Wallace Stevens: Egy feketerigó tizenhárom nézete

(fordítás)

I.
Húsz hófödte hegyen
az egyetlen mozgó dolog
a feketerigó szeme volt.

II.
Három eszméletem volt,
mint egy fának,
amelyen három feketerigó ül.

III.
Feketerigó forgolódott az őszi szélben.
Parányi része a pantomimnak.

IV.
A férfi és a nő
egyek.
A férfi, a nő és a feketerigó
egyek.

V.
Nem tudom, mit szeressek jobban,
a hajlítások szépségét,
vagy a sejtetések szépségét,
a feketerigó dalát,
vagy ami utána jön.

VI.
A jégcsapok barbár üveggel fedték be
a hosszú ablakot.
Egy feketerigó árnyéka
járt rajta oda-vissza.
A hangulat
az árnyak között
egy felfejthetetlen okra vezethető vissza.

VII.
Ó, Haddam vékony férfijai,
miért arany madárról képzelődtök?
Nem látjátok,
hogy asszonyaitok lábai körül
a feketerigó utánatok jár?

VIII.
Ismerek nemes hanghordozást
és tiszta, ellenállhatatlan ritmusokat;
de azt is tudom,
hogy a feketerigó ott van mindenben,
amit csaki ismerek.

IX.
Amikor a feketerigó elrepül a szem elől,
megjelöli a peremét
a sok kör egyikének.

X.
A zöld fényben szálló
feketerigó láttán
még az összhangzás kerítói is
élesen felkiáltanak.

XI.
Üvegkocsiban
utazta át Connecticutot.
Egyszer csakl félelem nyilallt belé,
és tévedésből
feketerigó-csapatnak nézte
a kocsi árnyékát.

XII.
A folyó folyik.
A feketerigónak repülnie kell.

XIII.
Egész délután este volt.
Havazott,
és havazásra állt.
A feketerigó
csak ült a cédrus ágán.

"Thirteen Ways of Looking at a Blackbird"
by Wallace Stevens

I
Among twenty snowy mountains,
The only moving thing
Was the eye of the blackbird.

II
I was of three minds,
Like a tree
In which there are three blackbirds.

III
The blackbird whirled in the autumn winds.
It was a small part of the pantomime.

IV
A man and a woman
Are one.
A man and a woman and a blackbird
Are one.

V
I do not know which to prefer,
The beauty of inflections
Or the beauty of innuendoes,
The blackbird whistling
Or just after.

VI
Icicles filled the long window
With barbaric glass.
The shadow of the blackbird
Crossed it, to and fro.
The mood
Traced in the shadow
An indecipherable cause.

VII
O thin men of Haddam,
Why do you imagine golden birds?
Do you not see how the blackbird
Walks around the feet
Of the women about you?

VIII
I know noble accents
And lucid, inescapable rhythms;
But I know, too,
That the blackbird is involved
In what I know.

IX
When the blackbird flew out of sight,
It marked the edge
Of one of many circles.

X
At the sight of blackbirds
Flying in a green light,
Even the bawds of euphony
Would cry out sharply.

XI
He rode over Connecticut
In a glass coach.
Once, a fear pierced him,
In that he mistook
The shadow of his equipage
For blackbirds.

XII
The river is moving.
The blackbird must be flying.

XIII
It was evening all afternoon.
It was snowing
And it was going to snow.
The blackbird sat
In the cedar-limbs.

Fábián József

1957-ben születtem. Geológus és informatikus vagyok, első szakmámban egy évtizedet, a másodikban már több mint kettőt dolgoztam. 5 gyermekem van.

Verseket 2010. tavasza óta írok, elsősorban saját érzelmeim, gondolataim kifejezésére. Hiszem, hogy az (írott) emberi beszéd legszervezettebb, legtömörebb, azaz az információt legsűrítettebb formában átadni képes fajtája a líra.
Saját kötetem nincsen, verseim irodalmi portálokon, illetve egy-két alkalmi antológiában jelentek meg.

Azt tartom, hogy ahhoz, hogy igazán jó, mások számára is érthető, élvezhető verset tudjon alkotni valaki - hacsak nem valódi zseni -nem szabad figyelmen kívül hagynia a költőelődök munkáját és teljesítményeit, csak azokra építve lehet tovább lépni. Sőt: megtagadni is csak azt lehet, amit az ember alaposan ismer. Ma a költőnek sokkal nagyobb tudásra (költészeti ismeretre) van szüksége, mint pár száz évvel ezelőtt, és akkor a tehetségről még nem is szóltam. A tehetség és a munka a költészetben is együtt kell, hogy járjon.
2011. óta veszek részt különféle internetes irodalmi fórumok munkájában részben versíróként, majd előbb-utóbb véleményezőként, illetve kritikusként. Több különböző versíró műhelynek voltam résztvevője hosszabb ideig, vagy egy-egy alkalommal, és jelenleg is részt veszek egy műhely munkájában. Irodalmi kritikát nem tanultam, csak önképző módon, saját ízlésemet követve fejlődött ki véleményalkotó vénám. Zavar a versekben a formátlanság, zavar, ha nem szabatos az irodalmi szöveg kifejezésmódja.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned