Duzzogó

Tenyerem hideg
az arcom lángol
egyetlen ideg
kicsúszik s táncol
rendnek kell lenni
itt és nem máshol
szeretnék lógni
csak úgy egy ágról
azt fogom szeretni
ki ebben pártol
vonzalmam egynyári
nem kell a fátyol

Álomfejtés

Nehezül a test és tompul benne a tudat
még ki akartad vinni a szemetet
most meg keresed azt az álombéli utat
ami ébren is bizton kivezet
nem vagy egyedül mindenki ezután kutat
lehet egyszerre érték és élvezet
jó hogy az Isten veled és nem rajtad mulat
ért téged akkor is ha nincs ékezet
álomból új esemest sodor ki a huzat
bizonyos csak neked szóló üzenet
élénkül a test és eszmél benne a tudat
mit is akartál ja hát a szemetet

Azt mondod…

Azt mondod a piros ruha
Azt mondom a mosolyod
Azt mondod hogy nincs itt hiba
Azt mondom jól gondolod
Azt mondod hogy szeretkezzünk
Azt mondom már gombolom
Azt mondod passzol a testünk
Azt mondom igen tudom
Azt mondod hogy nincsen szavad
Azt mondom a test beszél
Azt mondod a vágy elragad
Azt mondom gyere vegyél
Nem mondod én mégis tudom
Nem mondom ne is remélj
Kimondhatatlanul forró
Egyalkalmas szenvedély

Sajátos rajongás

Hiszem s iszom minden szavad
Enyém teljesen elakad
Glóriádban látom magam
(Ó hogy áll a hülye hajam)
Mellesleg míg csacsogsz velem óvatlan
ólomzsinórt szárnyaidra rávarrtam

Mit szeretnél?

Bólint feléd a pult fölött az Isten,
Végnélküli a sor, Ő mégsem türelmetlen,
Amit akarsz, úgy igazán, azt megkapod,
Ha épp nem Ő, akkor az őrzőangyalod
gondoskodik, de van az az IDŐ…
Csak a mi dimenziókban mérhető, félhető.
S ahogy a Zoli dömperére így harminc év után,
Nem lelkesülten néznél, inkább csak bután,
Van az a figyelem, elismerés, imádat,
Mi tragikusan megkésve támad.

Munka

Hidegrázós lemagázós
egyperces viszonylatok.
Lelkesültség hiányában
még kezet sem foghatok.
Hivatalnok-álruhában
álügyfelet fogadok.
Sután-bután szerepjátszunk,
kiáltanék mégis inkább hallgatok.
Nézz már rám, Te Én vagyok!

Értem üzennek

Vérzik a világ.
Erénye bűn,
Mosolya torz,
Fanyar bája
Már hiába áltat.
A múltnak,
Az anyagba süllyedtnek
Fordítok ma hátat,
És indulok,
Mert szeretet
Árad belém –
Értem üzennek
A csillagok.

Vágtázó

Megóvtad fényed mint
Tűztől a vizet
Jutalmat fizet
Kátyúból kiszed
Gondolat vágtat a végtelenbe

Hidd el hogy jöhet és
Eljön ha hiszed
Lángoló szíved
Fáklyaként viszed
Készen állsz régen a szeretetre

A becsvágyról

A karma akar ma szólni hozzád;
Övé a hatalom, de tiéd az ország.
S a dicsőség: színes szappanbuborék.

Genesis

Még nyugodt a pillanat
Még ébred a gondolat
   És megszelidíti
   a csend moraját
   És színültig tölti
   a vágy poharát
       Most hajnal az alkonyat
       Most sorold az álmokat
   És megszínesíti
   a holnap a mát
   És szomjasan issza
   a fényt a világ
Már teremt a gondolat
Már áldott a pillanat