Lappangó képek arról, hogyan láttak ők

Ritka kiállításnak ad otthont 2016 tavaszán a Magyar Nemzeti Galéria. A Jekatyerinburgi Szépművészeti Múzeumból érkezett művek az orosz avantgárd művészetének egyik legrégebbi válogatása. A kezdetektől láthatjuk a mozgalom alkotásait, ami eddig csak otthon volt látható, és Budapest az első hely, ahol a látogatók elé kerül a tárlat anyaga. A negyven művet felvonultató kiállításon többek között olyan alkotók szerepelnek, mint Kazimir Malevics, Vaszilij Kandinszkij, Alekszandr Rodcsenko, El Liszickij, Natalja Goncsarova vagy Mihail Larionov, vagyis a klasszikus orosz avantgard szereplői.

A kiállítás megerősít bennünket, hogy a festészet a fény muzsikája is és a formák életre keltésének titkos módszere is lehet. Az orosz avantgard festői is a művészet ősi erejében hittek, és a forrongó, háborús, viszályokkal teli világban élhető forradalmat akartak. Bemutatják az orosz atmoszférát. Náluk a tárgyak és a színek elszakadhattak egymástól. A világos látás felé vezető út érdekelte őket. Nem a valóság másolásáról szólt a munkájuk, az alkotó hajlam fejlesztése volt a céljuk, hiába voltak a formák esetenként csúnyák és a színek túlzóak. A középszerűség untatta őket. A kép kozmikus látványa vonzotta a szemüket. Láthatjuk, hogy a színeknek erejük van, és belőlük csodalények születnek. A keveredő színek zizegnek, forrnak, világítanak, a vonalcsomópontok az élhető hiányt mutatják. Minden gyakorlati célszerűségen túli jelenséggel foglalkoztak.

A vizuális kultúra szintézisét adták, ahol egy színhez zenei hang is társul. Létünk komoly tartalmát keresték. Nyugodt és izgató színek ritmusában a belső tulajdonságok megjelenítése volt fontos számukra. Színek súlyelosztása, a fogalmak elvont világát ábrázolják. Érdekesek a figurák alakváltozásai, és a színek súlyelosztásai, ahogy a fogalmak elvont világát ábrázolják. Habzik a hűvös fehér, és ég a vörös, lángol a lila. A képeken megelevenednek a samanisztikus hitvilág és a paraszti jogszokások. Ezek adják az ikonok alapját. Néhány képen igazi parasztfestészet jelenik meg.

A történelemből tudjuk, hogy a Közoktatási Népbiztosság moszkvai képzőművészeti osztályán 1918-ban azzal a céllal hívták össze az avantgárd művészeket, hogy a modern művészeti múzeumok és az állami kiállítások népnevelési elveit megvitassák. Lunacsarszkij vezetett miniszteriális csoport, melynek Kandinszkj is a tagja volt, szabad kezet kapott, kiknek a képeit vásárolják meg. Bár támadások is érték őket, hiszen a Pravda kétkedő írásban bírálta a beszerzéseket, de tekintélyes gyűjtemény jött össze. A múzeum alapítása szorosan összefüggött az orosz kulturális élet forradalom utáni átszervezésével.

Ebből az anyagból válogatták A modern festészet összes irányzata című nagyszabású kiállítást, amely a későbbiekben a jekatyerinburgi múzeum gyűjteményének is az alapját képezte. A gyűjteményt 1925 és 1934 között az Uráli Állami Múzeumban őrizték, majd 1936-ban átkerült az újonnan megnyílt Szverdlovszki (Jekatyerinburg neve a szovjet időkben) Művészeti Galéria tulajdonába.

A múzeum gyűjteményében az orosz avantgárd csaknem valamennyi irányzata - kubizmus, kubofuturizmus, neoprimitivizmus, szuprematizmus, konstruktivizmus - kiemelkedő fő művekkel van jelen. Az 1910-es évek sajátosan orosz neoprimitivista stílusát Mihail Larionov, Natalja Goncsarova és Olga Rozanova munkái képviselik. Festményeiken visszaköszön az orosz népművészet formakincse és élénk színvilága. A Káró Bubi művészcsoport legendás alkotói közül többek között Alekszandr Kuprin, Arisztarh Lentulov, Ilja Maskov és Robert Falk képei találhatók a gyűjteményben. Nagyezsda Udalcova kubista kompozíciója ott volt a híres 1915-ös Utolsó futurista festménykiállítás című tárlaton. A Mihail Larionov-Natalja Goncsarova házaspár szervezte meg a Káró Bubi nevű csoportot is. A kiállítás rendezői külön terembe gyűjtötték össze az képeiket. A műfajokat egyénien, provokatívan és humorral értelmezték, a klasszikus szépségideált direkt szögletesen, túl robusztusan, túl színesen ábrázolták.

A kubisták és futuristák rövid ideig virágzó mozgalmát olyan alkotók munkái jelenítik meg, mint Nagyezsda Udalcova vagy Ljubov Popova. A futuristák második tárlata címével is jelezte (Az utolsó futurista festménykiállítás) az irányzat közeli végét, ekkor tűntek fel azonban külön teremben először a szuprematisták: Kazimir Malevics és társai.

Malevicstől a Szuprematizmus című, 1915-ös kép érkezett Budapestre, míg Olga Rozanova vagy Alekszandr Rodcsenko kompozíciói már oldják az alapító szikár szuprematizmusát. A konstruktivizmust és Vlagyimir Tatlin térbeli munkáit fényképek jelenítik meg a tárlaton. A kiállítás utolsó termében a korszak művészfilmjeiből látható válogatás, Mihail Kicsigin Gyümölcsszüret című festménye pedig már a szocialista realizmus előszelét jelzi.

A tárlaton megcsodálhattuk Vaszilij Kandinszkij pszichologizáló, nonfiguratív képeit is, amelyek egyből kitűntek a művész sajátos stílusa miatt.

Az absztrakt festészet a lélek eseményeit mutatja be. Így van ez a supremus szóból eredő szuprematizmus esetében is, aminek jelentése: felsőbbrendűség. Alapja a tiszta érzések fontossága. A művész feladata az érzések tárgy nélkül való pontos ábrázolása – ahogy azt Kazimir Malevics gondolta. A kubista stílus képviselői pedig eltértek a klasszikus ábrázolástól, nem használták az euklideszi geometriára épülő perspektívát, elutasították a fény-árnyékkal való modellálást. A figurák és a háttér különböző síkokból rakódnak össze. A futurista festők a  technikai haladásbavetett hitre építették képeiket, kulcsszavaik a mozgás, a dinamizmus, urbanizáció, militarizmus és nacionalizmus voltak. Gondolkodásukat ezek határozták meg. A futurizmusnak két alirányzatát lehet elkülöníteni, az egyik a nyugati irány, amely Olaszországban a fasizmussal társult. A másik volt a keleti irány, ezekből látunk képeket most a Várban. A kiállítás rendezői hozzájuk kapcsoltak néhány, a történelmi időkben készült filmkockát.

A filmművészet klasszikusainak számító Dziga Vertov, Eisenstein rögzítették filmre a társadalmi átalakulás eseményeit. Elég ennek igazolására megemlíteni, hogy Eisenstein forradalmi újítást alkalmazott, a képkivágás és a montázs területén. Ők olyanok voltak a film világában, mint az irodalomban Majakovszkij. Együtt rohantak az állandóan erősödő forradalomba.

Tovább folytatva a stílusirányzatok részletezését, itt találjuk a konstruktivistákat is, akik különböző anyagok (fa, üveg, vas, cement stb.) alkalmazásával a tömegek és formák viszonyát jelenítették meg, a geometrikus formákat helyezték előtérbe. Kapcsolódtak még neoprimitív művészek is a csoporthoz, akik autodidakta módon sajátították el a festést.

A gyűjteménynek is érdekes a története - ahogy azt a művészettörténészek kiderítették. A forradalom időszakában kisebb kollekciókat állítottak össze a kortárs művészek munkáiból, és ezeket mutatták be a frissen felállított művészeti központokban, népnevelési céllal. Így alakult ki Jekatyerinburgba egy, az orosz avantgárd szinte minden fontos alkotóját felvonultató és minden irányzatát képviselő, jelentős gyűjtemény, amely máig egyben tudott maradni - mondja Baán László a tárlatról.

Az orosz avantgard nemcsak a művészetben robbantott forradalmat, hanem társadalmi értelemben is forradalomnak indult. A művészek néhány évig soha nem látott szabadságban dolgozhattak, amíg nem feketedett be az eszme, és a sztálini diktatúra be nem tiltotta az avantgárdot.

A tárlat kapcsán külön kiemelésre méltó Gergely Mariann kurátori tevékenysége. Kitűnő felvezetés a tárlat elején látható néhány 20. század eleji orosz ikon. Jól mutatja azt, hogy az akkori oroszok nagy többsége milyen formában találkozott a képzőművészettel. Ugyanúgy érdekesek a korszak hátterét bemutató történelmi, illetve művészettörténeti idővonalak. Kitűnő útjelzők.

A kiállítás meggyőz minket, hogy az orosz avantgárd érdekes, a világot felforgató, megváltoztató mozgalomnak, létszervezés kifejezőjének indult, új idők új képeivel, dalaival.

Novák Imre

         Novák Imre

 

Születési hely Veszprém, idő 1953. szeptember 21.

Lakcím Budapest 1145 Thököly út 135.

3 gyermekem van: Dóra, Laura, János.

Utolsó munkahelyem: Józsefvárosi Polgármesteri Hivatal. Nyugdíjas vagyok.

Tanító, magyar nyelv és irodalom tanári, közoktatási vezetői, pedagógia tanári és pedagógiai előadó szakos, közigazgatási szakvizsgát tettem.

1978-ban Zuglóban kezdtem tanítani az Álmos vezér téri Általános Iskolában. Magyartanárként színházi előadásokat, iskolaújságot, iskolai tévéműsort készítettem tanítványaimmal, és szívesen vettünk részt tanulmányi és kulturális versenyeken. Az ELTE magyar nyelv és irodalom tanárképző karának gyakorlatvezető tanáraként is dolgoztam.

1993 őszétől - egy kisebb megszakítással - a Józsefvárosi Önkormányzat oktatási, közművelődési és sport ügyeivel foglalkozom. Munkám során hazai és külföldi iskolákkal ismerkedhettem meg, szervezhettem szakmai tanulmányutakat, intervizítációs programokat.

Pedagógiai szakértőként több önkormányzatnak, illetve tanácsadó cégnek készítettem pedagógiai szakvéleményt, elemzést az intézmények működéséről. Több előadást tartottam minőségirányítási rendszerek működtetésének ismertetéséről, illetve intézményi minőségbiztosítási rendszer kiépítésében is részt veszek.

Szívesen dolgozom a magyar oktatásügyben, közművelődésben és a sport ügyeinek szervezésében, mert úgy gondolom, hogy a magyar kultúra és művelődés ügye mindnyájunk fontos kérdése és tevékenységi terület jövőnk érdekében.

2000 őszén a XII. kerületi Pedagógia Szolgáltató Központ igazgatóhelyettese lettem. Feladatom volt a kerület szakmai munkáját összefogó szaktanácsadók, tantárgygondozók tevékenységének szervezése, irányítása. Tapasztalatokat szereztem a munkaközösségek szakmai életéről, szakmai munkájuk hatékonyságának növelési lehetőségeiről. Két alkalommal is Budai Oktatási Napok címmel pedagógiai napokat szerveztem az elmélet és gyakorlat kapcsolatáról, illetve a tanórai munka módszertanáról.

Több mint negyven éve jelennek meg írásaim, elsősorban pedagógiai témákban, illetve több kiadvány írója és szerkesztője voltam.

A nyolcvanas évek elején a Napjaink és Gyermekünk című lapok megjelentették novelláimat. Aztán a Mentor és az Újkatedra című pedagógiai lapok munkatársa voltam, de jelentek meg riportjaim, tanulmányaim írókról, költőkről, illetve képzőművészekről és egyéb publicisztikai írásaim, valamint verseim, novelláim a Köznevelésben, a Versmondóban, az Új Pedagógia Szemlében, a POLISZ-ban, a Napszigetben, a Népszabadságban, az Élet és Irodalomban. 1989-ben saját kiadásunkban megjelent egy haikugyűjteményünk két szerzővel közösen.

2004-be felvételt nyertem a MÚOSz–ba.

2010ben Bólya Péter-díjat kaptam.

Novák Imre                         Közelképek és aranyfedezetek

Álmodó színes

Falevelek merülnek

Téli halálba.

A nappal vére

Finom és egyszerű nő

Lelkére csordul.

Pogány örömmel

Az őrület madara

Szökőkúttá vált.

Sírcsonkok mellett

A forrás jéghalálba

Merevedett arc.

Tótükre szürkül,

Az erdő és a mezők

Esőbundában.

Elszáradt levél

Tovább hullik az erdőn

Vérző farönkről.

Vörös ikreknél

Gáz, gőz, füst, parázs tör fel.

Ház dől most házra.

A hegy lábánál,

A völgy közepén mocsaras

Tavak születtek.

Erdőhatáron

Hasadék, felhőkatlan

Ködspirált lövell.

A nap rásütött.

Lepkepár egymást fedő

Árnyékában várt.

Húzza a nyelved.

Élet vize az ecet.

Fanyar és bizarr.

Spárgafonatban

Ha alázuhanok majd,

Ki szövi tovább?

Szótagok, szavak,

Az idő megfojtása

Tizenhét álom.

Gőzölög a táj.

Köd ritkítja az erdőt.

Levélkavargás.

Hol jött vagy ment,

Fűrészféle alak volt,

Csak jött, ment, jött, ment.

Víz színe remeg.

Az eső köröket szúr.

Üres felület.

Vízen fűnyaláb.

Szilfák hosszú árnyékán

Úszó szigetek.

Nyugtalan szellemét

Az akusztikus térben

Emlék kísérti.

Sziklás hegy előtt

Egy csiga is elindult.

Felér a csúcsra?

Égi vonalon

Szaladgál a képzelet,

Mikor szóródik.

Karddal nyert folyók

Zúgásán mindenki ért.

Keselyű les föntről.

Őrzi elszáradt

Virágok sziromporát

Az elszáradt fű.

Árnyékok, formák

Kedvesed hasonmása

Szirénhangon szól.

Szádban cseresznye

Napfény, eső, szél, halál.

Csak egy nap telt el.

Messzi a közel.

Mily világos a homály.

Kuszán egyszerű.

Gazdag, csinos táj.

Az élet nem vetélytárs.

Szerelmed alkot.

Ha kibírom a

Földi létet, akkor a

Pokol is jöhet.

Nem értem magam.

Összedolgoztuk magunk,

Majd kettévágtuk.

Ördögűzés folyt.

A halál nevű képlet

Fogásaival.

Csendes pillanat

A partra lépő folyó

Életcsuszamlás.

Esti káprázat,

Tűz, víz, légáramlat jön.

Villám csap bele.

Kiváló debatter.

Kiugrott apácák közt

Cinizmust hirdet.

Fény sehol, mégis

Éles és tündöklő arc.

Önmagában nő.

Bűbájfotókon

Piros mellbimbójú nő.

Tériszonyom van.

Árnyam növekszik,

Ördöggel szimpatizálva

Hínár, víz fon át.

Csendes pillanat,

A partra lépő folyó

Életcsuszamlás.

Ördögűzés folyt

A halál nevű képlet

Fogásaival.

Nem értem magam.

Összedolgoztuk magunk,

Majd kettévágtuk.

Gazdag, csinos táj.

Az élet nem vetélytárs.

Szerelmed alkot.

Ha kibírom a

Földi létet, akkor a

Pokol is jöhet.

Messzi a közel,

Mily világos a homály,

Kuszán egyszerű.

Szádban cseresznye.

Napfény, eső, szél, halál.

Csak egy nap telt el.

Árnyékok, formák,

Kedvesed hasonmása

Szirénhangon szól.

Őrzi elhervadt

Virágok sziromporát

Az elszáradt fű.

Karddal nyert folyók

Zúgásán mindenki ért.

Keselyű les föntről.

Apró lökések,

Vénámba hajórajok,

Halcsontok döfnek.

Madaras ágak

Átaludták a telet,

Vízbe bámulnak.

Víz selymesedik.

A nap szemérmetlenül

Eléget mindent.

Nem élő, nem holt.

Alaknélküli voltunk,

Vagy mindkettő.

Holtak szájában

Homok, kő, giliszta, föld.

Hús, gyümölcs után.

Nézett, mosolygott.

Csak egy test akart lenni

Az életemben.

Farönkfej nyoma

Táncoló alakokkal,

Életrajzokkal.

Fák hajladoznak.

Szél bújt el az erdőben.

Onnan jön vissza?

Téli éj gondjai:

Átkozott féltékenység.

Sápadt hold néz.

Dögcédulám már

Gyerekeim játékszere.

Apámé sehol.

Nap napra csúszik.

Vagyunk, a holnap nincs itt.

Túlélők leszünk?

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned