Téli pihenőhely

  • Kategória: Versek

Téli pihenőhely

Aztán eltette
a poharak csengését,
a lombok suhogását,
a fonnyadó levelet
piros mosolyával;
körbe nézett,
s fehér köntösét
magára húzva
kiült a padra,
és csendben
elaludt
a tél.

Karácsony Este

  • Kategória: Versek

Karácsony este

Karácsony este földre szállt megint,
s a kert alatt az ordas farkasok
hada reánk ma hiába morog.
Az Úr az égből most idetekint.

Az égen is csak egy csillag ragyog,
de ránk talál a selymes fénysugár.
Hogy jössz-e már, a gyermek arra vár.
Talán ma este boldog is vagyok.

Az égből zeng az angyalok kara,
vagy talán fülemben cseng az ér?
Karácsony este néked, mondd, mit ér?
Vajon jutok még valaha haza?

 

Örökzöld

  • Kategória: Versek

Örökzöld

Már nem mégy vissza, nincs is már hova,
halomba hajt a spárgák ostora,

egymásba bújva mill’jó tűlevél
erdőt sóhajt utószor, s már nem él,

csonkodnak könnye gyanta, ráragadt
papír zizeg karácsony-árnyakat,

fekszel, mint a harcmezőn elestek,
egyhúsz vagy, s eladnak másfelesnek,

talpra állsz még, ünnep –vasba vernek,
holtodban kapsz néhány nap figyelmet,

s tűzre halni tested úgy eresztik;
szép volt idén. Bírta vízkeresztig.

Most lett tied

  • Kategória: Versek

most lett tied

zenit
végre beláthatod eged határait
mindig megilletett ám csak most lett tied
mikor visszatérsz már használhatod is
belső
késztetés sürget hogy kifelé is termőre fordulj
mert addig nem vagy szabad
míg meg nem találod ami mindenkié mégis a
tied

Hazatérés

  • Kategória: Versek

Hazatérés


Porzott az út, szemembe rázta
szürke kontyát, elvakított.
Duzzadt eget szurkált a nyárfasor,
nyakamba dőlt a hőség.
A harangtorony csonkán,
levett kalappal fogadott.
Házak és kertek összementek,
a kurta utcák önmagukba folytak,
végtelennek hitt, tágas mezőket
fukar valóság szabta el.
Az nem lehet, hogy ami hazavonzott,
csak a gyermekkor csalfa optikája,
valami mélyebb kényszer hajthatott
az álmokon is átütő erővel,
mint holdkórost az égi vonzás,
bőrömön tested illata,
földbe dugott magok késztetése
életre törni.
Elsétáltam a Holt-Tiszához,
utánam néztek kerek asszonyarcok,
mint napraforgók kerítés felett,
baráti kéz, gyengéden hátba vert,
a parton csend, a horgász
botja végén figyelem feszült,
a nádas lába közt babrált a szél,
a víz mellére vonta az eget
úgy dőltem partja zizegő füvére,
mint öreg fa saját árnyékára.

Addig

  • Kategória: Versek

Addig


Ha nyolcvan múltál korod
rád csukódik akár a kagyló
saját csendedben elmerülsz
jelened törékeny
egy bántó szó bezúzza
világod színpad, ismerős bútorokkal
csak üldögélsz jelenésre várva
egy végszóra, amihez csatlakozhatsz.
Addig kérdezzetek, míg itt vagyok!
Ne csak azt, bevettem-e a gyógyszert,
kérdezzétek, mire gondolok,
mit érzek legbelül, fűtenek-e vágyak
új virágzásra hosszú őszömön
félek-e a felgyorsult világban
ahol kihalnak ártatlan szavak
vagy megtévesztő álarcot viselnek?
Addig kérdezzetek, míg itt vagyok!
Ha a múltat elviszem magammal,
Volt bűneink szökkennek újra szárba,
hazuggá válik tőle a jelen
Ha a múltat elviszem magammal,
szép örökségünk herdáljuk el
emlékét a kertész dédapának,
ki verset írt, virágot ültetett
túlélte a háborút a kertész,
a költő elesett.
Addig kérdezzetek, míg itt vagyok,
a Rendező, ha kiír darabból
törlődnek a válaszok!

Perben a világgal

  • Kategória: Versek

PERBEN A VILÁGGAL

Szóljunk a visszafojtott gyűlöletről,
mi a gyűlölködőben bent rohad,
és tévesen látja a dolgokat
torz önképe miatt odafentről.

Mert azt hiszi, bárki, aki megszólítja,
aki vitát kezdeményez vele,
rossz, és őneki igazság az élete,
az igazságot ő magával hordja,

de tulajdonképpen a szobra is lehetne,
csak sajnos senki föl nem ismeri,
milyen nagyok rejtett erényei.
A teremtés vele zárult kerekre.

Ezt ki nem mondaná, de érzi persze,
és rossz kedve van a világ miatt,
hogy eléje sorol be másokat,
pedig az ő szándékuk ferde,

törtetők, kiknek nem az érdemére
jött a sok-sok elismerés, hanem
mert osztoznak a titkos semmiben,
ezt ő pontosan látja, és bemérte.

Miért születik az ember vidékre?
Hogy a fővárosban kevés kapcsolata legyen?
A legfontosabb átlátni a tényeken,
tudni mindent, s nem venni a szivére.

Mindig mozog benne egy kis szemérem,
a büszkesége testvéröccse ez.
A benne támadó kísértetek
tanúskodnak majd igaz perében.

Az eladó költő

  • Kategória: Versek

AZ ELADÓ KÖLTŐ

A rabszolgapiacon ki venne költőt
Lukianosznál, mikor a szakmák eladók?
Ki venne álomvilág helyett kis valót?
Valódi szó nélkül tűnnek el emberöltők,

csupán a beszéd, a beszéd marad meg,
mi csak használatra használható.
Van benne gyűlölet és támadó
erő. De papírsárkányok lebegnek

a vágy zilálta beszédmaradékban,
megértetlenül keringnek az égben.
Költő nincs. De versíró még van.

Vers nincs. Legalábbis egészben
nem jött világra már régen.
Vagy ha igen, akkor meg alig értem.

Tudatalatti

  • Kategória: Versek

TUDATALATTI

Egy szörnyű tudatos legény –
a nagysága és esze hőse,
ki minden szégyenét legyőzte
és nem maradt más, csak erény,

s néhány szigorú vélemény
nem önmagáról, a világról,
ki térdig komolyságban gázol,
és ezen felül még szerény

is, ha kell, másokért kiáll,
de nem érdekli, mit kíván
a másik, hogy talán kivan,

ezt nem hagyhatja annyiban –
már rátört a tudatalatti,
s ő nem próbált meg elszaladni.

Einstein a pokolban

  • Kategória: Versek

EINSTEIN A POKOLBAN

Ahogy Einstein alászállt az új alvilágba,
kiváncsian vizsgálgatta, mégis milyen,
a beton kapunál már Newton várta,
és Galilei, Pascal meg még mennyien,

akik a menyországi keretszűkítésből
hontalanként kerültek ki simán,
kik a tisztítótűz bezárása után
nemélni ide kényszerültek le az égből.

De itt is minden megváltozott réges-régen,
az Akherón folyója száz éve kiszáradt,
a vezetés is követett el nagy hibákat.
Kháron koldul, nincsen benne szemérem,

a gondjai miatt dühös a másvilágra,
de ki is adna neki erre járva pénzt,
ha értetlenül és megbántva néz,
s közben nem hivatkozhat már a hatalmára?

Einsteint a fizikusok és tudósok várták,
az üres folyómedren száraz lábbal kelt át,
minden másképpen volt, mint ahogyan leírták,
mindenkit az örök relativitás vert át.