Orosz avantgárd a Nemzeti Galériában

2016.01.29-én megnyílt a Magyar Nemzeti Galériában az „Orosz avantgárd (az 1910-1920-as években)” c. kiállítás. Egy az egyben a Jekatyerinburgi Szépművészeti Múzeum ebbe a korszakba tartozó képanyagát vette kölcsön a Galéria. A kiállítás címe koránt sem fedi a kiállítás tartalmát – a képek mind egy kaptafára mennek bizonyos szempontból – egy szegletét fedi csak le legfeljebb a tényleges orosz avantgárdnak. Ez a kiállítás nem arról szól, hanem a XX. szd-i orosz kísérlet-festészeti irányzatokról. Azért nevezem kísérlet-festészetnek, mert a kiállításon megjelenő irányzatok (kubizmus, kubofuturizmus, neoprimitivizmus, szuprematizmus) egytől egyig olyan mértékben merev elméleti rendszereken alapulnak, melyek teljes mértékben elutasítják (a kompozíciót leszámítva) a festészet mint műalkotás velejáróit (esetleges téma, szín- és formavilág) – ez ahhoz vezet, hogy nem tudnak egyedivé válni az alkotások – tehát megkérdőjeleződik az is, hogy egyáltalán műalkotásokról van-e szó, ugyanis nem hagynak teret arra, hogy belekerüljön valami olyan is a képbe, ami a rendszer matematikai paraméterein túlmutatna. Ráadásul szín- és formaesztétikailag kifejezetten csúnyák a képek – rossz kommersz ízlésre vallanak – csak, hát persze a rendszer kötöttségeire lehet hivatkozni mentségül – bár ugye ki tudja, hogy nem pont ezért olyan-e a rendszer, amilyen. Az orosz művészetre egyébként általánosan jellemző, hogy kifejezetten sajátos logikájú, szigorú rendszer alapú struktúrákban gondolkodnak (Ez a nyugat-európaiakra sokkal kevésbé – még az „izmusok” nagy részében sem – pl. az expresszionizmus vagy az impresszionizmus megengedi, hogy magát a rendszerét felhasználva túlmutasson rajta az alkotás.) – pl. az ikonfestészet is ilyen (volt), csak az abban különbözik a XX. szd.-i orosz vezető irányzatoktól, hogy a szigorú rendszer betartásának ellenére (vagy lehet, hogy éppen azáltal) nagyon is, hogy lehet egyedit alkotni – lehet gúzsban kötve táncolni – ez a különbség a „szigorú” és a „merev” rendszerek között. Az általam elképzeltnek vélt orosz avantgárdnak nevezhető figyelemre méltó festmények nem a legrikítóbb színű olajfestményekkel vászonra készített körmönfont üzleti érdekek által mozgatott struktúrákból létrejött képek, hanem sokkal inkább a mindennapi egzisztenciális és egyéb problémákból adódó okokból bútorlapokra festett egyéni, szabad elgondolásból készült alkotások (bár lehetséges, hogy az ezen a kiállításon kiállított képek festőinek egy része is így kezdte – nem mintha ez mentségére szolgálna a későbbi munkáiknak). A kiállítás 2016. május 1-ig látogatható – senkinek nem ajánlom, hogy megnézze.

Litván Ádám

1992. 02. 21-én látta meg a napvilágot Budapesten. 10 éves kora körül kezdett el írással foglalkozni – tizenéves éves kora elején többször is első díjat nyert próza kategóriában a VI. kerület középiskolai szépíróversenyén – többek között az Egy érdekes napom és az Egy boltos naplója c. írásaival pályázott. 

Nem sokkal később játékfilmeket kezdett rendezni és legtöbbjükhöz a forgatókönyvet is maga írta. Kamera-közelbe 2006. márciusában került először, amikor is a Bajza Utcai Általános Iskolába járván, osztályának március 15-i műsorának rendezői példányát dolgozta fel egy másik, hitelesebb környezetben felvett mozgókép formájában (expresszív stílusban), melynek nem hivatalos címe Civitavecchia. 

2006. nyári napfordulóján leforgatta az Aria & Malaria című nagyjátékfilmet – habár egyes filmtörténészek az ál-dokumentumfilm műfajába sorolják. A filmben keverednek realista és szürrealista jegyek. 

2008-tól versírással is foglalkozik – különféle versformákban kipróbálta magát. 

2013-tól színházi rendezéssel is foglalkozik – Protekció c. darabját több ízben előadták lakás- és kocsmaszínházi környezetben. A darab Locsolóvers betétjéből videoklip is készült a „Godot Galéria” jóvoltából. 

2014. óta tagja a Szecsődy Péter vezette Íróműhelynek.

2014. óta a Károli Gáspár Református Egyetem „Szabad bölcsészet” szakának a „Színházi stúdiumok” specializáció padjait koptatja.

Jelenleg készülőben van Kopi naplója c. regénye – amely egyben novellafüzér is –, továbbá Az úrhatnám polgár és a szent ördög (áthallás Vszevolod Pudovkin „Sakkláz” c. filmjére) c. filmjén dolgozik rendezőként és forgatókönyvíróként, valamint Batári Gábor Pustula Moderna c. regényéből készült színdarabját rendezi.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned