Emlékirat egy amfórából

  • Kategória: Versek

EMLÉKIRAT EGY AMFORÁBÓL

"Semmi nem történik vaktában" (Leukipposz)

A kételkedés csak kor - s nem kórtünet,
sok bölcset nevelt ki ezzel az ókor.
Fórumon fals vita folyt, meg a jó bor.
Mi ki voltunk? Két semmi közt a szünet!

Akadt, ki szívén viselt egy-egy ügyet,
- gyorsan ráfogták: izgága és kóbor -
s mert nem volt sem jó helyen és sem jókor,
szavakat szórtak rá, mint kénes tüzet.

Jó Milétosz még mindig tőlük hangos.
Némelyik pénzes, másikuk meg rangos,
de a kitharás táncukat jól járták.

A reményt is elcsalták a szírének,
így hát csak arról szól ez a kis ének,
Istenek közt hogyan maradtunk árvák.

 

Leukipposz - ókori milétoszi filozófus

Törmelékeim alatt

  • Kategória: Versek

Törmelékeim alatt

A csak téged látásom hídját
nem tartják már pillantásaid
lelkemben feszülő pillanat-pillérei.

A hidak nagy robajjal omlanak össze.
Hiába nézünk másra,
hiába néznek ránk:
sokáig nem látunk a rengeteg portól.

Csak azokra figyelek,
csak azokkal barátkozom,
akik lázasan kutatnak törmelékeim alatt.

A makrancos feledég

  • Kategória: Versek

A makrancos feleség

nyáron az ördög verte most visszaüt az asszony
makrancos feleség lett a szeptemberi alkony
az ördög se tudja mitől mi ütött bele
sütni nem is akar és túl nagy lett a szele
a nyári forró éjben összebújtak szépen
most a hideg ágyban rámorog nyelvét féken
nem tartja vagy fáj a feje férjurát unja
nagy zöld szemét tavaszig szépen le is hunyja

Al6nál Windows 10

  • Kategória: Versek

AL6NÁL WINDOWS 10


Debreczeny és Bartha Györgyöknek

 


Be kéne fejezni a napot,
de hogyan, ha nem akarja,
követelődzik, dörömböl az alkony,
kéretlen rímeit a nyakamba varrja,

hogy még maradhasson,
ne nyomjam ki a power-t,
míg emlékké nem válik,
akár a tavalyi hó, mert

két vírus közt nagy a kísértés,
a vesék csak teszik dolgukat,
tessék csak majd mindenkinek,
színes forgókkal hűtök dögkutat.

(Háromszor négy sor, hát még ha jambus,
a tejfölképernyőn jobban mutat,
láthatatlan cenzor lesi, miket írok én itt,

anyám csak dúdol, s nem felhőket kékít,
házunk előtt plexipajzsos rendőrsorfal
körtáncot járva, ártatlan mulat.)

Magyar táj magyar nyesttel

  • Kategória: Versek

MAGYAR TÁJ MAGYAR NYESTTEL


Duzzog ez a faluvégi csend.

Sercen a hóban a nyuszi talpa,
a leszakadó ág is puskalövés,
félve dereng a harangszó,
kéklik a sík fény, ereje kevés.

Ürül a porzsák, hullnak a morzsák,
nyest vagy egér tán, rágja a nádfedelet,
robban a szív és lassul a láb,
dercen a szilva, a fán feledett.

Markukat lehelik, huhh, a vadászok,
szeretők kacarásznak a paplan alól,
pincében pattog a szikkadó ászok,
térkövezett tájban hőscincér dalol.

Ragyog, ragyog a búbánat iszapja,
ha vidámabb nótát úgysem hallhat,
s vérző fűzfákra ül kajla kalapja,
meddig ember az ember, ha hallgat?

Duzzog ez a faluvégi csend.

Fázisrajzok

  • Kategória: Versek

FÁZISRAJZOK

Egy picit rándulva megemelkedik,
ahogy a szűkített akkordot leütő bárzongoristák válltömése.

Tanácstalanul billeg egyik lábáról a másikra,
akár a röpkeszoknyás teniszezőnők a sporttévében.

Langymeleg halotti maszkomat nézegetem,
mosolygunk egymásra, mindent megbocsátón.

Belémszakad a halál

  • Kategória: Versek

BELÉMSZAKAD A HALÁL

Föltépi mellén a trikót ez a nyár,
őrjöngenek a galambok,
a mályvákat tépik kimeredt szemmel,
megindult egy kifosztott nemzedék,
azon törik büszke-szép fejüket,
hogyan kellene meghalni szépen.

Nem illik sürgetni a tolvajléptű véletlent,
sőt, talán nem is lehet. Jön, majd ha akar.
Várni azért lehet, akár szomjazva áhítozni.
Néha. Hetven-, nyolcvanévesen is, akár.
Bukfencezve fölbukó fehér nyúlként
a verdeső vérétől rozsdásodó avaron.

Sapkám alatt

  • Kategória: Versek

SAPKÁM ALATT

Kék szél fodroz álmot, szelíd romantikát,
de én csak a csendet s a szót ölelem át.
Gyalogos a vétkem, helyben jár a bűnöm,
gondolataimat sapkám alá gyűröm.

Madarak dalában szemérmetlen báj van,
kinyitom hát fülem, ne lehessek árva.
Most is gyerek vagyok, mint ahogyan régen,
heverészek földön, vándorolok égen.

Így igaz mosolyom, ártatlan a tavasz,
szárnyal a szép szívem és néha megszakad.
Bánatból, bajból is ébrednek remények,
képzelettől, vágytól, örömtől elégek.

Falshang

  • Kategória: Versek

Falshang

Átizzadt, gyűrött a vánkosom,
rémálmok gyötörnek reggelig;
kert alatt háromszáz fánk oson,
a kóbor zserbókat elverik,

porcukrot puffognak jártukban,
űzik a tepsiből kitépett,
lekvárok gőzétől kábultan
szédelgő buktákat, pitéket,

és akár megannyi kisgyerek,
maszatos arcukon félelem,
gurulnak rettegő islerek,
(de jó hogy ezt is csak képzelem),

s nincs vége, kegyetlen zord a tor,
vonagló bejglikkel reszketek,
beterít morzsa, és tortapor,
szánom a széttört kis kekszeket,

lisztek és élesztők bujkálnak,
a tojás héjában megzápult,
nem örül ennek az új bálnak
pékpolc, és csillogó cukrászpult,

fánkterror: kényszeres hajtóik
járnak a megkopott fák alatt,
ilyenkor ajtótól ajtóig
- farsang van! - száz meg száz fánk szalad.

szavak Bábelben

  • Kategória: Versek

szavak Bábelben

érthető szeretném hogy legyen
minden közöttünk
nekem te és
én neked
érthető és egyszerű
nem értjük a szavakat
Bábelben rekedtünk örökre
mint sokan mások is
rengeteg a Bábelben
Bábel a rengetegben
marionettezünk egymással
de a zsinórok
összegubancolódnak
egyszer minden Báb elromlik
újabb csomó a fonálon
minden meg nem értett szó
és akkor mikor már egy
csomó vagyunk összegabalyodva
egészen
elvágjuk a gordiuszi fonál-gerinceinket
és a testünk lehanyatlik
és ott fekszünk Bábelben
csontra száradt kezeink
összekulcsolódva
bárcsak így értettük volna egymást
amikor még
érteni akartuk