Philip Larkin :The Explosion

On the day of the explosion
Shadows pointed towards the pithead:
In the sun the slagheap slept.

Down the lane came men in pitboots
Coughing oath-edged talk and pipe-smoke,
Shouldering off the freshened silence.

One chased after rabbits; lost them;
Came back with a nest of lark's eggs;
Showed them; lodged them in the grasses.

So they passed in beards and moleskins,
Fathers, brothers, nicknames, laughter,
Through the tall gates standing open.

At noon, there came a tremor; cows
Stopped chewing for a second; sun,
Scarfed as in a heat-haze, dimmed.

The dead go on before us, they
Are sitting in God's house in comfort,
We shall see them face to face -

Plain as lettering in the chapels
It was said, and for a second
Wives saw men of the explosion

Larger than in life they managed -
Gold as on a coin, or walking
Somehow from the sun towards them,

One showing the eggs unbroken.

 

Philip Larkin: A robbanás

A robbanás napjának reggelén
az árnyékok az akna felé mutattak:
a meddőhányás aludt a napfényben.

Az úton a férfiak jöttek csizmásan,
köhögős trágár beszéd és pipafüst
törte meg a hirtelen megújult csendet.

Egyik nyúlra vadászott; elvesztette;
aztán pacsirta tojással ment haza;
megmutatta, majd a fűbe helyezte őket.

Aztán szakállasan és bársonynadrágban mentek;
apák, bátyak, becenevek és a nevetés,
be, a nyitott, magas kapukon keresztül.

Délben aztán remegés jött; a tehenek
egy percre abbahagyták a kérődzést,
a Nap sálat öltött és elhomályosult a hőségben.

A halottak tovább vonulnak előttünk,
kényelemben ülnek Isten házában,
majd látjuk őket szemtől szembe,

amint azt a betűk a kápolnákban
megmondták, és a feleségek egy pillanatra
felrobbant embereiket nagyobbnak látták,

mint amekkorák életükben voltak -
aranynak, mint egy érmén a veret, vagy amint
valahogyan a Napból jönnek feléjük gyalogosan,

és az egyikük az ép tojásokat mutatja.

Fábián József

1957-ben születtem. Geológus és informatikus vagyok, első szakmámban egy évtizedet, a másodikban már több mint kettőt dolgoztam. 5 gyermekem van.

Verseket 2010. tavasza óta írok, elsősorban saját érzelmeim, gondolataim kifejezésére. Hiszem, hogy az (írott) emberi beszéd legszervezettebb, legtömörebb, azaz az információt legsűrítettebb formában átadni képes fajtája a líra.
Saját kötetem nincsen, verseim irodalmi portálokon, illetve egy-két alkalmi antológiában jelentek meg.

Azt tartom, hogy ahhoz, hogy igazán jó, mások számára is érthető, élvezhető verset tudjon alkotni valaki - hacsak nem valódi zseni -nem szabad figyelmen kívül hagynia a költőelődök munkáját és teljesítményeit, csak azokra építve lehet tovább lépni. Sőt: megtagadni is csak azt lehet, amit az ember alaposan ismer. Ma a költőnek sokkal nagyobb tudásra (költészeti ismeretre) van szüksége, mint pár száz évvel ezelőtt, és akkor a tehetségről még nem is szóltam. A tehetség és a munka a költészetben is együtt kell, hogy járjon.
2011. óta veszek részt különféle internetes irodalmi fórumok munkájában részben versíróként, majd előbb-utóbb véleményezőként, illetve kritikusként. Több különböző versíró műhelynek voltam résztvevője hosszabb ideig, vagy egy-egy alkalommal, és jelenleg is részt veszek egy műhely munkájában. Irodalmi kritikát nem tanultam, csak önképző módon, saját ízlésemet követve fejlődött ki véleményalkotó vénám. Zavar a versekben a formátlanság, zavar, ha nem szabatos az irodalmi szöveg kifejezésmódja.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned