World press. Képek a tudósításokból


…… korunk pontos története nem írható meg másképp, csak
ha azoknak az eseményeknek a minuciózus invertáriumából
indulunk ki, amelyek a modern művészet naplóját alkotják.
Pierre Francastel


A szociológiai, társadalomtudományi gondolkodás része lett a művészetnek, így van ez a (mozgó és álló) képek esetében is, és a fikciók által bemutatott világ mellett fontos még a korhű, valóságos tények sora, a dokumentarizmus. A képek segítenek abban, hogy véleményt formálhassunk a világ eseményeiről, tapasztalatot vagy benyomást szerezzünk, hogyan él az ember napjainkban Láthatjuk, milyen szokások jellemzik a különböző kultúrákban élő embereket, miben hisznek, milyen vágyaik vannak, és hogyan fordulnak egymás ellen, ha sérelem éri őket. Az acsarkodástól a mindennapi életért folytatott harcon vagy kellemes perceken át, a tömegpusztításig gyűlnek a képkockák történelmünkben, ezekről szólnak a sajtófotó-kiállítások, hogy láthassuk, a jelenségeknek számos oka van.

Az 1955-ben, Amsterdamban létrejött World Press Photo független szervezet, melynek célja az információ szabad áramlásának támogatása a sajtófotó és a dokumentarista fotográfia révén. Idén 128 ország 5775 fotográfusa 82951 képet küldött be a versenyre. A szakma jeles képviselőből álló zsűri 21 ország 42 fotográfusát díjazta nyolc kategóriában. A World Press Photo pályázat a világ legjelentősebb sajtófotó bemutatója, a fotóriporterek és a dokumentarista fotográfusok számára ez a legjelentősebb nemzetközi megmérettetés. A pályázat díjnyertes és legizgalmasabb felvételei egy utazó kiállításon vesznek részt. 45 ország száz városába jutnak el. Szeptember-október folyamán az állomás Budapest, a Néprajzi Múzeum elnevezésű megállóban. A World Press Photo egyértelműen elutasítja a szólásszabadság korlátozását. Ha valamelyik helyszínen az anyag egy részét – akár egyetlen fotót – megpróbálják eltávolítani, ott nem nyílhat meg a kiállítás.

A világ vizuális kultúrájában, képi megfogalmazásában, a fényképezésben évtizedek óta jelentős szerepet játszottak magyar fotósok, elméleti szakemberek. Moholy-Nagy mellett a dokumentarista Robert Capát említhetjük, de világhírre tett szert André Kertész is. A mostani kiállítás alkotói az ő hagyományaik alapján szemlélik a világ eseményeit, úgy rajzolnak a fénnyel, ahogy ők. A fotó információközvetítő médium, szelektálja az adatokat, a valóságból vág ki szeleteket. Barthes szerint a fotográfia mítosza arra való, hogy összebékítse a valóságot a társadalommal. A kép informál, ábrázol, meglep, jelentést ad valaminek és kedvet ébreszt valakiben.

A magyar származású Joseph Pulitzer által alapított Pulitzer-díj 100 éves történetében először magyar fotósok is megkapták a szakma talán legrangosabb elismerését. Balogh László és Szabó Bernadett, a Reuters két hazai fotóriportere a menekültválságról készített képeikkel kerültek a hírfotó kategóriában győztes Reuters csapatába.

A mostani pályázat legtöbb képe az egész világot érintő témáról szól: a menekültválságról. Ezzel foglalkozik a 2016-os kísérő kiállítás is Emberár – A modern népvándorlás szemtanúi címmel.

Az év sajtófotója címet Warren Richardson, ausztrál fotós képe kapta Az új élet reményében című alkotásért, amelyet a magyar-szerb határon készített, Röszke mellett 2015 augusztusában. A körülményekre való tekintettel Warren nem  használhatott vakut, az eseményt mindössze a Hold fénye világította meg. Az alkotásért a fotós az április 25-i amszterdami díjátadón 10 000 eurós pénzdíjat és a főtámogató Canon vadonatúj DSLR gépét vehette át. Az emberábrázolás-portré kategóriában a szlovén Matic Zorman kapta az első díjat, a képen regisztrációra váró gyerek látható esőkabátban a dél-szerbiai Presevo regisztrációs táborában. Megrázó kép, ahogy a határrácsot szorító gyerek arca előtt hajlik a nejlon. Más gyerek az ablakon néz ki, de az ő kilátásai egészen mások, sokkal bizonytalanabbak.

A kiállítás elsődlegesen a menekülthullámról számol be, de elárvult orángutánkölykökkel is találkozhatunk, elefántcsontagyarat áruló fiú is szembenéz velünk, aztán a mindig izgalmas sportképek is ámulatba ejthetnek, most szinkronúszok mozdulatai és egy síbaleset drámaisága kapcsán, de a szíriai bombázások során lerombolt házakat is láthatjuk. A szétlőtt épületekről készült brutális fotósorozatok úgy hatnak, mint a gyötrő álomképek. A rendkívüli hírekben a párizsi Charlie Hebdo elleni támadás kapcsán lezajlott szenvedélyes tiltakozás képei is megjelennek. Korunk egyik örökzöld témája az amerikai feketék elleni erőszakos rendőri intézkedések újra és újra előkerülő problémája, hiszen nagy a bizonytalanság, a bármikor bárki lőhet elve gyakran keríti hatalmába a rend őreit.

A korunk kérdései sorozatban egy melegpárról láthatunk intim és szép képet, mint ahogy az ebola-vírus áldozatai is feltűnnek, aztán a észak-koreai diktatúra egységet hirdető felvonulása fotói kapcsán kutathatunk saját emlékeinkben. Illiberális társadalmi helyzetben az agoráról a város peremére szorulnak a fontos kérdések, a vélemények és a tények. A drónnal készült képek elvezetnek minket a ködben úszó város fölé, hiszen a kép egyszerre technikai és intellektuális is. Az emberi élet múló körülményeit az ukrán háborúban készült képek idézik fel. Az ember védtelenségét a szexuális erőszak áldozatain és a női önrendelkezés jogától megfosztottakon láthatjuk, de ide sorolható a láncon tartott tanuló szenegáli talibét fiú is.

Megrázó és ijesztő képekben nincs hiány. Fenyegető, ahogy felhőcunami leselkedik Sydney fölött a tengerparton napozókra, és igazán szörnyű az összeégett testű iszlamista katona bőre. A társadalmi formációk liánja között élő emberek szerteszét fröccsenő sorsa, teste bizonyítja, hogy a multikulturális gondolkodásmód, a megértés és a liberalizmus értékrendje nem tartozik a sokak által választott életszemlélet közé. Emberek rács mögött, sínek között, a mocsárban, a nyílt tengeren lélekvesztőben, drótok, pengék között, és ahogy mennek és mennek vagy a naplementében, vagy éjjel, hóban, fagyban, félelem és gyűlölet között, aztán fedél nélkül, ponyva alatt pihennek, vagy lerogynak a határvadászok lábai elé. A képek mentik a pillanataikat, őrzik a hozzájuk tartozó történeteket, eseményeket, hogy tárgyilagos legyen a tájékoztatás.

A közelmúltból gyűjtött tapasztalatainkra jellemző, hogy világunk kétségekkel teli, gazdasági és értékrendi válságban van. Nehéz eldönteni, hogy demokrácia van-e vagy a bürokrácia uralkodik, pénzügyi machinációk történnek-e gazdasági tervezés helyett, és nő-e a szegénység, szakértők helyett pártkatonák vezetik-e életünket? A fotó a tér és az idő vékony szelete, a képek kormányozzák a világot – ahogy Susan Sontag, a fényképezés elméletének nagyasszonya fogalmaz.

Nem véletlenül övezi évek óta nagy érdeklődés a sajtófotó kiállításokat, mert a szemnek szóló bizonyíték a leghatásosabb segítség a világ megértésben. A szavak ráérnek várni, a képek nem. Ha nem jók a képeid, nem voltál elég közel – mondta Robert Capa. Az idei gyűjtemény szerzőiről elmondható, hogy elég közel voltak az eseményhez, és nem csak fizikailag.

Utoljára frissítve:2016. október 30., vasárnap 13:39
Novák Imre

         Novák Imre

 

Születési hely Veszprém, idő 1953. szeptember 21.

Lakcím Budapest 1145 Thököly út 135.

3 gyermekem van: Dóra, Laura, János.

Munkahelyem: Józsefvárosi Polgármesteri Hivatal

Tanító, magyar nyelv és irodalom tanári, közoktatási vezetői, pedagógia tanári és pedagógiai előadó szakos, közigazgatási szakvizsgát tettem.

1978-ban Zuglóban kezdtem tanítani az Álmos vezér téri Általános Iskolában. Magyartanárként színházi előadásokat, iskolaújságot, iskolai tévéműsort készítettem tanítványaimmal, és szívesen vettünk részt tanulmányi és kulturális versenyeken. Az ELTE magyar nyelv és irodalom tanárképző karának gyakorlatvezető tanáraként is dolgoztam.

1993 őszétől - egy kisebb megszakítással - a Józsefvárosi Önkormányzat oktatási, közművelődési és sport ügyeivel foglalkozom. Munkám során hazai és külföldi iskolákkal ismerkedhettem meg, szervezhettem szakmai tanulmányutakat, intervizítációs programokat.

Pedagógiai szakértőként több önkormányzatnak, illetve tanácsadó cégnek készítettem pedagógiai szakvéleményt, elemzést az intézmények működéséről. Több előadást tartottam minőségirányítási rendszerek működtetésének ismertetéséről, illetve intézményi minőségbiztosítási rendszer kiépítésében is részt veszek.

Szívesen dolgozom a magyar oktatásügyben, közművelődésben és a sport ügyeinek szervezésében, mert úgy gondolom, hogy a magyar kultúra és művelődés ügye mindnyájunk fontos kérdése és tevékenységi terület jövőnk érdekében.

2000 őszén a XII. kerületi Pedagógia Szolgáltató Központ igazgatóhelyettese lettem. Feladatom volt a kerület szakmai munkáját összefogó szaktanácsadók, tantárgygondozók tevékenységének szervezése, irányítása. Tapasztalatokat szereztem a munkaközösségek szakmai életéről, szakmai munkájuk hatékonyságának növelési lehetőségeiről. Két alkalommal is Budai Oktatási Napok címmel pedagógiai napokat szerveztem az elmélet és gyakorlat kapcsolatáról, illetve a tanórai munka módszertanáról.

Több mint negyven éve jelennek meg írásaim, elsősorban pedagógiai témákban, illetve több kiadvány írója és szerkesztője voltam.

A nyolcvanas évek elején a Napjaink és Gyermekünk című lapok megjelentették novelláimat. Aztán a Mentor és az Újkatedra című pedagógiai lapok munkatársa voltam, de jelentek meg riportjaim, tanulmányaim írókról, költőkről, illetve képzőművészekről és egyéb publicisztikai írásaim, valamint verseim, novelláim a Köznevelésben, a Versmondóban, az Új Pedagógia Szemlében, a POLISZ-ban, a Napszigetben, a Népszabadságban, az Élet és Irodalomban. 1989-ben saját kiadásunkban megjelent egy haikugyűjteményünk két szerzővel közösen.

2004-be felvételt nyertem a MÚOSz–ba.

2010ben Bólya Péter-díjat kaptam.

Novák Imre                         Közelképek és aranyfedezetek

Álmodó színes

Falevelek merülnek

Téli halálba.

A nappal vére

Finom és egyszerű nő

Lelkére csordul.

Pogány örömmel

Az őrület madara

Szökőkúttá vált.

Sírcsonkok mellett

A forrás jéghalálba

Merevedett arc.

Tótükre szürkül,

Az erdő és a mezők

Esőbundában.

Elszáradt levél

Tovább hullik az erdőn

Vérző farönkről.

Vörös ikreknél

Gáz, gőz, füst, parázs tör fel.

Ház dől most házra.

A hegy lábánál,

A völgy közepén mocsaras

Tavak születtek.

Erdőhatáron

Hasadék, felhőkatlan

Ködspirált lövell.

A nap rásütött.

Lepkepár egymást fedő

Árnyékában várt.

Húzza a nyelved.

Élet vize az ecet.

Fanyar és bizarr.

Spárgafonatban

Ha alázuhanok majd,

Ki szövi tovább?

Szótagok, szavak,

Az idő megfojtása

Tizenhét álom.

Gőzölög a táj.

Köd ritkítja az erdőt.

Levélkavargás.

Hol jött vagy ment,

Fűrészféle alak volt,

Csak jött, ment, jött, ment.

Víz színe remeg.

Az eső köröket szúr.

Üres felület.

Vízen fűnyaláb.

Szilfák hosszú árnyékán

Úszó szigetek.

Nyugtalan szellemét

Az akusztikus térben

Emlék kísérti.

Sziklás hegy előtt

Egy csiga is elindult.

Felér a csúcsra?

Égi vonalon

Szaladgál a képzelet,

Mikor szóródik.

Karddal nyert folyók

Zúgásán mindenki ért.

Keselyű les föntről.

Őrzi elszáradt

Virágok sziromporát

Az elszáradt fű.

Árnyékok, formák

Kedvesed hasonmása

Szirénhangon szól.

Szádban cseresznye

Napfény, eső, szél, halál.

Csak egy nap telt el.

Messzi a közel.

Mily világos a homály.

Kuszán egyszerű.

Gazdag, csinos táj.

Az élet nem vetélytárs.

Szerelmed alkot.

Ha kibírom a

Földi létet, akkor a

Pokol is jöhet.

Nem értem magam.

Összedolgoztuk magunk,

Majd kettévágtuk.

Ördögűzés folyt.

A halál nevű képlet

Fogásaival.

Csendes pillanat

A partra lépő folyó

Életcsuszamlás.

Esti káprázat,

Tűz, víz, légáramlat jön.

Villám csap bele.

Kiváló debatter.

Kiugrott apácák közt

Cinizmust hirdet.

Fény sehol, mégis

Éles és tündöklő arc.

Önmagában nő.

Bűbájfotókon

Piros mellbimbójú nő.

Tériszonyom van.

Árnyam növekszik,

Ördöggel szimpatizálva

Hínár, víz fon át.

Csendes pillanat,

A partra lépő folyó

Életcsuszamlás.

Ördögűzés folyt

A halál nevű képlet

Fogásaival.

Nem értem magam.

Összedolgoztuk magunk,

Majd kettévágtuk.

Gazdag, csinos táj.

Az élet nem vetélytárs.

Szerelmed alkot.

Ha kibírom a

Földi létet, akkor a

Pokol is jöhet.

Messzi a közel,

Mily világos a homály,

Kuszán egyszerű.

Szádban cseresznye.

Napfény, eső, szél, halál.

Csak egy nap telt el.

Árnyékok, formák,

Kedvesed hasonmása

Szirénhangon szól.

Őrzi elhervadt

Virágok sziromporát

Az elszáradt fű.

Karddal nyert folyók

Zúgásán mindenki ért.

Keselyű les föntről.

Apró lökések,

Vénámba hajórajok,

Halcsontok döfnek.

Madaras ágak

Átaludták a telet,

Vízbe bámulnak.

Víz selymesedik.

A nap szemérmetlenül

Eléget mindent.

Nem élő, nem holt.

Alaknélküli voltunk,

Vagy mindkettő.

Holtak szájában

Homok, kő, giliszta, föld.

Hús, gyümölcs után.

Nézett, mosolygott.

Csak egy test akart lenni

Az életemben.

Farönkfej nyoma

Táncoló alakokkal,

Életrajzokkal.

Fák hajladoznak.

Szél bújt el az erdőben.

Onnan jön vissza?

Téli éj gondjai:

Átkozott féltékenység.

Sápadt hold néz.

Dögcédulám már

Gyerekeim játékszere.

Apámé sehol.

Nap napra csúszik.

Vagyunk, a holnap nincs itt.

Túlélők leszünk?

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned