49. Henry fejetlenül

  • Kategória: Versek

 49. Henry fejetlenül

Henry szíve szinte cafatokban.
Nyitott mellkas-lyukán átfúj a szél,
ahogy kikönyököl a vonatablakokban,
egy-egy oszlop rohan,
újra, s újra leveri fejét.

Messze pattan el a fej,
pattogva gurul a töltésoldalon,
ahol pár disznó, meg kecske legel,
s felnéz: hát ez meg milyen barom,
aki nem tudja, fejetlenül nem élhet?
Hogyan legel, lefetyel, ha szája nincs?
Tegnap este biztosan betépett.
Ember. Röhej. Hülye, mint egy kilincs.

Henry csak áll ábrádba merülten,
a tájat bámulja, adja az álmodozót.
Fejetlen vagyok, vagy barmok közé kerültem?
Disznó focizik vele, és kecske mekegi: gól!

a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

 

48. A Pokol kiürítése másnapján

  • Kategória: Versek

 48. A Pokol kiürítése másnapján

Üres a pokol. Bezárták.
Nem tartanak benne többé kárhozottat.
Az ördögfattyak, és a Sátán
Henryvel és egymással borozgat.

Jó a lé, recsegi a Nagyúr
valami, aráminál ősibb nyelven,
jobb, mint a vér, amit millió éven át,
ős időktől máig nyeltem.

Emeljünk pohárt most Henry kománkra,
hogy éppen elkerülte végül végzetét!
Nem volt, s nem lesz szüksége sem imára,
bár meg így sem, úgy sem látná meg istenét

a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

 

47. Henry unja a kaptafát

  • Kategória: Versek

 47. Henry unja a kaptafát

Henry unja a kaptafát,
a Henry-verseket,
de agya rímre, ritmusra állt,
és nehezen enged.
Hogy nem hajtja már a nőket,
ez maradt neki:
az égen a viharfelhőket
nem ő kergeti.

Henry figurája bizony
jó alteregó.
Rákenhető minden iszony,
és degeneráció,
ami megzavarja olykor
az ember agyát,
hogy rátelepszik esti horror
nappal is akár.

Hát Henry meg nem esküszik,
hogy nem él majd tovább,
maximum majd kiütik
még egypár fogát.
De amilyen érzéketlen,
tuskó, és tahó,
melegről ír szemérmetlen,
hogyha hull is a hó.

a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

 

46. Henry megnézeget

  • Kategória: Versek

 46. Henry megnézeget

Henry dolgozni menne reggel.
Szembe fúj a szél.
Csak megy tágra meredt szemekkel:
egy jó segget remél,
hogy ráfeszül a nadrág, szoknya.
titkon les a barom.
Hangulatát el csak az rontja,
hogy nem is akarom.

Mert Henry vénül. Tudja jól,
hogy már leáldozott.
de hogyha valaki lehajol,
szeme, az átkozott,
még odatéved rendesen
szívét fájdítani.
Végigsiklik a feszesen,
legyen kislány, vagy mami.

De Henry disztingvált barom.
Nem tolakodó.
Hogy a szememet éppen hova rakom?
Ahova nekem jó,
nem ártok vele senkinek,
ha az úton megnézegetem.
Becsukni? Ugyan minek?
Az ötlettől megáll eszem.

a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

 

45. Henry és a törzsfőnök

  • Kategória: Versek

 45. Henry és a törzsfőnök

Henry hiszi, évek óta
tudja, mi a pálya:
a várban fészkelő kan disznóra,
ha nyaktiló várna,
jó lenne, ha jó messzire
gurulna az a fej,
mert a falak mögött ő Henryre
veszélyes barmot sejt.

Henry ismeri Artyomot
a készüléken át:
ha faszságot mondogat,
kiszúrja; hasát
utálja, hogy a földre lelóg,
hogy trampli, és tahó,
hogy sokan hiszik, ő Góg és Magóg,
és Mózes, és navajó

indián főnök, aki a törzset majd
bölényhez vezeti.
Henry tudja, ő csak hajt,
de a húsból nem eszik.
A vadászat a főnöké.
Az helikopterről hajt.
De Henry sem pofázhat örökké,
mert majd bevonzza a bajt.

a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

 

44. Féreg-Henry

  • Kategória: Versek

 44. Féreg-Henry

A mi Henrynk egy nyomorult féreg.
Nincs tisztessége, tartása, neve.
Lumpen. Nem polgár, én attól félek,
soha senki sem számol vele.
Ő önmagával sem számol soha:
tudja azt, hogy beszámíthatatlan,
az élethez végtelenül ostoba,
és a pokolban rá vár a katlan.

– ha van pokol a mi Henrynk számára.
Hiszen ez azért nem egyértelmű;
pocskondiázza magát hétszámra,
ha torkán nem is csorog le nedű,
és jól teszi. Hisz Henry nem aktor.
Nem is volt, és nem is lesz sohasem;
ha el nem csapja valami traktor,
meghasonlik magával odabent.

Henryről Henry ír, ne felejtsd el,
csak ő az, aki ennyire galád.
Hogy más mit gondol róla, azt rejtse
homály, pl. mit gondol a család,
mert, bár mint korábban szóltunk róla,
betonkockájában egyedül él,
családja lehet még. Bár azóta
Henrynk többé semmi jót nem remél.

a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

 

43. Artyom az úton

  • Kategória: Versek

 43. Artyom az úton

Pipacs és szarkaláb terem az úton,
amerre Artyom naponta végigballag.
- Szépségüket én mennyire unom!
Lehangoló egy ilyen gazos parlag.
Kaszára kéne fogni mind, a
dologkerülő, haszontalant.
Csak pár ember, szinte egy maroknyi,
akinek ez országban tényleg dolga van.

Mint nekem - Artyom mondja –
és amint az úton megy tovább,
homlokát felhőzi súlyos gondja,
kidülleszti lecsüngő hasát,
Nehéz a lépte, kozmikus a gondja:
te szép ország! Én boldogítani akarlak!
Tán hiányzik a jobbágy robotja?
"Súlyos lábnyomától szinte reng a parlag."

Mily szebb lenne minden, ha kaszálva volna,
és fölszántatva is talán.
Artyom mondja a maroktelefonba,
amellyel csörrentett a felügyelő asztalán.
S kirajzik nyomban elhárítók hada.
Kaszával kézben vajon? Á, dehogy!
A népet nem engedik otthonába, haza:
kaszára mind! Artyom karosszékbe rogy.

a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

 

Vaskór

  • Kategória: Versek
Vaskór
 
Nézem, ahogy a vasszörnyek tolatnak
és megfogan egy apró gondolat-mag;
hány éve így megy, vas vason…
sírásuk hallgatom.
 
Vajon a sín, a végtelen acélszál
tudhatta-e, hogy egyszer majd feléd száll
rajt’ a kerék, ott vagy valahol,
s most kínjában zakatol,
 
és a kerék, a vas kegyetlen álma
hogy ennyi szédülés után csak állna
betonba öntve, mint a pad,
jajong, ha megtapad…
 
Vas vason. Érzem a forró, nyers erőt
(bőr bőrön), a csonka sorompó előtt
lenyűgöz, még mindig lázba hoz
a sok tonna fémdoboz,
 
de mennék már tovább, Góliát-vasak.
Személyes
teher,
gyors
sorba írtalak,
s ahogy magamra olvasom
belémfáj
vastagon.

A Nagy Igazság

  • Kategória: Versek
A NAGY IGAZSÁG
(Az élet börtönében)
 
A mindennapi élet
Magánzárkáiban
Tébolyultan
Járkálunk fel-
s alá
 
És hiába számláljuk
napjainkat
Hisz’ mindannyian
"ÉLETFOGYTOSOK" vagyunk.
 

Száz Haiku 1-10.

  • Kategória: Versek
Száz Haiku 1-10.
 
I.
Harmatcsepp mélyén
egész mindenség ragyog.
Áldott pillanat!
 
II.
Álmod velem van,
együtt álmodunk szívem,
túl a felhőkön.
 
III.
A valóság ott
van álarcod mögött, hát
mutasd meg végre!
 
IV.
Bronzvörös hajad
levágott tincse, már rég
emlékfürt, anyám.
 
V.
Még sorban állnak
 végtelen láncban a rég
elgondolt szavak.
 
VI.
Léleknyi csendben,
megújuló szerepben,
játszunk szorgosan.
 
VII.
Hullócsillagát
küldi az ég, ránk borul
az éj ködmöne.
 
VIII.
Arcomra hó hullt,
amikor megszülettél.
Nem vagy egyedül.
 
IX.
Mikor a múltban
 járok, soha el nem
tévedek veled.
 
X.
Pusztába kiált
 a vakvarjúcska: itt van
már a Kánaán!