Shakespeare 106. Sonnet

 

 

When in the chronicle of wasted time
I see descriptions of the fairest wights,
And beauty making beautiful old rhyme
In praise of ladies dead and lovely knights.
Then, in the blazon of sweet beauty's best,
Of hand, of foot, of lip, of eye, of brow,
I see their antique pen would have express'd
Even such a beauty as you master now.
So all their praises are but prophecies
Of this our time, all you prefiguring;
And, for they look'd but with divining eyes,
They had not skill enough your worth to sing;
    For we, which now behold these present days,
    Have eyes to wonder, but lack tongues to praise.

 

 

 

Szabó Lőrinc fordítása

 

 

 

Ha nézem a múlt krónikáiban
drága hősök s holt dámák képeit
s hogy a szép, ó rím szépségittasan
gyönyörű lényükkel hogy kérkedik:
az édes szépség, kéz, láb, fej, szem, arc
e dús tárlata mind arra mutat,
hogy az antik toll oly szépet akart
festeni, mint amilyen ma te vagy.
Korunkról jósolt tehát toll s ecset
s rólad, te előzetes látomás
és mert csak sejtő szem idézhetett,
dicsőítésed nem teljes varázs.
    És mi, kiknek megadatott ma élni?
    Szemünk ámul és nincs nyelvünk dicsérni

 

 

 

Gyöngyös Imre fordítása

 

 

 

A rég lepergett idő tárlatán
több deli svihák és díszes kokott
lett régi rímek szép verses során
hős lovag, úrhölgy: sok dicsért halott.
A kéz, a láb, az arc, a száj, a szem
megfontolva, mint legszebb tárgyakat,
ó tollak kifejezéseiben
szépséged is a legjobb lenne csak.
Jövendölés minden dicséretük,
a mi időnk nekik csak számítás:
előre látni vágyik jós szemük,
rólad dalolni nincs biztos tudás.
    A jelenünk a napjainkban él,
    tűnődünk rajt, mit nyelvünk nem dicsér.

 

 

 

 

 

Ezt a kissé nyakatekert udvarlást nem is olyan egyszerű magyarra fordítani. A "fairest wights" fordítása mai köznyelven talán „jókötésű fickó”-nak  kívánkozna. De ebből csak a negyedik sor kontrasztjára lehet következtetni. Szabó Lőrinc, aki még olyan helyen is polároz, ahol az eredetiben szó sincs arról, itt elmulasztja azt.

 

 

Utoljára frissítve:2016. szeptember 05., hétfő 16:57
Gyöngyös Imre

Gyöngyös Imre költő, műfordító, publicista, irodalomkutató biografiája:
Született 1932 decemberében, iskoláit Tolnán, Pécsett és Budapesten végezte a pedagógiai főiskolán.
Első verseit Szekszárdon adták ki a negyvenes évek végén. Ifjúsági válogatott úszókerettag volt 1956-ban Ausztriába menekült, mert a Tolna- és Baranya megyei Forradalmi Tanácsok követeléseit vitte Győrbe A letartóztatás elöl menekült ki Új Zealandba.
Verseit először a Nemzetőr, majd később a Wellingtoni Magyar Szó közölte. A kaliforniai Magyarok Vasárnapjának volt társszerkesztője.
Ma a ferrerai Osservatorio Letterario egyik levelező munkatársa.Az Író Kilencek tagja Könyve:
Válogatott versei a Magyar Szó Kiadó kiadásában jelent meg 2002-ben Wellingtonban

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned