KUKÁZÓ EMBER ÖRÖME

A december havas, hideg téllel köszöntött a városra. A hó nagy pelyhekben szállingózott. Ilyen zord időben a kutyát sem viszik ki hosszú időre az emberek. De nem mindenkinek adatik meg, hogy el-meneküljön a hideg elől. A szemétszállítóknak is, ha fúj, ha nem, dolgozni kell. Ha megtelnek a házak előtt lévő kukák szeméttel, azt el kell szállítani. Már egy hét is elmúlt a kiürítés óta, a kukázók örömé- re.

Egy középkorú férfi, aránylag jól öltözött fedetlenfejjel, dúshajjal, megáll az egyik kukánál. Körül néz. Kesztyűt húz a kezére. Jobb kezében pálca, bal kezével felhajtja a kuka fedelét. Belehajol a szeméttá-

roló edénybe. A fejére szállt fehér hó megvilágítja fésületlen, fekete, kócos haját. Nem törődik vele. A szabad kezével néha lesöpri. Szedegeti a szemetes zacskókat. Beleszagol egyszer, kétszer. Kiveszi a benne levő hús, és a kenyér darabokat. Átszellemülve, örömmel teszi a nagy nejlonjába. A zacskót az orra elé tartva megszagolja és megállapítja: nincs szaga. Maradhat…                                                                                                     Botjával tovább kotorászik a sok „ kincs ” között. Majd belenyúl egy nagyobb csomagba, alig tudja kibontani a bekötözött kukászacskót. Mind két kezét használja a kiemelésnél. Gyorsan belenéz. Az oszlopon lévő villany felé tartva, keres, kutat benne. Meglát két zsömlét, majd egy kissé romlásnak indult almát, megtöröli a kesztyűs kezével, beledugja a többi közé. Tovább nézegeti a kuka tartalmát, majd a kis pálcájával félre tolja a burgonya héjakat. Felsóhajt:                                                                                    -Ó, Istenem!-  Elkezd hangosan számolni, nem tartja vissza magát:                                                                    -egy – kettő - három- négy - öt krumpli…!                                                                                                            Ma este a hatvanadik születésnapomon, mely karácsony napján van, nagy lakomát tartok!- Mondja magának.

- A krumplit megfőzöm, a húst pedig jól átsütöm. Van még egy kis napraforgó olaj, az olajos fla- konban, melyet tegnap találtam a Sugár – körúton kihelyezett kukában. Jó hogy tegnap hazavittem…-

 Ahogy kotorászik tovább, meglát egy nagy porcelán bögrét:                                                                    -Hű, az anyját ! De jó pofa! Ebből aztán jót lehet inni!-                                                                          Halkan, szinte súgva mondja:                                                                                                                          -Most látom, hogy egy kicsit csorba a széle, de nem tesz semmit. Nagyon jó lesz, hisz nekem ilyen nincs-                                                                                                                                                           Kiveszi a bögrét, forgatja a kezében:                                                                                                            - De gyönyörű…! És micsoda szép festés van rajta! - Még betűket is felfedez az oldalán. Felemeli, az oszlopon lévő lámpafény felé tartva,  el kezdi betűzni:

 -A T E  N Y E R Ő S Z Á M O D  HATVAN-                                                                                              Nehezen, de el tudta olvasni.                                                                                                                          Szeret olvasni, ha valaki eldobja az újságot, felveszi és végig olvassa.  Ez a hírforrása maradt számára hosszú évek óta. A főiskolán, ahová járt, egykor sokat olvasott. Szeretett tanulni, mindig jól vizsgázott                                                                             Tágra nyílt szemmel tovább nézi bögrén az apró betűket Nehezen, lassan, betűzve eltudja olvasni a megkopott, de olvasható felírást:                                                                                                                 -BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT-

Azt vette észre, hogy izzad a tenyere, és könnyek peregnek a szeméből. Nem bánta, hisz nem látja senki a sötétben. Gondolta…                                                                                                                             El kezd kutatni az emlékei között. - Mikor is köszöntöttek engem utoljára?                                                                             Tíz éve elváltam, öt éve munkanélkülivé váltam…van annak már jó tíz, talán tizenkét éve is. De most Valaki látatlanul köszönti. De vajon honnan tudja, hogy most van a születésnapom? Ő talán mindent tud, vagy Ő a Mindenható?-                                                                                                                                                   Felnéz az égre, lesöpri arcáról a fehér hópelyheket, és csak úgy mondja kicsit szégyenlősen, nagy alá- zattal:                                                            -                                                                                     KÖSZÖNÖM!- KÖSZÖNÖM ISTENEM!-

Utoljára frissítve:2017. május 09., kedd 19:39
Pataki Pál

ÖNBÉLETRAJZ

Pataki Pál Tápiószentmártonban született, 1943 január 13,-án.

 Állattenyésztési mérnök, szarvasmarha-tenyésztési szakmérnök. Országos szinten az állattenyésztés irányításában dolgozott, mint vezető főtanácsos. Negyvennyolc évi munkaviszonyból az első munkahelyén kilenc, a másodikon harminckilenc évet töltött el. Gödöllői lakos. Házas, két felnőtt leánygyermek édesapja.

Gödöllő város civil szervezeteiben szervezőként aktívan részt vesz. A Gödöllő Városi Nyugdíjasok Egyesületének elnöke.

Hobbija a kertészkedés és az írás. A Gödöllői IRKA-nak tagja. Az évente kiadásra kerülő IRKA Antológiában és a Szó-kincs  Antológiában jelentek a versei és prózái.

Az írást 67 évesen, unokái, akiknek sokat mesélt a gyermekkori élményeiről ,  Zsófi és Vilike kérésére kezdte el. Így született meg az első ,- kortörténeti- kötetem, EMLÉKEIM A KÜZDELMES ÉS BOLDOG ÉVEIMRŐL . Ez évben adta ki nyolcadik kötetét, VERSEIM EGY CSOKORBAN. címmel.

Hozzájárulok a közzétételhez.

 Pataki Pál

2100 Gödöllő, Villanytelep u 9.

Legfrissebbek a szerzőtől: Pataki Pál

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned