William Butler Yeats: Ha majd megöregszel (When You Are Old)


Ha megöregszel, őszen, álmodón,
Bólintva tűznek, könyvem levéve,
Lassan olvasva, bársony tekintete
Az álomnak követ, szemed árnyalón

Mély; hányan szerették édes kellemed,
És szépséged hamis vagy igaz mód;
Egy szerette zarándok-lelked, folyód,
S szomorú, lassan változó jellemed.

Meghajolsz az izzó korlát mellett,
Mormolva szomorún: elszökött a szép
Szerelem, hegyek magasán, mint a fény,
Elrejtőzve csillagkoronák felett.


William Butler Yeats
When You Are Old


When you are old and grey and full of sleep,
And nodding by the fire, take down this book,
And slowly read, and dream of the soft look
Your eyes had once, and of their shadows deep;

How many loved your moments of glad grace,
And loved your beauty with love false or true,
But one man loved the pilgrim soul in you,
And loved the sorrows of your changing face;

And bending down beside the glowing bars,
Murmur, a little sadly, how Love fled
And paced upon the mountains overhead
And hid his face amid a crowd of stars.

Sánta Zsolt

                                                 Rövid önéletrajz

        Sánta Zsolt vagyok, Szlovákiában, Nagykaposon élek (1974-ben születtem Dunaszerdahelyen, Szlovákiában), a Debreceni Egyetemen végeztem 2012-ben néprajz szakon, bakalárként.

    Verseket már gimnazista korom óta írok, korábban az alapiskolában prózákat írtam, amelyekkel döntős helyezéseket is sikerült elérnem, de igazán verseket intenzíven 2008 óta írok. A Poet Ékkövei című verses antológiában 10 versem szerepel, kitűnő költőtársaim között (2009-ben jelent meg). Saját verseskötetem 2005-ben magánkiadásban látott napvilágot „Lágy fuvallat már a lelkem” címmel. Azóta számos magánkiadású verses Antológiában is megjelentek verseim.

      Hogy egy sablonnal éljek: A költő ír, mert nem tehet mást, és kapukat nyit lelke világának ösvényeire.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned