Ha a kagylók dalra fakadnak


Füzesi Magda nyugalmazott újságíró, költő a kárpátaljai Nagyberegen született, később áttelepült Budapestre, majd férjhez ment Kolozsvárra. Saját megállapítása szerint medence-lakó, élete a Kárpát-medencében zajlik, ennek ellenére megmaradt kárpátaljai Kagylóének című verseskötetéről költőnek. Eddig majd két tucat kötete jelent meg. 2012-ben a Kráter Kiadónál látott napvilágot a Kagylóének című kötete, ami az addig írt legjobb verseinek gyűjteménye. A verseket maga a szerző válogatta.
Füzesi Magda irodalmi pályafutása a múlt század 60-as éveinek végén indult. Részt vett a szovjet korszak minden kárpátaljai irodalmi formációjában, olyan neves egyéniségekkel, mint Vári Fábián László, Fodor Géza, Zselicki József, Balla D. Károly stb. Újságíróként, majd szerkesztőként dolgozott a Beregszászi járás lapjánál. Jelenleg a Budapest székhelyű Kárpátaljai Szövetség Kárpátaljai Hírmondó című negyedéves folyóiratának főszerkesztője-helyettese. 2019-ben mintegy az életműve elismeréseként, végre megkapta a már régen kiérdemelt József Attila-díjat. „Költészetének fő erőssége az egyszerűség és természetesség, a látvány és a látomás között félúton egyensúlyozó jelképesség gazdag asszociációs játéka” – írja róla Bertha Zoltán irodalomtörténész. Engem leginkább a szülőföldhöz kapcsolódó művei érintették meg. A Kagylóének ciklusban olvasható az, Agyő,Kárpátalja című vers, ami vegyes érzelmeket vált ki az olvasókból, Ivaskovics József, a Credo együttes vezetője meg is zenésítette. Nincs az a kárpátaljai magyar, akinek ne csordulnának ki a könnyei, ha meghallgatja a dalt. igen most már ti is // lassan már mi is // beletörődünk beletörünk. // a kishaza // a haza a magasban // és más // megkönnyeztető // históriák.
Lisztóczky László irodalomtörténész, a kötet utószavában a következőket írja: „Főként tájleíró költészetében nyilatkozik meg mámoros élet- és szépségszeretete, a szülőföld iránti hűsége. Újabb verseiben nemcsak Kárpátalja varázslatos tájait, hanem az anyaország és Erdély természeti szépségeit is magához öleli.”
A kötet első ciklusának névadója a Tájkép kerítéssel című vers, melynek témája a legszűkebben vett haza, a sokat szenvedett Bereg. Vert falak közt hazátlan hazában // az idő mérge lassan fakad. // Alkonytájt a koszlott Beregszászban // banánt eszünk egy juharfa alatt.
A háromnapos munkára elhurcolt és elpusztított magyar férfiaknak állítanak emléket az Egy lenvirág reggeli imája és a Kósa Anna balladája című versek. És valóban, ma már a balladák világába lép át a kárpátaljai magyarság e sorscsapása, hogy átadja helyét újabb fájdalmaknak.
Kihalt az őshonos szivárvány, // piros, fehér, zöld vére hullt, // idegenek álltak a járdán. – írja Füzesi Magda 2004. december 5.-ről a Torzó című versében. A ciklusban szereplő művekben visszatérő motívumok: föld, haza, halál, fakadás, nyár, Úr, vér. A versekben benne van Kárpátalja, az itt élő magyarság sorsának minden keserve, amit a szerző nem kívülállóként ír le, ennek a szomorú történetnek ő is szerves része: Fekete tájban jár az éjszaka, // hazátlanok közt hontalan vagyok. (Más-kor). De nemcsak, a veszteség okozta beletörődés, a fájdalom fölötti elkeseredettség cseng ki a sorokból, ott van az erő, a hit, a remény, ami eddig is segítette a túlélést. Csikorogjanak csigolyáid, // Úgy szorítsd, bajtárs, a kezem. // Hitünk kemény lesz, mint a gránit, óvjuk a jót szerelmesen. (Szőttes pirossal, feketével)
A Kagylóének című ciklus A bohóc dalával indít. Senkinek sincs kedve nevetni ezen a bohócon, bús képétől csak szavai sötétebbek. Most vigadjon, aki gyáva, // ajtó-ablak be van zárva. // Álarcom sarokba vágom, // bús táncomat sírva járom. A Lisztóczky László által említett Erdély tematikájú művek közé tartozik az Útkeresőben és az Alulnézetben. Az utóbbiból idézve: Erdélyi fák a magyar tájon. // Néha egy forrás felfakad, // Hogy sorsunkban a sors ne fájjon.
Önmagáról, a valós és az elképzelt költőről szól, de legalábbis megszólal, hallatja hangját a sokszor elfojtott énje, a ciklus, Zuhanás, a Metamorfózis és a Vihar után című darabjaiban: de hogy milyen volt // az utolsó mozdulat, // a zuhanás, // a lét és a nemlét // Pazar orgiája, // nem tudja senki, // csak a költő, // aki // nem // érte // el // a trapézt … De Füzesi Magda nagyon is elérte. Bár élete során sokszor rugaszkodott el, hogy a biztonságost maga mögött hagyva átsuhanjon a veszélyes mélység fölött, de mindig sikerült épségben elérnie az újabb állomást élete légtornász attrakciója során. Vajon külön lehet-e választani a költőt, mint magánembert, és mint irodalmárt? Hiszen együtt alkotnak egy egészet. Nem is beszélhetünk átmenetekről, átjárásokról, mert mindkét világ maga az ember, jelen esetben Füzesi Magda. Robinson –gazdag kincseim csodálom: // Fejem alatt egy kopott Biblia, // Meg egy maréknyi jóízű Dsida, // Egy ital víz és rettenetlen álom.(Vihar után) Egyik kedvenc költője Dsida Jenő, aki számos versében feltűnik. A versekből végig követhető a költőnő életútja, és bár nem minden mű van datálva, megfigyelhető lírája fejlődésének íve. A Metamorfózisban írja: Megsebzett szívvel, szelídülten // felnőtt lettem egy perc alatt.
A Kollázs című ciklusból a címadó mellett három verset emelnék ki. Újra előjönnek a kisebbségi magyar sors következményei, a váltakozó elnyomók szeszélyeinek kínjai, s a szerző felvázolja jövőképét, ami voltaképpen az újra megelevenedő múlt. Ez a múlt sem volt felhőtlen és mindig a boldogság kora, de mindent megszépít a „gazdátlanság”, amikor a szegény is magyarul nyomoroghatott. A Szovjetunióban született költő saját bőrén tapasztalhatta meg az épülgető és éjjel újra leomló kommunizmus terhes vívmányait, majd az önmagát a romokból felépítő új hatalom érzéketlenségét. s én, // elrejtve lelkem // vörös, kék és sárga sebeit, // gyertya mellett írom e verset // mint a hajdani költők.
Mintha csak az itt megkezdett gondolatot folytatná a Profán ima egy csillagtalan éjszakán alábbi soraival: de boldog vagyok Istenem // nem vallom és nem kérdezem // megleltem végre otthonom // elbújhatnék ha akarom.
Füzesi Magda valóban meglelte otthonát, egyszerre többet is, ahogy mondani szokta: „Nagyberegen az anyám lánya vagyok,Budapesten a lányom anyja, Kolozsvárott pedig a férjem felesége.”
Leány, anya, feleség, és ami ez esetben a legfontosabb: költő. Költő, aki odafigyel az olvasóira, megosztja velük féltett kincseit. Ahogy a Szeptemberi anziksz című versében mondja: rossz költő rossz verséért // ne szidjatok nagyon // merthogy a világot // reátok hagyom. De ez a világ rossz irányba halad, fokozatosan elkorcsosul, s vele a nyelv is, a szeretett magyar nyelv. Mit tehet ilyenkor a poéta? Ülök a Duna partynál, // Nézem, mit kínál ez a horda: // Kovi ubi, pari, töki, // Netán
csak eccerű ugorka? (Sárbogárdi Jolán naplójából)
Az utolsó ciklus címe: A hetedik szobában. Az itt szereplő versek témája a szerelem, a társkeresés, a vágyakozás, magány és együttlét. Az Ádám imája címűben az első homo sapiens is társért könyörög Teremtőjéhez. Adj társat, Uram, hogy vakon // ne érjen engem az Ígéret. // Vagy adj koporsót: gondokon // nyűtt testem hadd egyék a férgek. S ezek a férgek újra és újra felbukkannak, hogy szétrágják a lélek állványzatát, amíg az össze nem roskad. A Téli éjszakán című költeményben írja : Jajgat a lélek. Dörömböl hiányod. // Éjfél rikoltoz a világ felett.
A Te meg én című versében arról vall: Fényes napom, jaj, ne hagyj egyedül, // elpusztulok, míg hajnalra derül. // Mosolyod híján, látod, én szegény, // szemölcs vagyok az Isten tenyerén. Itt vitába szállok Magdával, dehogy szemölcs ő, inkább a Nap mosolyának egyik sugara, alakja termésérlelőn ragyogja be a magyar irodalom egyik rejtőzködő táját, amit néhányan úgy nevezünk - szülőhaza. Költészete egyszerre egyedi és egy erős hagyomány része, egyszerre magyar és lokálpatrióta. Remélhetőleg a költőnő még sok szép verssel gazdagítja majd irodalmunkat, ennek ellenére nyugodtan állíthatom, hogy a Kagylóének eddigi irodalmi pályafutásának jegyzőkönyve.

Füzesi Magda: Kagylóének. Régi és új versek. Kráter Műhely Egyesület. Pomáz, 2012

Utoljára frissítve:2020. augusztus 06., csütörtök 12:55
Lengyel János

SZAKMAI ÖNÉLETRAJZ

LENGYEL JÁNOS

1973. június 20-án születtem a kárpátaljai Beregszász városában, ami akkor a Szovjetunióhoz tartozott, ma Ukrajna része.
1990-ben érettségiztem a magyar tannyelvű 4. számú Beregszászi Kossuth Lajos Középiskolában.
Az ELTE BTK történelem szakán végeztem 2011-ben. Közben elvégeztem az egyetem afrikanisztika kurzusát.
2009-ben elvégeztem a Független Újságíró Szövetség újságíró iskoláját. 2014-ben ugyanezen iskola második fokozatát, amely OKJ-s képzés.
2002-ben tagja lettem a Magyar Újságírók Közösségének.
2009-ben tagja lettem a Független Újságíró Szövetségnek
2009-ben felvettek a Magyar Írószövetségbe, aminek azóta is tagja vagyok.
Alapító tagja vagyok a 2005-ben Balatonföldváron alakult Kárpátaljai Írók Költők Művészek Magyarországi Alkotó Közösségének, amely 2013-as átalakulása óta a Kárpátaljai Irodalmárok Művészek Alkotó Közössége névre hallgató szervezet néven működik.
2007-ben beléptem az Unitárius Alkotók Társaságába.
1992-ben elvégeztem egy újságírói tanfolyamot Beregszászon.
De egyetemi éveim alatt számos kommunikációs előadást hallgattam.
1990 és 1995 között a beregszászi Szivárvány című hetilap munkatársa voltam.


Állandó szerzője vagyok a Magyar Írószövetség Kárpátalja Írócsoportja Együtt című irodalmi folyóiratának, a Budapesten székelő Kárpátaljai Szövetség Kárpátaljai Hírmondó című negyedéves folyóiratának, a kaposvári Búvópatak című folyóiratnak és az Agria című negyedéves kulturális kiadványnak.
A Beregszászon székelő Kárpátinfo és Beregi Hírlap illetve a Kárpátalja.ma internetes kiadvány nevű kárpátaljai hetilapok magyarországi tudósítója vagyok.
A Független Újságírók Szövetségének honlapján a Kárpátalja rovatot vezetem
Ezek mellett írok illetve írtam a Kárpáti Magyar Krónika, az Igazi Kárpáti Igaz Szó, a Beregszász, című lapoknak, az Újnautilusz, az EuroAstra, a Comitatus, a Kaméleon online és a Nemzeti Hírmondó nevű internetes kiadványoknak, a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet hírlevelének. Tagja vagyok az Allegória irodalmi közösségnek.
Korábban publikáltam: Blikk, Vörös Zászló (Kárpátalja), Tárogató (Kárpátalja), Mentor, Szabad Föld, Magyar Nemzet, Új Idők, Budai Polgár, Jó Napot (Kárpátalja), Szivárvány (Kárpátalja), Százhalombattai Hírtükör, Ukrajnai Magyar Krónika (Kárpátalja), Naplopó (Kárpátalja), Nemzetőr, Kárpáti Igaz Szó.

Irodalmi kiadványok: Magyar Napló, Mentor, Magyartanítás, Partium, Agria, Havi Szemle, Kláris, Új Hegyvidék, Várad, Irodalmi Jelen, Kráter, Polísz, Az irodalom visszavág, Zempléni Múzsa, Nyelvünk és Kultúránk, Kapu, Irka, Bárka, Aracs stb.


Elismerések:
2006 és 2007 az Együtt prózai és tanulmányi nívó díja.
2010. február „A hónap verse” cím, Magyar Napló.
2012. március. A Független Újságíró Szövetség Nemzeti Újságírásért kitüntetés bronz fokozata


Önálló kötetek:

Kárpátaljáról jöttem. Antológia Kiadó. Lakitelek, 2003.

A valóság szaga. Kisprózai vegyes tál verskörettel, kárpátaljai módra. Illusztrációk: Magurszky Norbert. Felelős szerkesztő: Nagy Zoltán Mihály. Kárpátaljai Magyar Könyvek 142. Intermix Kiadó. Ungvár-Budapest, 2006.

Fallal az arcnak. Szociográfia. Intermix Kiadó. Ungvár- Budapest, 2008.

„Korhely” Lengyel János: Lyukkal bélelt zsebem, avagy Hogyan írjunk angolokat? Aforizmák. Borítóterv: Okto Média. Lektorálta: Lajtai Mariann. Munkatárs: Urbán Magdolna. Magánkiadás. Készült Hunyadi István és Hunyadi Ilona (Strasbourg) támogatásával. Budapest, 2009.

Halott ember karácsonya. Interjúkötet. Előszó: Urbán Magdolna. Fedélterv: Lengyel János. Lektorálta és szerkesztette: Nagy Zoltán Mihály. Kárpátaljai Magyar Könyvek 195. Intermix Kiadó. Ungvár-Budapest, 2009.

Mitracsek úr elfuserált életének hiteles története. (Lengy)el-beszélések. Előszó: Bertha Zoltán. Fedélterv és belső illusztrációk: Kis Judit. Felelős szerkesztő: Nagy Zoltán Mihály. Kárpátaljai Magyar Könyvek 218. Intermix Kiadó. Ungvár-Budapest, 2012. elektronikus változata a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet honlapján olvasható: www.kmmi.org.ua


Életbe töltve. Esszék, tanulmányok, elbeszélések. Bercsényi Miklós Alapítvány.
Nagykanizsa, 2013.

Arc-poetikák. Beszélgetni jó. Interjúk. Intermix Kiadó. Ungvár-Budapest, 2015.


Antológiák:

Nyitott kapuk. Hegyaljai Alkotók Közössége. Tokaj, 2003.

Új vetés. Kárpátaljai fiatal alkotók antológiája. Intermix Kiadó. Ungvár, 2007.

Viszontlátás. Versek és novellák az Együtt folyóirat hét évfolyamának (2002-2008) lapszámaiból. Nagy Zoltán Mihály összeállításában. Intermix Kiadó. Ungvár-Budapest, 2009.

Arcok és énekek. Verses antológia – 2011. Szerkesztette: Madár János. Rím Könyvkiadó. Budapest, 2011.

Hangadó. Hangos könyv. Szerkesztette: Szinay Balázs. Felolvassa: Bakonyi Orsolya. 2011. július. Esszék: A költő és az álköltő.

Arcok és énekek. Verses antológia – 2012. Szerkesztette: Madár János. Rím Könyvkiadó. Budapest, 2012.

Arcok és énekek. Verses antológia – 2013. Szerkesztette: Madár János. Rím Könyvkiadó. Budapest, 2013.

Az év versei 2014. Antológia. Válogatta és szerkesztette Csontos János. Magyar Napló. Budapest, 2014.

Arcok és énekek. Verses antológia – 2015. Szerkesztette: Madár János. Rím Könyvkiadó. Budapest, 2017.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned