok a Nyikó mentéről (Szudv., 2007)

Vidám emberek a csend birodalmában. Faluriportok Udvarhelyszékről (Szudv., 2010)

A búzától a kalapig. Szalmafonás és kalapmúzeum Kőrispatakon (Szudv., 2011).

A búzától a kalapig. Szalmafonás és kalapmúzeum Kőrispatakon (Székelyudvarhely, 2011), Példák, példaképek, példabeszédek. Beszélgetések, interjúk (Székelyudvarhely, 2011).

Közművelődés

Kőrispatakon, Etéden, Gagyban tanítottam be műsorokat iskolásoknak és felnőtteknek is. Több regionális anyanyelvi és népzenei vetélkedő zsűrizésében veszek részt az utóbbi évtizedben.

A sajtóban interjúkat közöltem a közművelődésben szerepet vállaló személyiségekkel, és riportokat, beszámolókat főleg vidékünk közművelődési eseményeiről az Udvarhelyi Híradó, Hargita Népe, Romániai Magyar Szó, a Kulturális Figyelő stb. hasábjain.

Számos megyei meg helyi jelentőségű közművelődési vagy éppen tudományos programot kezdeményeztem, illetve vettem részt megvalósításukban.

Tanulmányok:

Kultúrázók. Falusi kultúrotthonok Hargita megyében. (szerk. Ferencz Angéla) HMKK könyvek, Csíkszereda, 2006

Pálffy János, az elfeledett forradalmár (in: A szent szabadság oltalmában. Erdélyi unitáriusok az 1848–1849-i magyar forradalomban és szabadságharcban, Kolozsvár, 2001)

A Székely Útkereső Kiadványok műhelyében. Tanulmány (Szudv., 2008);

 

Önálló kötet:

Példák, példaképek, példabeszédek. Beszélgetések, interjúk (Székelyudvarhely, 2011).

 

Szépirodalom

Önálló kiadványok:

Hattyúhívó. Gyermekversek (Székelyudvarhely, 2000)

Búcsú a szalmakalaptól. Gyermekversek (Csíkszereda, 2003)

Az igazság árnyékai. Novellák, elbeszélések (Székelyudvarhely, 2004)

Furulyás Jankó (mesék, Székelyudvarhely, 2005)

A csengő, aki harang akart lenni. Mesék, történetek (Székelyudvarhely, 2005)

A bogáncs kivirágzik (kortárs román költők versfordításai, Szudv., 2007)

Öregapó muzsikája. Mesék (Szudv., 2008)

A csengős bárány és a napocska. Gyermekversek (Szudv., 2009),

A gagyi fajta tarka szarka. Verses mese (Székelyudvarhely, 2010)

Tálkondító kandúr. Gyermekversek (Székelyudvarhely, 2010)

Kiadványszerkesztés:

Az utóbbi évtizedben számos (kb. 150) kiadványt szerkesztettem, olvasószerkesztettem, illetve korrektúráztam, helyismereti, szépirodalmi és tudományos munkákat, legtöbbje az Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Litera Kiadó, Udvarhelyszék Kulturális Egyesület, Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont és Hargita Megyei Kulturális Központ, Pro-Print Könyvkiadó kiadványai.

Folyóirat-szerkesztés: az Udvarhelyi Híradó szerkesztő-riportereként, illetve 2001 óta, létrehozásától felelős szerkesztője voltam megszűnéséig a Hargita Megyei Kulturális Központ által kiadott negyedévi folyóiratnak, a Kulturális Figyelőnek.

A Vers című negyedévi folyóirat főszerkesztője vagyok.

Legfrissebbek a szerzőtől: P. Buzogány Árpád

Tovább a kategóriában: « Sehol se vagy Krisztus »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned